építészet : környezet : innováció

A Duna-parti világvárosok: Bécs és Budapest - építészeti kiállítás a Ringturmban

Bécsi és budapesti 19. századi várostereket bemutató kiállítást rendezett Adolph Stiller kurátor Tamáska Máté közreműködésével a bécsi Ringturmban. Zöldi Anna recenziója. 

Bécset mindig is irigyeltük: a rendszerváltás előtt a bevásárlóközpontjaiért, na meg a Mariahilferért – többszörösen, mert épp most kövezik le sétáló utcává, megvalósuló választási ígéretként – amiért pláne csak irigykedhetünk. Irigyeltük Hans Hollein kirakatait, Rajk László Collegium Hungaricumát és most építészként megint Irigykedhetünk Bécsre egy kicsit: itt ugyanis a nálunk átkozottnak tekintett banki szféra támogatásával évről évre színvonalas építészeti kiállítások sora nyílik. Az örökösen anyagi nehézségekkel küzdő Fuga perspektívájából egy építészeti kultúrát támogató bank túl szép álom ahhoz, hogy ne irígykedve ébredjünk belőle a magyar valóságra.

A modern osztrák állam jelképeként számon tartott Ringturm ma a Vienna Insurance Group biztosítótársaság székháza. Ausztria első irodaházát, amely a közelmúltig Bécs legmagasabb épülete volt, 1955-ben adták át, az osztrák államszerződés aláírása után egy hónappal. A bécsiek mindig is úgy tekintettek az épületre, mint a visszanyert szabadság és a modern osztrák állam szimbólumára. A húszemeletes irodaházat az 1990-es évek végén felújították, és akkor hozták létre a földszintjén az építészeti galériát, ahol az elmúlt években mintegy 40 kiállítás keretében mutatták be a régió, hangsúlyosan a keleti blokk architektúrájának emlékeit.

A kiállítások tematikája változatos, magyar anyag már nem először szerepel a Ringturmban – tavaly az épp megszüntetett építészeti múzeum válogatásában összeállított szocreál tárlat kapott helyet a Vienna Insurance Group székhelyén: 30 épület mutatkozott be az 1945-60-ig tartó időszakból, tablók és makettek társaságában. Idén Adolph Stiller művészettörténész, osztrák kurátor más közönséget célzott meg – a keleti kuriózum helyett a közös múlt került terítékre, közönségbarát válogatásban, ám nem kevesebb szakmai igényességgel: Bécs és Budapest kiépülésének fénykorát bemutató kép-párok töltik meg a Ringturm földszinti kiállítóhelyiségét.

A Wiener Städtische Versicherungsverein idei kiállítása a A Duna-parti világvárosok: Bécs • Budapest; Városterek a 19. század második feléből címet viseli, a látszólag könnyen és népszerűen feldolgozható téma tudományos feldolgozása magyar részről Tamáska Máté érdeme. Tamáska Máté könyveivel már megismerkedhettek az Építészfórum olvasói - a fiatal oktató a Váci Apor Vilmos Főiskolán tanít szociálpedagógiát, és kutatási területe az építészet és a társadalom szociológiai szempontú összefüggéseinek vizsgálata. Olyan terület tehát, amelyik egyfelől - sajnos épp az építészet oldaláról – elhanyagolt, bár egyre nyilvánvalóbb, hogy nagy szükség lenne rá. Másfelől szemlélete összecseng azzal az általános tendenciával, amelyik az építészetet kiemeli saját elszigetelt köréből, a mérnöki – műszaki, vagy épp művészeti kategóriából, és a társadalom működésének alapvető tényezőjévé avatja. Tamáska Máté egy olyan történész - Hajnal István - munkásságát választotta ehhez előképül, aki a társadalom által létrehozott formációkat – köztük a településeket is - úgy vizsgálta, mint az adott emberi együttélés formai leképeződését, kvázi régészeti leletként olvasva ki belőlük az adott esetben már letűnt társadalmi berendezkedés nyomait.

A Bécs és Budapest fejlődésének építészeti párhuzamait bemutató tárlat alapkoncepciója is a szellemi párhuzamosság, amely a két hasonló geográfiai és gazdasági-társadalmi körülmények között kialakuló nagyváros fejlődésében kimutatható. A Gründerzeit-nek nevezett időszakban, a modern európai urbanizáció korában Bécs és Budapest nem csak azonos utat járt be, de bizonyos területeken nyilvánvalóan versenyre is akart kelni egymással. Míg Budapestet fekvése, kedvezőbb viszonya Dunával, addig Bécset birodalmi, nagypolgári, arisztokratikus jellege hozta előnyösebb helyzetbe, és ez a városkép alakulásán is nyomon követhető.

A kiállítás tíz témakör mentén állítja párhuzamba a két város tereit – a körutak, a vasút, a lakóházak, piacok, parkok, városszéli negyedek, a szórakoztatás és legfőképpen a Duna – a modern nagyváros lüktető életének színtereit látjuk a korabeli fotográfusok szemével. A tárlat fotótörténeti szempontból is újdonságokkal szolgál – a nagyrészt BTM Kiscelli Múzeuma és a Wien Museum anyagából válogatott képek java eddig másutt nem volt látható. A válogatás elsődleges szempontja a párhuzamok látványos bemutatása- legyenek azok formai, térszerkezeti, szociális vagy esztétikai természetűek. A kép-párok esetében még az utcanevek is tükörfordításban szerepelnek, a képekhez rövid magyarázó aláírások társulnak, melyeket az egyes témakörök – a városi kultúra kialakulásának kulcsmozzanatait bemutató – részletesebb leírások egészítenek ki. 

A négy részesre tervezett sorozat további időszakok: a két háború közötti periódus, az 50-es évek és az azt követő, máig tartó időszak bemutatásával egészülne ki: a koncepció a bécsi Collegium Hungaricum elképzelése nyomán alakult ki; az első fázis az Architektur in Ringturm támogatásával nyerhette el jelenlegi nagyszabású formáját. A 300 képből álló sorozat a tervek szerint itthon a Várbazárban is látható lesz 2015 folyamán, vélhetően a bécsihez hasonló népszerűségre számítva – hisz a két ország azonos nosztalgiával tekint a monarchia korára, melynek ez a tárlat az építészet megidézésével emléket állít. Puszta nosztalgiázásnál azonban jóval több, köszönhetően az alapos megelőző kutatásnak, melyről a kiállításhoz mellékelt gazdag katalógus is tanúbizonyságot tesz, mind az albumokból eddig nem ismert képek, mind a tanulmányok részletes bemutatásával.

Zöldi Anna

 

vélemény írásához jelentkezzen be »