A Biennálé két fő helyszíne a Giardini és az Arsenale. Utóbbiban az egykor hajóépítésre és fegyvergyártásra használt hatalmas csarnokok adnak helyet több ország nemzeti pavilonjának, valamint a központi kiállítás jelentős részének.
David Adjaye Kwaeε című installációja az Arsenale ipari kontextusában. A teljes egészében fából készült építmény az egyik fő ghánai nyelv, a Twi 'erdő' jelentésű szaváról kapta a nevét.
A vízparti külső elhelyezkedését kihasználva a Kwaeε egyszerre aktív és passzív, belakható szerkezet, amely pihenésre és találkozásra, valamint többcélú eseményekre alkalmas teret biztosít.
A nemzeti pavilonok jelentős része a napóleoni időkben létrehozott Biennálé-kertek (Giardini della Biennale) "közparkjában" találhatók, mely a valóságban sajnos a biennálé időszakán kívül sem hozzáférhető a velencei lakosok számára.
A szerb pavilon látványos installációja az 1977-es Lagosban megrendezett Nemzetközi Kereskedelmi Vásár kontextusában vizsgálja a nem-gyarmatosító építészet lehetőségeit.
Milyen egy átlagos lakóház? A lengyel pavilon kiállítása statisztikai adatokból kiindulva öt ország átlagos családi házait vetíti egymásra egy látványos, színes téri installáció formájában. Ötletes reflexió az adat-alapú tervezés kérdéseire.
A belga pavilon a véges erőforrásokra reflektálva, az ország helyi természetes anyagainak lehetőségeit mutatja be. A faszerkezetes térinstalláció micélium (gombafonal) táblákkal borított, míg a padlója döngölt földből készült.
A magyar pavilion megnyitóján többek között Vincze Máté közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár mondott beszédet.
Mátrai Péter építész, zeneszerző a magyar pavilon megnyitója előtt egy performansz keretében mutatta be a saját maga által tervezett, a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből inspirálódott hangszer működését.
Építészek a lakáselidegenítés ellen! A kanadai pavilon egy globális problémával, a lakhatással foglalkozik, lokális, kanadai megoldási kísérleteken keresztül, különböző helyi aktivista csoportok hangját felerősítve.
A svéd, norvég és finn együttműködésben megvalósuló északi pavilon egyszerre egy könyvtár és kiállítótér. A pavilonban Joar Nango 'Sámi' építészetről felhalmozott 20 éves kutatásának archívuma tekinthető meg.
Üzbegisztán pavilonjának atmoszféráját nehéz visszaadni. Művészek és egyetemi diákok közös alkotása a sötétben álló téglalabirintus, amely az archaikus és a modern közötti feszültségekre reflektál.
Bahrein egyike a klímaváltozás által leginkább súlytott országoknak, nem meglepő tehát, hogy a Biennálén is ezzel a kérdéssel foglalkoznak, a légkondicionálás során lecsapódó nedvesség újrahasznosításának lehetőségeit vizsgálva.
A török pavilon kurátorai arra vállalkoztak, hogy komplex elméleti keretet adjanak az üresen álló épületállomány vizsgálatára oly módon, hogy ezekről a "szellemházakról" ismét a kultúra élő részeként gondolkodjunk.
A központi kiállítás tervezésekor a 2022-es Képzőművészeti Biennálé téri elrendezését gondolta újra a Lesley Lokko vezette kurátori csapat, ezáltal is csökkentve az anyagpazarlást, hulladéktermelést.
A rendkívül gazdag anyagot bemutató központi kiállítás egyik legizgalmasabb installációja a Forensic Architecture csapatának Nebelivka Hipotézis című munkája, mely a városokban való letelepedés narratíváját értelmezi újra.
Az afrikai származású kurátor Lesley Lokko, a központi kiállításnak a "Jövő Laboratóriuma" címet adta, mely a 18. Velencei Építészeti Biennálé többi részével együtt 2023 november 26-áig látogatható.
