építészet : környezet : innováció

Az építészet az 1956-os forradalom utáni években

Részlet Kotsis Iván önéletrajzi írásából

...az Építésügyi Minisztérium, az alája rendelt összes tervező vállalatok, az Építőművészek Szövetsége, a fővárosi és vidéki építési hatóságok stb. az oroszok által 10 éven át reáoktrojált secessziós pallérstílust 24 óra alatt kidobták a hajójukból, és rákésztették az építészeket a nyugati irányzatokhoz való átfordulásra...”

Részlet Kotsis Iván önéletrajzi írásából

Az 1956. évi októberi forradalom nem keletkezett váratlanul, a bolsevista rendszernek közel 10 esztendeig tartó embertelen uralma fokozatosan érlelte meg.

Annak a megindulásában éppoly felemelő, mint befejezésében tragikus eseménysorozatnak közismert leírását mellőzöm,  és csak szakmai vonatkozásával foglalkozom, történelmi vonatkozásban megismétlődött az 1848. márciusi forradalom, talán még igazabb és hősiesebb formában és sajnos a vége is megismétlődött: ugyancsak az oroszok verték le.

A forradalomnak az oroszok szégyenteljes beavatkozása, és a nyugati nagyhatalmaknak még szégyenteljesebb passzivitása által okozott leveretése után a kommunista államszerkezet változatlanul megmaradt ugyan, - sőt retorziós ténykedéseiben sokszor még a forradalom előtti idők kegyetlenkedésein is túltett – de a lelkeket már nem tudta visszaszorítani a bolsevista légkörbe. Most már mindenki belátta ennek a rendszernek erkölcsileg és gazdaságilag egyformán züllesztő eredményét, megérezte – ha csak rövid időre is – a szabadság levegőjét, és ha formailag minden vonalon meg is maradtak a forradalom előtti keretek, a lelki felszabadulás feltartóztathatatlanul megindult, szembeszállva az uralkodó rendszerrel. Ennek a szembehelyezkedésnek az erejét mit sem csökkentette az a ravasz taktika, amellyel a rendszer vezetői lassanként élni kezdtek azért, hogy a lelki ellenállás vitorláiból kifogják a szelet, ami abból állot, hogy maguk is ostorozni kezdték az „azelőtti” kommunista uralom ténykedéseit, (...)
A lelki átállítódás az építészeti tervezés vonalán abban nyílvánult meg, hogy az irányadó hatóságok, mint az Építésügyi Minisztérium, az alája rendelt összes tervező vállalatok, az Építőművészek Szövetsége, a fővárosi és vidéki építési hatóságok stb. az oroszok által 10 éven át reáoktrojált secessziós pallérstílust 24 óra alatt kidobták a hajójukból, és rákésztették az építészeket a nyugati irányzatokhoz való átfordulásra. Ez az átállás csodálatosképpen leghamarabb és a legszélsőségesebb mértékben azoknál a kartársaknál volt észlelhető, akik azelőtt az orosz stílus leghívebb kiszolgálói voltak. Hiába: a régi közmondás itt is bevált: „betyárból lesz a legjobb pandúr!”
Ez a felszabadulás természetesen örvendetes volt, és sok jó tervező erő helyes irányba tudott most már terelődni, felszabadulva az azelőtti kényszerállapotból. Sok igen jó épület keletkezett ettől kezdve, kivált az ipari épületek területén, amelyekkel foglalkozó ipari épülettervező vállalat egyébként az egyetlen volt, amely a legsötétebb pártterror idejében is sikeresen ellenállott a nyomásnak. E tekintetben a főérdem Dr. Szendrői Jenőé, aki tiszta gondolkodásból fakadó, és meg nem támadható logikával elejétől kezdve helyt tudott állni a szellemi terrorral szemben. (...)

Részlet a Lapis Angularis / Építészgondolatok forráskiadvány kötetek első kötetéből (1995), melyben Hauszmann Alajos, Maróti Géza, Kozma Lajos, Kotsis Iván, Borbíró Virgil, Fischer József, Gádoros Lajos írásai olvashatók. Kiadja a Magyar Építészeti Múzeum.


 

Kotsis Iván arcképe (a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből)
KOTSIS Iván
építész, építészettörténész
(Arad, 1889. december 15. – Budapest, 1980. március 11.)

1911-ben végzett a Műegyetemen ahol 1912-től dolgozott. Ösztöndíjjal Olaszországban és Németországban járt tanulmányúton. Az I. világháború idején hadmérnökként szolgált. 1918-ban műszaki doktorrá avatták, 1922-től az Épülettervezési tanszéken tanított. 1926-1949 között egyetemi tanár volt. 1945-ben az MTA levelező tagja lett. 1949-ben eltávolították az egyetemről. 1950-1966-ig a KÖZTI-nél dolgozott. 1961-ben Ybl-díjat kapott az építészek nevelésében végzett több évtizedes munkásságáért. 1963-ban a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktora lett. Tervezői pályája kezdetén neobarokk stílusban alkotott (zalaegerszegi ferences templom, József főherceg tihanyi kastélya). Kiemelkedő munkája volt a historizáló neoromán stílusú Regnum Marianium templom a Városliget szélén (1951-ben felsőbb pártutasításra lebontották). A 30-as évek elején munkáira erőteljesen hatott a novecento. Balatonboglári temploma a hazai modern egyházművészet műemlékké nyilvánított, kiemelkedő értéke (belső plasztikai díszítések Ohmann Bélától). A 30-as évek második felében több lakóházat tervezett modern stílusban (Bajza u. 4.; Árvácska u. 5.; Fehérvári út 135-137.). Tervezett több műszaki létesítményt, ill. épületet (szolnoki Gabonatároló, kisrábatoroki duzzasztógát, Aerodinamikai Intézet) és egészségügyi intézet (védőnőképzők). Jelentős munkája volt Székesfehérvár egységes utcaképének kialakítása 1935-1936, ill. 1955-1962-ben. 1945 után jelentős középületek újjáépítését, átalakítását irányította (MTA székház, Erkel Színház, soproni Petőfi Színház, füvészkerti Pálmaház, Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Kar). Építészeti szakírói munkássága rendkívül gazdag. Tervezői, tanári és elméleti munkásságát egyaránt az elfogultságoktól mentes, tiszta építészi gondolkodás jellemezte. Hagyatékát a Magyar Építészeti Múzeum őrzi.

Legfontosabb megvalósult épületei
1922: tejivó csarnok, Margitsziget, Budapest
1923: nyaraló, Balatonboglár; lakóház, Budapest, Istenhegyi út
1924-1925: József főherceg kastélya, Tihany
1926-1927: Biológiai Kutató Intézet, Tihany
1925-1927: Ferences templom és kolostor, Zalaegerszeg
1928: Luther-ház, Nyíregyháza; rendőrkapitányság, Balassagyarmat; nyaraló, Tihany; gyógyüdülő, Balatonfüred
1928-1929: Állami Ápolónő- és Védőnőképző Intézet, Budapest, Gyáli út
1926-1930: Regnum Marianum plébániatemplom, Budapest, Városliget (1951-ben lebontva)
1931-1932: templom, Balatonboglár
1932: duzzasztógát, Kisrábatorok
1933: lakóház, Budapest, Muskátli u. 4.
nyaraló, Balatonkenese
1934: Gabonatároló, Szolnok; plébániaépület, Balatonboglár
1936: lakóház, Budapest, Bajza u. 4.; Budapest Ganz u. 11.; Aerodinamikai Intézet, Műegyetem, Budapest; 1937: lakóház, Budapest, Árvácska u. 5.
1937-1939: lakóház, Budapest, Fehérvári út 135-137.
1939: lakóházak, Prohászka O. u., Várkörút, Székesfehérvár
1940: Berényi úti lakótelep, Székesfehérvár; lakóház, Orló u. 14.
1941: Berényi úti Egészségház, Székesfehérvár; Püspöki bérház, Székesfehérvár
1940-1942: tüdőgondozó, Budapest, Pestszentlőrinc
1941-1942: Állami Védőnőképző Intézet, Kolozsvár
1942: kultúrház, Balatonboglár; MÁVAG-lakótelep, Diósgyőr
1943: lakóház, Balatonfűzfő
1955: lakóház, Budapest, Németvölgyi út 72/b.
1958-1960: Beruházási Bank székháza, Székesfehérvár.
Jelentősebb megvalósult átépítései
1927-1928: megyeház, Zalaegerszeg
1935-1936: megyeház, Deák Áruház, Reáliskola, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
1941-1942: megyeház, Marosvásárhely
1954-1955: Magyar Tudományos Akadémia, Budapest
1956-1960: Horváth-ház, Balatonfüred
1959-1962: Erkel Színház, Budapest
1961-1965: Pálmaház, Füvészkert, Budapest; Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Kar, Budapest;
1963-1975: Petőfi Színház, Sopron.

Fontosabb publikációi
Az olasz renaissance építőművészet alaktana, Budapest, 1917
Az olasz renaissance építőművészet formaképzése, homlokzati és téralakításai, Budapest, 1921
Épületek alaprajzi megoldásai, Budapest, 1921
A renaissance építőművészet formái, Budapest, 1921
Tervezetek, Budapest, 1922
A közép-európai renaissance építőművészet alaktana, Budapest, 1927
Családi házak és nyaralók, Budapest, 1928
A tihanyi Magyar Biológiai Kutató Intézet épületei, Budapest [1928]
A mai magyar építészet, Budapest, 1939
A székesfehérvári régi városháza helyreállítása és kiépítése, Budapest, 1939
Esztétikai szempontok a magyar vidéki városok képeinek kialakításánál. Székesfehérvár városképének rendezése, Budapest, 1940
Kis- és középlakások alaprajzi megoldásai, Budapest, 1942
Sorházak alaprajzi megoldásai, Budapest, 1942
Az építészet, Budapest, 1942
Lakóépületek tervezése, Budapest, 1944
Épületek és tervek, Budapest, 1945
Térművészet, Budapest, 1946
Az újkor építészetének tárgymutatója, Budapest, 1948
Visszaemlékezések, tanulságok, Magyar Építőművészet, 1965/2.
A dél-németországi építőművészet a két világháború között, Magyar Építőművészet, 1974/2.

(Prohászka László)
forrás: artportal

vélemény írásához jelentkezzen be »