építészet : környezet : innováció

1956. évi októberi szabadságharc

Kiss Tibor építész feljegyzései III.

(részletek egy készülő könyvből, mely a jövő évre tervezett Kiss Tibor kiállítás alkalmából jelenik majd meg a HAP Galéria gondozásában, befejező rész)

Kiss Tibor építész feljegyzései III.

(részletek egy készülő könyvből, mely a jövő évre tervezett Kiss Tibor kiállítás alkalmából jelenik majd meg a HAP Galéria gondozásában, befejező rész)

 

 


 
 

november 5. hétfő
Reggel feljöttünk, befűtöttünk a kisszobába, erre megkezdődött a Gellérthegyen a lövöldözés és gépfegyverezés. A Körtéren még mindig csend és épség. Budapest I. közli, hogy a Baross utcai klinika aknatűz alatt áll, s kéri a szovjet hadvezetőséget, hogy ne lőjenek. A Ferenc krt. 4. számú ház összeomlott, alatta 40 gyerekes óvoda. Délben feljövünk enni, de hogy hol és miként alszunk, nem lehet tudni. Hermanné szerint a Wenkheim-házból valaki lő. K. felhívott: a szikla körül is dúl a harc. Pincében vannak. Déli hírek szerint az ENSZ javaslatot tesz – 40:8 többséggel – a szovjet csapatok visszahívására. Kéthly Anna Amerikába repült az ENSZ-hez. Alkonyodik, folyik a harc, lövöldözés, nem tudjuk, mit hoz az éjjel. Győr SOS-jeleket adott. Délelőtt fürödtünk, egyébként keringünk a házban, le-fel, szakadatlan. Délután aludtam, ezalatt állítólag katona járt a kertben, de nem bizonyult igaznak. A szabad rádió az ismert eseményeket közvetítette, de azzal a felhanggal, hogy pesszimista jövőt sejtet. Klasszikus tragédia: a hős győzedelmeskedik és elpusztul. E.-nél éji szállás, H.-éknál feudális csend és tompított világítás. A bécsi rádió híreiben az az érdekes, hogy a szovjet parancsnokság 6 órában szabta meg a fegyverletétel határidejét. Most 6 óra és süket csend. Meglátjuk, mi vár reánk. Mindenesetre megvacsoráztunk, J. a D.-ék ágyneműjén hancúrozik. Este 8-tól 12-ig irtózatos dörömbölés a Móricz Zs. körtérről. Szegény nagyszülők! Este D.-éknál voltam fenn, a városban három helyen házcsoportok égnek. (a Múzeum körúton és két helyen a Józsefvárosban.) Sok világító rakéta. A Gellérthegyről piros nyomjelző lövedékek. Lefeküdtünk, éjjel 12 órakor egy óra hosszat kegyetlen össz-ágyútűz. Úgy nézett ki, büntető és megsemmisítő tüzet kapunk. A rádióban lekerültünk az érdeklődés homlokteréből, minden Szuezről szól.

november 6. kedd
Kábult álom után reggel 7-től 8-ig megismétlődött a pergőtűz. D.-től látni, hogy a Fővám tér és Vámház körút környékén több ház ég, füstöl. Füstök a város többi részén is. A Pasaréten is lövöldöznek, de elszórtan. Az Attila úton délelőtt is áll a harc. A bécsi rádió szerint Pécsen már felszólítják a lakosságot, hogy a békét szovjet katonákra lövöldözéssel ne rontsák el, Komlón azonban áll a harc. Jellemző: a „fasiszta” polgárság belenyugodott, a „kommunista” bányászok még mindig irtják a kommunizmust. Szegény nagypapa két szobája összelőve. Egyik lakója bennmaradt, benn is van, sőt a szomszédos garzonlakást is birtokba vette. Kormány állítólag van, de a rádión nemigen jelentkezik, vidám tánczene őrjíti a hallgatóságot. Fenn vagyunk a kisszobában, ragyogó őszi napsugár, erős északi szél, a 8 felnőtt és 2 gyerek kissé ideges hangulatban van. Kenyér nincs. Három gyerek napozott a teraszon, le is fotóztam őket. A harci tűz enyhül, mégis lemegyünk E.-hez, mert most már minden lehetséges. D. úgy vélte: jobb ilyenkor egy kupacban lenni. Délután 3-kor és 5-kor hírek: beolvasták a „Magyar Szocialista Munkáspárt” programját. A kommunista párt megszűnt. Minden jó lesz, csak le kell törni a pusztító, fasiszta ellenforradalmat, és meg kell menteni a munkásságot a munkásoktól, hiszen Komlón ők harcolnak. Egyelőre mindenki megrökönyödve tiltakozik, de bizony őszintén attól félek, hogy a mindennapi élet nehézségei bele fogják törni az embereket a rabszolgaságba. A munkás-értelmiségi szakadás még mélyebb lesz. Borzasztó a hazugság torzító hatása.

november 7. szerda
Nyugodt éjszaka után reggel 7-kor ismét elkezdődött. A rádiók a nyugatot gyászdrapériában tüntetik fel. Szuez után ismét mi vagyunk előtérben. Ég a Nyugati pályaudvar, egy akna a Kelenhegyi - Kemenes út sarkán robbant. Három tank zörgött el előttünk, a Mányoki úton. Hideg, tiszta idő. Zeng az egész város a lövöldözéstől. Első megbeszélés közös háztartásról és fűtésről. Délben a világrádiók a legnagyobb megbotránkozással szólnak rólunk. „Tenni kell valamit!” Eisenhower-t elnökké választották. Délben Kotsis Ivánnal, Rados Jenővel és Széll Lacival beszéltem. Kotsiséknál a Kanizsai utcában már átvizsgálták a házakat, Radoséknál most fésüli egy rajvonal a területet. Aggódom a rádiónkért, amelyet túl sokan hallgatnak. H.-éknak is van, s ők nem nagyon mondanak híreket. R. lakásában már egy B. nevű művész lakik. Elhatároztuk, hogy csak lenn fűtünk. Délután Ivánkáék ideges hangulatban hazamentek, hogy az igazoláskor otthon legyenek. Délután csend, alvás és rádióhallgatás volt. A nyugat és kelet rádiói megmutatták azt az antagonisztikus ellentétet, amely világháború kitöréséhez fog vezetni. Felmerül a jövő – a közvetlen jövő – összeférhetetlensége. Hogyan fogok én ismét a hallgatók előtt megszólalni, és a káderes meg Rados Kornél előtt bohóckodni? Hogyan fogunk megélni? Óriási kérdőjelek! Gyertya mellett írok.

november 8. csütörtök
A délelőtt nem a lövöldözés, hanem a szorongás jegyében telt el. A városban sok a tűz, szép az idő. A. jelzett a Hengermalom utcában beszerezhető lisztet. A ház azonban szervezhetetlen, senki nem akar semmit tenni másokért. A., H. voltak vizitben, L. és Lohr Feri telefonáltak. Teljes bizonytalanság. Ismeretlen kormány ellentmondó és teljesíthetetlen rendeleteket ad ki, de fizetésmegvonási szankciókkal. Fényes nappal sötétben tapogatódzunk, s nem találjuk a lelkünket. Délután nagypapával a Móricz körtéri lakásukon jártunk. Borzalmas pusztítás, lefotografáltam. Délután Radossal, Csonkával beszéltem. Holnap Csonka idejön. Kigyulladt a csepeli petróleumtartály, tüze késő estig messzire világít, s hatalmas füstoszlopot vet. Este D.-éknál elhatározzuk a fennalvást. Újpest felől is tüzet látni. Félő, hogy fosztogatás, anarchia lesz. Kenyér nincs. Jelzik, jön a szocialista terror.

november 9. péntek
Reggel a kis üzletben szappant és teát vettem. Délelőtt a gyerekekkel a kertben sétáltam. Hideg, napos, szeles, szép őszi nap. B. Lalával megállapítjuk, hogy jó vadászidő. Szíriában leszállt a szovjet repülőraj. Látszólag a szuezi nemzetközi rendőrséget akarja megelőzni. Délben Csonka, Ha., O.-megbeszélés az egységes viselkedést illetően. Holnap felvenni a munkát, fizetést. Lelkiismereti harc! Együtt be a Műegyetemre, ahol öreg Vince, Magyar és több régi altiszt strázsálja a kidöntött kerítés nyílását. A könyvtárnál temetik az elesett hallgatót. Az udvaron szanaszét ágyúk, elhagyottak, égő épület. A tűzoltók nem eresztenek be. Kettőkor oroszok jönnek, hogy holmijaikat elvigyék. Csonka kérdésére, mi van tanszékeinkkel, a főcsővezető megkér, hogy ne kérdezzük őket. Gillemot benn van a földszinti gazdasági hivatalban, de hozzá bemenni nem lehet. Kifele jövet szovjet katonák érkeznek vörös hajú tiszt vezetésével, és nagyon óvatosan behajtanak az üres teherautóval, mi meg eloldalgunk. Délután beszegezzük otthon a felső műtermi ablakokat, s ma már a felső szobákban alszunk, az öregekkel együtt Az ENSZ tárgyalja ügyünket. Márai küld tudósítást. Megpróbálunk normálisan aludni. Fürdünk. Itt ott ágyúmorajlás.

november 10. szombat
Reggel bementünk az egyetemre, cédulával beengedtek. Teljesen kifosztották, s főleg fölforgatták az összes helyiséget. A pálmát és M. arcképét hazahoztam. Teljes a bizonytalanság. Semmi sem történik. Olyan az utca, mint húsvét vasárnap, csupán hosszú emberkígyók itt-ott. Amerikai és német diplomata-autót láttam, fényképezik a várost. Ostromkor legjobb Colas Bregnon-t és Sam Smallt olvasni, ezek lekötnek és megnyugtatnak. Délután S. nagymosást rendez, én Laláéknál vizitben. Meglehetősen letargikus a hangulat. J. hisztérikus bömbölést rendez egy kabát fel-nem-vétel miatt. Rendetlen az életmódja: ½10 mire ágyba kerül, s ez demoralizál. Sajnos a külpolitika vonalán dísztemetés jellege van a szabadságharcnak, bár révünkön mindenki fel van izgatva, robbanás minden percben történhet.

november 11. vasárnap
Ma délelőtt Kádár János tartott előadást a kormány terveiről, szörnyű naivul és a régi frazeológia hangjainak fuvolájával. Nem történt semmi, dicső szovjet, osztályzás nem 5-1-ig, de 1-5-ig, nemzeti címer, stb. Visszariasztó hazugság az utolsó szóig. Feketébe öltöztem, J.-vel Korompayékhoz látogatóba mentem, tonhalas ebédet ettünk. Aludtam. Közben itt volt L., telefonált Á. New Yorkban 36 külügyminiszter ül össze holnap ügyünkben. Világháború réme. Siratom az európai kultúrát, a Sam Smollt, a Colas Brengnon-t, amely világot éltek, s amely halálos veszedelemben van. Kifejlesztünk egy optimista légkört a nagy levertségben, s tápláljuk magunkat vele. Hírlik hogy a Politbüro (szovjet) azért járt Pesten, hogy a mi vérmérsékletünknek megfelelő életformát találjanak. Esetleg Nagy Imre és szakminiszterek, nem pártvezetés. Ez volna nekik is legszimpatikusabb. Churchill 5000 fontot adott a magyaroknak. A francia sajtó felelősségre akarja vonni az ENSZ-t, amiért 30 órán át Szuezt tárgyalták a magyarok segítése helyett. Este Domanovszkyéknál.

november 12. hétfő
Nyugodt éjszaka után teljes bizonytalanság. Az emberek élelmiszer után járnak. J.-vel a diákkollégiumban, ahol kevesen vannak. Folyóiratokat viszek nekik, nem nagy ambícióval, de kedvesen fogadják. Kotsis Ivánnál, tőle az esernyőt elhozom, és Liánál fejezzük be a sétát. Szép új lakásukat örömmel látom. Édes leányom! Anyáddal együtt mély szeretettel ünnepeljük harmadik születésnapodat. Adjon az Isten neked boldogabb időket és jó egészséget! Minden jót kívánunk a szabadságharc 19. napján, amikor a fegyverek ugyan elhallgattak, de az oroszok itt vannak. Remegve lessük, hogy a Nemzetek Szövetsége mit tud elérni javunkra, az ország sztrájkban áll, és a világháború réme lebeg felettünk a szép, enyhe, aranyos napsugaras őszi napon.

vélemény írásához jelentkezzen be »