A bírónő álma - Pasaréti justizmord

Hogy kerülhettek ide ezek a monstrumok, hiszen a katonai akadémia szocializmusban épült lakótelepét leszámítva az egész Pasaréten nem találkozhat ezekhez hasonló nagyságú épületekkel az erre járó?

Reggelente a Pasaréti úton sokan csak araszolnak autóikkal a Belváros felé. Az Ördög árok partja, kisebb-nagyobb villák, zöldövezet. A Pénzügyőr-pályát elhagyva megtörik a kertvárosi idill. A Gyetvai-testvérek ötemeletes házakból álló lakótelepe töri meg a táj nyugodt harmóniáját. Hogy kerülhettek ide ezek a monstrumok, hiszen a katonai akadémia szocializmusban épült lakótelepét leszámítva az egész Pasaréten nem találkozhat ezekhez hasonló nagyságú épületekkel az erre járó? Kinek a tevőleges, kinek a passzív közreműködése, cinikus magatartása eredményezte ezt a városképbe nem illő monstrumot? Mi naponta látjuk; a bírónak, a hivatalnoknak, a polgármesternek és a képviselőknek ritkán kell szembenézni a döntésük eredményeivel. Cikkünk azért íródott, hogy szakítson ezzel a gyakorlattal. Ne fedje jótékony homály a közreműködők felelősségét!

Aki időt nyer
Az egykori Star Filmgyárban, ahol 1916-ban az első magyar némafilm is készült, 2000-ben megszűnt a filmgyártás. A Balázs Béla Stúdió épületei egy lakásépítéssel foglalkozó ingatlanfejlesztési cég, a Gyetvai Fivérek Rt. tulajdonába kerülnek. A telek intézményi övezetben van, beépíteni csak szabályozási terv, úgynevezett KSZT alapján lehet. Az önkormányzat és a tulajdonosok képviseletében Gyetvainé tehervállalásával 2000. november 10-én elkezdődik a KSZT készítése, mely 2001. november 22-én kerül jóváhagyásra a kerületi képviselő-testület elé. A polgármester előterjesztése minden téren kiszolgálta Gyetvaiék igényeit. A képviselő-testület azonban módosító indítványokkal jelentősen megnyirbálta a telek beépíthetőségét. Jól látható volt: hiába a Fidesz-többség, nem feltétlenül támogatják Bencze B. György polgármester húzásait. Ez annak is betudható volt, hogy már túl voltak a Szép Ilona lakópark botrányain, ahol a Budakeszi út mellett épült fel egy hasonló, helyenként több mint ötemeletes házakból álló lakótelep.

1/5

A végszavazásnál — jórészt annak köszönhetően, hogy a kerület vezetésének sikerült összezavarnia a képviselőket —, a módosított KSZT nem kapta meg a szükséges minősített többséget. Az építtető és a polgármester időt nyert. A következő testületi ülést megelőző napon, 2001. december 19-én Gyetvaiék beadják építésiengedély-kérelmüket. Másnap a testületi ülésen erről még mit sem tudnak a képviselők. Késhegyre menő viták után a KSZT-ről szóló szavazásra megfogyatkozik a képviselő-testület. Határozatképtelenség miatt a januári ülésre marad a döntés.

Végül a testület csak 2002. január 24-én fogadja el az egykori filmgyár területére is vonatkozó szabályozási tervet. Eddigre már a legkényesebb ízlést is kielégítik a paraméterek. A beépíthetőség, ahogy mindenütt a környéken, csak 20%, az építménymagasság 10,5 méter, ami azt jelenti, hogy legfeljebb földszint + két emelet magasságú házak épülhetnének. Csakhogy ez már mindegy volt. Az építési jog szerint az engedély beadásának pillanatában érvényes jogszabályok az irányadók. Az építésiengedély-kérelmüket Gyetvaiék pedig már egy hónappal hamarabb beadták. Az elfogadott KSZT rájuk már nem vonatkozhatott. Eső után köpönyeg.

Gyetvai Brothers — filmmúzeum
Az események későbbi sorából tudható, hogy akkorra már eldőlt a telek sorsa. Gyetvaiék még, biztos, ami biztos, harcoltak egy nekik kedvező rendezési terv elfogadtatásáért. Látványos ötlettel álltak elő. Az egyetlen megmaradt filmgyári épületből filmmúzeumot csinálnak. A Magyar Filmművészeti Múzeumot Gyetvaiék az építendő irodák és lakások eladásának profitjából hoznák létre. A kezdeményezés mellé a magyar filmes társadalom színe-virága felsorakozott. Makk Károly, Gothár Péter, Ragályi Elemér, Szabó István, Koltai Lajos, Bacsó Péter adták a nevüket Gyetvaiék tervéhez. Mihez is?

Soha nem derült ki, vajon mit is szolgálna, milyen is lenne egy ilyen múzeum. Az egész múzeumosdinak csak PR-szerepe volt. Egyrészt nevet adott a lakótelepnek, így vált a projekt Múzeumparkká, másrészt jó érv volt a társadalmi elfogadtatáshoz. Nem azért akarnak nagyobb épületeket építeni, hogy extraprofitra tegyenek szert, hanem a többlethaszonból értéket teremtenek.

2/5

Mára már világossá vált: nem lesz itt semmiféle filmmúzeum, a volt stúdióépületben is csak irodák lesznek. Talán ha lesz egy emléktábla a ház falán. A támogatók meg elgondolkodhatnak rajta, hogy adhatták a nevüket egy ilyen lufihoz. Persze, ha kicsit is körülnéznek az aláírás előtt, akkor megtudhatták volna, hogy a lelkes múzeumépítők egy évig azért harcoltak, hogy megkapják a stúdióra a bontási engedélyt. A filmmúzeum ötletén kívül semmi szakmai koncepcióval nem rendelkeztek, a gyűjtőkörre, a kiállításra, a működtetésre. Nem csoda, hogy nem lett belőle semmi.

Segít a hivatal
Az építési engedélyt a második kerület nem adta meg. Igaza volt, csak az indoklás volt téves. Ugyanis azt mondták, azért nem engedélyezhető, mert nem felel meg az időközben elfogadott szabályozási tervnek. Csakhogy a bírálat során kizárólag olyan jogszabályokra lehet hivatkozni, amelyek a beadás pillanatában érvényesek. Jóllehet akkor nem volt érvényben a területre minden tekintetben kiterjedő részletes szabályozási terv, de az építési törvény ad megoldást erre az esetre. Eszerint „szabályozási terv hiányában azt kell vizsgálni, hogy a célzott hasznosítás jellege, a beépítés mértéke és módja illeszkedik-e a meglevő környezethez".

3/5

Nyilvánvalóan nem, hiszen se közelben, se távolban nincs még egy ilyen mértékben (30%) beépített telek és hasonlóan magas épület. Tehát az építkezés szabályozási terv hiányában az illeszkedés szabályai szerint nem engedélyezhető. A nem jogszerű elutasítás miatt végül is a Közigazgatási Hivatal az engedélyezési eljárást áthelyezte az I. kerületbe. Ez volt az igazi segítség.

Nyugodtan alszanak
Az első kerületben aztán simán ment minden. Ránéztek a tervekre, és azonnal látták, hogy a tervezett épületek tökéletesen illeszkednek a környezetükhöz. Hiába felebbezett a környékbeli lakosság, hiába vitte bíróság elé az időközben új polgármester vezette II. kerületi képviselő-testület az ügyet. A hivatalnokok, a bírók ahhoz vannak szokva, hogy döntésüket maximum hárman olvassák: az alperes, a felperes és esetleg a fellebbvitel, ezért aztán az indoklásuk nem túl cizellált. Szemtől szembe senkitől sem kell megvédeniük.

A Közigazgatási Hivatal nevében dr. Urbán András főosztályvezető jogtanácsos például azt nyilatkozta, hogy az I. kerületi építésügyi hatóság által elvégzett részletes környezeti vizsgálat szerint, a szintszám és a beépítési mód vizsgálata és ezeknek fotókkal történő dokumentálása alapján, a tervezett beépítés illeszkedése a területen biztosítva van.

4/5

A Fővárosi Bíróság bírónője, dr. Drávecz Margit Gyöngyvér a hivatal határozatát megerősítő ítéletét úgy indokolta, hogy „a tervezett épületegyüttesek 12,5 méteres építménymagassági méretükkel valóban magasabbak, mint a környező, a tömbben megjelenő épületek, de alacsonyabbak az adott ingatlanon meglévő múzeumépület építménymagasságánál. Minderre a körülményre, továbbá a határozatban megjelenített többi mérlegelési szempontra is figyelemmel a bíróság a közigazgatási szerv mérlegelését jogszerűnek, megalapozottnak minősítette."

Vajon, ha ránéznek ezekre a fotókra, még mindig így látják? Vajon nyugodtan alszik az expolgármester, az építésiiroda-vezető, a Közigazgatási Hivatal vezetője, az eljáró bírónő, akiknek akaratlagos vagy akaratlan segítségével ez az épületegyüttes jogi torzszülöttként a helyi közösség és a helyi képviselő-testület ellenére létrejöhetett?

Koncz Imre
fotók: Balloide-Photo
forrás: www.blk.hu/