Kell-e kereszt a Szabadság-szobor talapzatára? Építészeti vélemények

Építészeket kérdeztünk az elmúlt hetekben nagy port kavart, a Gellért-hegyi Szabadság-szobor talapzatára tervezett kereszt kapcsán. Egységesítené a szimbólumok kavalkádját, vagy tovább növelné a káoszt? A szeretet egyetemes szimbólumaként jelenne meg, vagy kirekesztené a nem-keresztény lakosságot? Van, aki támogatja, van, aki ellenzi, és van, aki szerint a legjobb megoldás az egész emlékmű elbontása lenne.

Szimbólumokkal telített világban élünk. A természeti vagy emberalkotta formák akkor válnak jelentésbelivé, amikor felismerjük, valamilyen esszenciális képességgel felruházzuk és felmutatjuk azokat. A felmutatás fontos vállalás! A szimbólumok értése és kommunikációs eszközként való használata emberi mivoltunk szükségszerű lényegi sajátossága (attribútuma). Szimbolikus jelentése van a hegynek, a forrásnak, víznek, folyónak, az égtájaknak éppúgy, mint épített környezetünk számos elemének, az útnak, hídnak, pálmaágnak – csak hogy az éppen aktuálisak közül említsek néhányat.

A Gellért-hegy és a Duna szimbólumokkal telített, már-már túlterhelt hely, az ebben való tájékozódás komoly intellektuális kihívás. A honfoglalást követően az Árpád-kor, a török uralom, a Habsburg Birodalom, a szovjet megszállás mind helyet követelt itt magának[1], birtoklásáért a jelenkorban is versengés folyik, gondoljunk akár a hegy "aurájában" lévő MOL-toronyra, vagy a hegytető most folyó átépítésére. Vonzó, hogy a csúcsról új horizont nyílik a városra és a szélesen elterülő Alföld, Kelet ("napkelet") irányába, mélyéről pedig gyógyító források fakadnak. Csábító a Duna közelsége is. Az Európát nyugatról keletre közel háromezer kilométer hosszan átszelő, de félúton váratlanul észak-déli irányt felvevő (külön szépsége, hogy Visegrádnál kétszer vált irányt: rövid szakaszon észak, majd ismét dél felé kanyarodik) folyó sajátos koordinátarendszert alkot, melynek origójában a Kárpát-medence áll. A Gellért-hegyet elhagyva a folyam kiszabadul az épített meder szorításából, és szétterülve méltósággal uralja a tájat. Mennyi szimbólum már önmagában is, pedig még semmit nem építettünk!

Pest és Buda között a Duna-meder egy "S" betűt formáz, melynek éppen az inflexiós pontjához tapad a Gellért-hegy. A Margit hídról feltáruló víztükör egy konvex és egy konkáv partvonal által határolt "helyet" jelöl. Ebben a természeti térben jelennek meg a város és az ország legfontosabb szimbolikus építményei: a Parlament, a Várhegy a Királyi Palotával és a két partot összekötő Lánchíd a Várhegy alatt átvezető alagúttal. Itt mindennek elemi rendeltetése és jelentése van, ez a város és az ország szellemi központja. Viszonyítási-igazodási pontok sokasága, természeti adottságok és épített elemek sajátos egysége, melynek szervező ereje a Duna és a Gellért-hegy.

Ha közelítünk, a hegy lábánál további kisebb léptékű, de nem kevésbé jelentős szimbólumokat fedezhetünk fel. A Pálosok rejtőzködő sziklatemploma (barlang) fölé állított kőkereszt, és a Szent Gellért emlékmű a püspök magasra emelt keresztjével két szolidan, bár nem észrevétlenül jelenlévő erős szimbólum. A hegy látványában nem ez dominál, hanem a méretes talapzaton álló, pálmaágat ég felé mutató győzedelmes nőalak, hátterében a Citadella erődítménye – utóbbit a közelmúltban hatalmas nemzeti lobogóval egészítették ki. Három erőteljes motívum, három jel és három jelentés. Ha jól értem a most folyó átépítés ezt a hármasságot próbálja egységes egésszé formálni azáltal, hogy bizonyos elemeket (Citadella erőd-falainak megbontása) gyengít, másokat (szobor talapzat) jelentéssel erősít.

A látvány mindennapjaim része. Pestről érkezve, a budai rakparton végighaladva a Műegytemig vagy csak úgy a Margit hídon gyalogolva nézem, és minden egyes alkalommal újnak, másnak, lenyűgözően szépnek látom. Azt hiszem ez főként a hely természeti adottságaiból származó szakrális töltetnek köszönhető, amit a szimbólumok együttese csak erősít. Hogy kell-e ide még bármilyen új jel a meglévőkön túl, nem tudom. Nekem nem hiányzik. Magamtól nem tennék keresztet a Szabadság-szobor talapzatára, de ha sokan akarják, annak oka van és ezt meg kell érteni, bizonyára fontos érvek szólnak mellette. A halmozás amúgy a hangsúlyozás egyik eszköze: hegytető, oszlop, magasba törő szoboralak, képileg is egymásra épülő látványelemek. Ebbe a sorozatba egy méretében ugyan tekintélyes, de pozícióját tekintve az alépítménybe simuló újabb jel önmagában feltűnő vizuális többletet nem eredményez. A szoborkompozíció jelentése persze kissé módosul, de ez sem idegen az szabadságszeretet mint eredeti üzenet szellemiségétől, hiszen a kereszténység eszménye is a szeretet.  Sokan vannak, akik ezt ma tagadják, vannak, akik elfelejtik, mások féltőn óvják és küzdenek a megmaradásáért. Ez a küzdési ösztön sem új, a világnézeti különbségek mindig megosztották az embereket, most éppen két petíció aláírásgyűjtése folyik a kereszt elhelyezése ellen és mellett. Érdemes lenne önvizsgálatot tartani és elgondolkozni: mi vezetett odáig és mi lesz a következménye, hogy az évszázadokon át egyesítő jelkép ma Európában és hazánkban is a megosztás szimbóluma lett?

Hogy a világot igazán komoly kihívások elé állító, egyszerre ható és egymást gerjesztő súlyos társadalmi és környezeti problémák, a népességnövekedés, a klímaváltozás, a gőzerővel zajló technológiai szuper-forradalom közepette a keresztállítás itt és most mennyire lényegi kérdés, nem tudom. Úgy hiszem kevésbé az, a hit kifejezésének számos más módja lehetséges. Lennének sokkal fontosabb közös dolgaink, amik megoldásában együttműködhetnénk. A közelmúltban olvastam Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor egy kitűnő írását a szimbólumokról.[2] Ennek a terjedelmes, mégis izgalmas szövegnek utolsó mondatát idézem: "Az ember számára ígéretes jövőt nem a verseny, hanem a valódi szinergia nyújtja."

Balázs Mihály

[1] Máthé Áron: A Gellért-hegy ormán már volt kereszt
[2] Kapitány Ágnes DSc – Kapitány Gábor DSc, A szimbólumok és a szimbolizáció kérdései a kulturális antropológiában, 2017, Antroport Könyvek

A kereszt az európai és egyetemes kultúra egyik legelemibb és legősibb jelképe: két egyenes metszéspontja, ami kijelöl egy pontot a síkban (a kör középpontjának elvontabb példája mellett). A két egymást keresztező út az európai és egyetemes építészettörténet legelemibb és legősibb telepítő tényezője, legmeghatározóbb városaink többsége így jött létre.
Függőlegesbe fordítva a kereszt mindannyiunkat emberi létünk legkomolyabb kérdésére emlékezteti, helyünkre a horizontális (profán) és a vertikális (szent) áthatásában. Az emberi test alapképlete is ez, a függőleges törzs és a rá merőleges kitárt karok, metszéspontjukban a szív, a lélek lakhelye.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy esetünkben a kereszt mindenekfelett a kereszténység megidézését szolgálja. Számomra és a keresztény kulturális gyökereiket felvállaló milliárdok számára ez az önfeláldozást, az élő közösséget és az önzetlen szeretetet szimbolizálja. Ezen jelentések, értékek semelyike nem elképzelhetetlen Budapest, Magyarország fővárosának vizuális (és alighanem spirituális) centrumában.

Számomra ez kizárólag szubsztanciális kérdés, amit a napi politikai csatározásoktól távol kell tartani. Napjaink kicsinyes perpatvarait kizárólag történelmi távlatokban tartom érdemesnek vizsgálni, ahogy a helyszín, a Gellért-hegy történelme is egy évezredet ölel fel.

Az I. világháborútól a Covidig tartó 20. század minden elképzelhetőt elkövetett a kereszt, mint szimbólum (és sok más, esszenciális szimbólum) érvényességének megkérdőjelezésére. Így itt az ideje, hogy átlépve a metamodern korszakába sokkal érzékenyebben, árnyaltabban és elfogadóbban viszonyuljunk ősi, egyetemes szimbólumainkhoz, a létezés sokrétűségéhez. Száz év állításai (vagy inkább tagadásai) állnak szemben a több évezredes kultúrtörténet szimbólumkészletével, pozitív jelentéstömegével szemben.
Fogós kérdés, hogy a közelmúlt történései közül miért éppen ez a gesztus, azaz egy kereszt elhelyezése a Gellért-hegyi Szabadság-szobor talapzatán volt az, ami értelmiségünk egy kicsiny csoportját közös fellépésre késztette. Számomra az lenne a megnyugtató, ha az állampolgárok egyhangú támogatása erősítené meg ezt a szimbólumot, itt, a történelmünk által felszentelt – de néha egyesek által meggyalázni próbált – helyen. Úgy legyen!

Erhardt Gábor

A "keresztkérdés" – a súlyos stilisztikai, nemzet- és történelemtudati problémától eltekintve – erősen emlékeztet a Parlament kupoláján évtizedekig világító csillagra...

• a város minden katolikus és evangélikus templomán van kereszt
• a Gellért-tér felett már van egy nagy kőkereszt, ami aránytalan, agresszív
• a kereszt a hívő keresztények jelképe, kirekesztő és megosztó az ateista és nem keresztény hitű állampolgárokkal szemben
• a kereszt az imádság helye, szent jelkép, magánügy
• "Akit" a kereszt megidéz, alázatosságot hirdetett.

Csomay Zsófia

A Szabadság-szobor talapzatára tervezett kereszt érdemben nem változtat a Gellért-hegy tetején található objektumok furcsa helyzetén. Legalábbis mikor mi nyolc éve javaslatot tettünk a Gellért-hegy szellemi megújítására, akkor azzal kalkukáltunk, hogy már akkori formájában is telített volt eszmeileg, amiből az jelenthet kiutat ha tiszta lappal indulunk, és mindent elbontunk. De személyesen én továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy az Orbán-rendszer ilyen típusú kulturális aluldefiniáltáságnak lenyomataira azért van szükség, mert kell, hogy erre a tizenvalahány évre lehessen emlékezni. Ha majd pár év múlva egy külföldi ismerős megkérdezi, hogy miként került egy, a vörös hadsereg felügyelete alatt emelt szoborra keresztény jelkép, akkor mondhatjuk, hogy "hát igen, ilyen weird volt ez a rendszer". De persze ez utóbbi gondolat is eléggé túlmutat a magyar gondolkodók és általánosan a magyar társadalom képzelőerején. A tervünk is naiv volt abból a szempontból, hogy a magyar társadalom az akkori reakciók alapján spekulatív állapotában sem tudott mit kezdeni a Szabadság-szobor és a Citadella elbontásának javaslatával. Azt hiszem ránk, magyarokra inkább a halmozás igénye a jellemző.

Smiló Dávid

3/5
Mi legyen a Gellért-hegy tetején? Kőszeghy Flóra javaslata

A Szabadság-szoborra állított kereszt sok kérdést vet fel. Először is fontos tisztázni, hogy nem a kereszténységgel van a baj, vagy a kereszttel magával. Sokan ezt félreértik, és egyenesen támadásnak veszik a kritikát, pedig a vájt-szemű és művészetekhez közel álló emberek meglátásom szerint nem ilyen szempontból fogalmazzák meg ellenérzéseiket.
A gond véleményem szerint az, hogy a jelképek használata propagandisztikus működéssel nem éppen kortárs gondolat. Lehet olyan igénye egy közösségnek, hogy a keresztényi értékrendet jobban kívánja reprezentálni, de ahhoz, hogy az ne demagóg legyen, szerencsésebb lenne, ha azt úgy közvetítenék, hogy az érthető legyen és a kornak megfelelő módon érkezzen meg, mint üzenet. A talapzatra illesztett kereszt nem üzen semmit ilyen formában. Egyszerűen csak ott van. Nincs benne semmi csavar, azt sem értjük, hogy a szabadság milyen aspektusára utal, de az is kérdéses, hogy a sok motívum közül, amellyel a kereszténység kommunikál, miért nem bánnak virtuózabb módon. A kereszténység történetében olyan sok motívum, történet és mondanivaló van, melyek éppen azért kísérték végig az európai vizuális kultúra történetét, mert az üzenetek átadására sokkal alkalmasabbak, mint a kereszt önmagában.

Az, ha valamit direktbe kimondunk, az egy egyszerű közlés. A művészet ott kezdődik, amikor ezt meghaladjuk. Ha jobban belegondol az ember, akkor a vers sem csak azt írja le, ami egyszerűen van, vagy amit lát. A költő ugyanis éppen a megfogalmazás módján keresztül képes árnyalni a mondanivalóját. Ettől egy olyan síkra kerülhet az üzenet, amely nem a ráció egyszerű értelmezési tartománya, hanem egy lelki-szellemi sík, amelyben bonyolultabb gondolatok és érzések is elférnek. Jelen esetben ez így hiányzik, azzal szemben, amikor Szentjóby Tamás egy szellemet csinált a szoborból 1991-ben. Ott a kritikai gondolkodás és a történetmesélés folytatásának igénye egyaránt megjelent, amellyel az emlékmű hosszú távú létét tette értelmezhetővé a művész. Egyszerűen hozzá írt ahhoz, nem törölte ki az előzményeket, hanem átértékelte azokat, és a folytatásnak is lehetőséget adott. Amikor egy kereszt ilyen formán rákerül egy emlékműre, nem tudni, hogy miként írja át az előzményeket. Félő, hogy olyan módon, hogy az egész végül teljesen értelmezhetetlen lesz. A kereszt túl általános szimbólum, és a meglévő kontextushoz nem tud érdemben kapcsolódni. Ezt látom én a fő problémának, és ezért is készítettem azokat a skicceket, melyek az egész helyzet abszurditását fejezik ki.

Igen, inkább bontsunk el mindent a Gellért-hegyen és csináljunk egy hatalmas trambulint. Ez akár lehet kereszt alakú is, nekünk már mindegy. Ebbe annyi mindent bele lehet látni, amennyit bírunk. Én nem kívánom értelmezni, mindenki elindulhat az asszociációk mentén. A végeredmény szempontjából a lényeg az, hogy szembesülnünk kell az ideológiai konfliktusok öngyilkos jellegével. Igen, le is írhatnám a gondolatimat kiáltványként, de inkább csinálok egy "vicces" képet, amelyből mindenki maga rájöhet, hogy mekkora a baj.

Kőszeghy Flóra

Szerk.: Hulesch Máté