építészet : környezet : innováció

A fehér nyárfa háza – Belvárosi menedék

Budapest belvárosa egyre inkább a turistákat és a shoppingoló fogyasztói réteget tartja célközönségnek. A még „véletlenül” itt ragadt lakók az elidegenedett környezetben nem találják helyüket – Pelle Zita Hauszmann-díjjal jutalmazott diplomamunkája számukra kíván urbánus menedéket nyújtani.

A diplomatéma helyszíne Budapest belvárosa, a konkrét tervezési terület a Szerb utca 11. szám alatti, jelenleg üres foghíj.

Budapest belvárosa

A témaválasztás alapvető motivációja az a kettős érzés, amelyet friss elkészültét követően a „Budapest Szíve” kiváltott belőlem. Nyilvánvaló, hogy a környéknek nagyon jót tett a megújulás, azonban a hely nehezen tudta befogadni a változást. Ezt a bizonytalanságot érzékelve kezdtem el keresni az okokat: statisztikai táblázatok rideg tárgyilagossággal tükrözik a folyamatokat.

 

Pelle Zita diplomamunkája. Belvárosi menedék, makett fotó.
Pelle Zita diplomamunkája. Belvárosi menedék, makett fotó.
Pelle Zita diplomamunkája. Belvárosi menedék, makett fotó.
 

 

A belváros drasztikusan kiürült a rendszerváltás óta, mind a lakók, mind pedig a kiskereskedők üzleteikkel együtt elvándoroltak máshová. Aki marad, nagyrészt idős, inaktív generáció, jó eséllyel a mobilitás hiányában ragadtak otthonaikban. A kiürült lakásállomány egy része leamortizáltan marad hátra használóik után, másik részét pedig luxuskivitelben újítják fel, kizárólag külföldieket megcélozva árulják őket. Közel négyszer annyi szálláshelyet ad a kerület, mint amennyien lakják a belvárost, a háztartások átlagos mérete magányos emberek jelenlétét tükrözi. Csupán kávézók, éttermek, egyéb fogyasztói helyek képesek fenntartani önmagukat, a kis boltok kirakatai nagyrészt üresen tátonganak. A lényeg a fogyasztás. Nincs olyan hely, ahová be lehetne menni anélkül, hogy pénzt költenénk.

A közelmúltban elkészült utcák „shopping” utcák. Dicséretükre váljék bár, hogy a régi üzletsorokat visszaidéző világukkal talán felveszik a versenyt a Westend Niagara terével, de hiába ez a naiv jó szándék, ha az üzleteket ugyanazok a multinacionális divatcégek birtokolják, mint a bevásárlóközpontok butikjait. A Deák Ferenc utca ma már „Fashion Street” címkével hódít. Ezekből a jelenségekből levonható, hogy minden mai szándék a turistáknak, külföldieknek kedveskedik. Kirakatba helyezve a belváros messze földön híres „eklektikus” hangulatát, a fő téma a fogyasztás.

Szerb utca 11.

A foghíj a belváros telekosztását tekintve a legkisebb telek. Adottságait tekintve egyedi kihívásokkal és lehetőségekkel bír, arányai a múlt telekosztásának öröksége, amióta története (és a szomszédos házaké) visszakövethető, a telek üresen tátong a Szerb utcában. Ez annak köszönhető, hogy geometriájából adódóan rendkívül nehéz beépíteni, kevés az olyan funkció, amely számára elegendő helyet tud biztosítani. Hamar belátható, hogy ez a hely így, elhagyottan, üresen, rendezetlenül nem maradhat a frissen felújított belvárosi közegben, azonban a vizuálisan, funkcionálisan túlterhelt környékre nemigen kívánkozik további sűrítés. A környék rendkívül sokszínű, de nagyon zsúfolt. Ebben a kettősségben a jelen és a jövő lépései mind a hely nyugalmát és felkönnyítését kell, hogy szolgálják az élhetőbb belváros jegyében.

Funkció keresése

A funkció mindezek mellett arra a problémára is megoldást kell, hogy adjon, hogy a környék működtetésének „célcsoportja” sokkal inkább a turisták halmaza, mintsem a napi rutinjukat végző vagy akár az itt lakó emberek. Nem csoda tehát, ha alig akad ember, aki magáénak érzi a környéket, netalán megtalálja benne helyét. A hely városi menedék. Aki betér ide, az itt lakó (nagyrészt itt maradt, elmagányosodott idősek) és a környéket használó ember. A kert menedék az idősek magányában rejlő ingerszegénység elől, a kert menedék a városi ingerzuhogás elől. A találkozás menedék az elidegenedés elől.

Beépítés

A tervezési folyamat során kikristályosodott, hogy az üres foghíjon legmegfelelőbb viselkedés a minimalizált építés, minél nagyobb szabad tér biztosítása, a ház és az utca között a lehető legnyitottabb kapcsolatteremtés. Ennek oka, hogy a többszázados helyi örökség jelenleg egy megkövült, elhidegült világot mutat, amelyben a századfordulós házak halmaza kiválóan tükrözi a manapság – az élet sok színterén – érzékelhető rideg és elidegenedett emberek egymásmellettiségét. Ezt oldja az extrovertált viselkedésmód, nyitottság a külvilág és egymás felé. Ezt a szándékot szolgálva az inverz beépítés. A környezet vonalait, arányrendszerét alapul véve új térszervezési rendszer formálódik. Ebben a formában a múlt örökségei megőrződnek, de újraértelmezésükben a mai igényekhez szükséges hátteret is képesek biztosítani. A gangos ház modulját felhasználva a helyek kicserélődnek, ahol eddig tömör volt, kiürül, ahol luk volt, betömörödik. Így a fojtott sűrűségben a „levegővétel” biztosítottá válik, a nyitottság magától adódik. A ház megosztja kertjét az utcával, mert közvetlenül kapcsolódik ahhoz, a ház ezért visszahúzódik. Nem a kert válik a ház részévé, hanem a ház válik a szabad tér elemévé.

 

Pelle Zita diplomamunkája. Belvárosi menedék, makett fotó.
Pelle Zita diplomamunkája. Belvárosi menedék, makett fotó.
Pelle Zita diplomamunkája. Belvárosi menedék, makett fotó.
Pelle Zita diplomamunkája. Belvárosi menedék, makett fotó.

 

Felépítés

Az inverz, kifordított világban az épített közeg egyszerű. Egymás feletti födémlemezek, amelyeket az egyik tűzfal és az egyetlen telekre épített fal tart. A szinteken felfelé haladva a nyílt közösségi funkciók a teljes egyedüllét lehetőségéig differenciálódnak, így a város színétől felfelé távolodva a kávézótól az előadón és olvasón át a legfelső szinten az egyéni tanuló/pihenő helyiség biztosítja a városi létnek kitett lélek megnyugvását. A zárt sorú beépítéshez alkalmazkodó utcai homlokzat növénnyel befuttatott acélsodrony hálója nem engedi a kertet kisajátítani, mindössze szűrőként jelzi a kert utcával való érintkezési felületét, fényt és levegőt adva az úttestnek.

A vertikális irányban kifejtett szándéknak szerves eleme a függőleges közlekedést biztosító lépcső. A télikertben fokról fokra történő emelkedés közben a tűzfalak kézzel elérhetővé válnak, a ráültetett növények így az épület teljes magasságában gondozhatóak, ápolhatóak. Ennyiben különbözik a hátsó télikert az első kerttől. Az első kertben a „földszint” fala művelhető vertikális kert, amely évről évre megújulhat, egynyári növényekkel válthatja arcát, a földszint felett pedig saját, belső törvényei szerint működő és növekedő vadszőlő zöldül. A kertbe ültetett fehér nyárfa az egyetlen fa a Szerb utcában. Leveleinek színe sötétzöld, hátoldala fehér. Ez a fa természeténél fogva magába sűríti a terv lényegét: zöld, szabad tér mögött fehér, nyugodt háttér. Ennyi a ház. Se több, se kevesebb.


Pelle Zita
Pelle Zita diplomamunka
opponens: Mórocz Tamás

6 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »