A felsőoktatás átalakításának lehetőségei a Bolognai Nyilatkozat tükrében

Mecsi József írása

A Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) 2001. május 31-én „Bologna nap"-ot rendezett, a nyilatkozatban felvetett kihívások megbeszélésére. A szerzőt a felhasználói szféra képviselőjeként mint a hivatásrendi kamarák MAB delegáltját kérték fel korreferátum tartására. A cikk az elhangzott előadás alapján készült.

A Bolognai Nyilatkozat (1999) és azt követően 2001. május 19-én aláírt Prágai Közlemény kényszerítő erővel hat a felsőoktatási rendszerünk átalakítására. Ezzel kapcsolatban különböző támogató és gyakran a változásokat ellenző észrevételeket is lehet hallani. A Magyar Mérnöki Kamara az elmúlt időszakban a Mérnök Újság hasábjain több cikkben is foglalkozott a jelenlegi felsőoktatási képzésünk strukturális problémáival, azzal a végkicsengéssel, hogy „egyetlen dolog aminek nincs jövője: a változatlanság." [Dr. Hajtó Ödön: Javaslatok a jövő mérnökképzéséhez. Mérnök Újság 2001. január, 4-6 oldal.] Ez nem azt jelenti, hogy az eddigi értékeinket feladva kell változtatni, hanem „előre menekülve" meg kell ismernünk a felvállalt új felsőoktatási szerkezet előnyeit, a felhasználói igényeknek jobban megfelelő képzési formák felsőoktatási keretekbe való illesztésének lehetőségeit, az adottságainkhoz alkalmazkodva ki kell építeni azt a szabályozási és minőségbiztosítási rendszert, ami minimalizálhatja a tömegessé vált képzéssel járó színvonal-csökkenést.

A Bolognai Nyilatkozat (1999) szerint az egységessé váló felsőoktatási képzési rendszer két alapelemre épül:

   1. az alapképzésre és azt követő továbbképzési rendszerre, valamint
   2. a kreditpontos oktatás alkalmazására.

A két alapelem egységet alkot, ugyanakkor a magyar gyakorlattól eltérő rendszert jelent, szakterületenként más-más lehetőségekkel, feltételekkel.

Alapképzés és azt követő továbbképzési rendszer

Az alapképzés időtartama minimum 3 év, melynek elvégzése után egyetemi alapdiplomát kap a hallgató, s lehetőséget a továbbképzésre. Ez az alapképzési szint különbözik a Magyarországon szokásos főiskolai szinttől. Az elméleti és a gyakorlati jellegű tárgyak arányának a kérdése és az alapképzés szükséges időtartama okozhatja a problémákat.

Szemléletesen mutatja be ezt az 1. ábra, ahol a vízszintes tengelyen a gyakorlati jellegű ismeretek, a függőleges tengelyen az elméleti jellegű ismeretek hányadát ábrázoljuk. Míg az egyetemi szintű képzésben az elméleti ismeretek aránya dominánsabb, azaz a diagram szerint az elméleti ismeretek nagyobb arányához közelítő ismereteket eredményez, ugyanakkor a főiskolai szintű képzés a gyakorlati ismeretek megszerzését helyezi inkább előtérbe.

Kérdés:

• Elegendő-e a 3 éves képzési idő az egyetemi továbbképzést is megalapozó, de gyakorlati ismeretek megszerzését is lehetővé tevő képzésre?

• Milyen mértékű gyakorlati jellegű ismeretek tartozhatnak az alapképzésbe, és mi tartozik a továbbképzésbe?

Átgondolva a különböző képzési lehetőségeket, megfontolandónak tartom az alapképzés elméleti-gyakorlati sávját kiszélesíteni, s ugyanakkor az államilag finanszírozott képzési idő lehetőségét a három évről négy évre növelni. Arra való tekintettel, hogy jelenleg is a főiskola elvégzéséhez nem egy szakterületen átlagosan négy év szükséges, ez reális lehetőséget jelent, anyagilag is vállalható többletkiadást eredményezne. Átgondolandó ugyanakkor a gyakorlati orientáltságú alapképzettség befejezésénél egyes szakterületeknél kb. féléves szakmai-ipari gyakorlat beépítése a képzési időtartamba.

 

Kreditpontos képzés bevezetése

A kreditpont kb. 30 órás munkaidőt jelent, amit az átlagos hallgató ráfordít a tanulásra, azaz a hallgatói munka mennyiségét méri. Hangsúlyozni kell, hogy a kreditpont az átlagos képességű hallgatóra megállapított időtartamot jelent, és természetes, hogy egy átlagosnál jobb képességű, gyors felfogású hallgató hatékonyabb munkavégzésre, nagyobb teljesítményre képes. Erre figyelemmel kell lenni. A kreditpontos rendszernél a teljesítés igazolásának igen szigorú minőségi feltételeit kell megszabni. Tehát alapvető minőségi kérdéssé válik: milyen teljesítmény és munkaértéknél kaphat „kettes-megfelelő" osztályzatot a hallgató?

A kreditpontos rendszernek több előnye van: rugalmasságot ad az egyénnek a tantárgyválasztásra és időbeosztásra, szélesíti a képzésben megszerezhető ismeretek körét stb. A kreditpontos rendszerrel kapcsolatban azonban érzékelhetően kialakult ellenszenv is, gyakran arra hivatkozva, hogy a hallgatók a legkönnyebb utat választják, így a képzés színvonala ugrásszerűen le fog romlani. Úgy gondolom, hogy az igazi problémák már a gyökereiknél megfelelő szabályozással és a külső feltételek tudatos kihasználásával leleplezhetők, a képzés színvonalcsökkenése irányába mutató hatásokat minimalizálni lehet.

Az alkalmazható szabályozási elemek:

• előtanulmányi követelmények átgondolt következetes megfogalmazása,
• tárgyak kötelező választásának közvetett és közvetlen előírása,
• ajánlott tanulmányi rend megfogalmazása,
• fontos tárgyak kiemelése, (pl. ne lehessen kikerülni a nehezebb-a szakmai képzés szempontjából alapvető- tantárgyak csoportját)
• félévente előírt teljesítési szint meghatározása, időtartami limit, aminek túllépése pénzbe kerül stb.

Szükséges, hogy már a képzés időszakában egyértelmu legyen, hogy az elvégzett tanulmányok után milyen szakmai jogosítványokat lehet megszerezni, milyen kreditpont igénye lehet az egyes szakterületeknek. Ennek megfogalmazása pl. a hivatásrendi kamarák feladata az oktatási intézményekkel közös és együttműködő megállapodás alapján.

Fontosnak tartom azonban egy alapvető kérdésre felhívni a figyelmet. Az egyetemi képzés legfontosabb célja a megfelelő képességfejlesztés, alkalmassá tenni a hallgatót önálló, alkotó gondolkodásra, olyan helyzetgyakorlatok elvégeztetésével, melyek bevezetik a gyakorlati életben előfordulható feladatok értelmes megoldására.

Például a mérnöknek mérnökké kell válnia, azaz képességet szerezni, hogy a sok összefüggő tényezőből ki tudja választani a lényeges információkat, szintetizálni tudja az ismereteket, modellt tudjon alkotni, és ez még nem elegendő: választani tudjon lehetőségek között, dönteni tudjon és vállalni tudja döntése felelősségét. Ez a képességfejlesztési feladat legyen a vezérelve a kreditpontos mozaikokból összeálló képzésnek és az ismeretszerzés „étlapját" összeállítóknak.

A képesség fejlesztéséhez a környezetet a felsőoktatási intézmény adja. Nagyon fontosnak tartom a képzés és képességfejlesztés szempontjából, hogy olyan képzési környezet alakuljon ki, ami biztosítja a „jól elvégzett munka örömét" a hallgatóknak és a tanároknak egyaránt. Az oktatási intézmény akkor működik hatékonyan, ha érdemi és valós értékfelismerő, elismerő és értékmegbecsülő hangulatot tud érzékeltetni az intézményen belül és közvetíteni az intézményen kívül is. Ezek a tényezők nem szabad, hogy elsikkadjanak a felsőoktatás átalakításánál.

Továbképzések lehetőségei

A bevezetendő új rendszer nagy előnye, hogy lehetővé válik a továbbképzések hatékony megszervezése. A doktori PhD, DLA továbbképzések lehetőségei adottak és szabályozottak, bár nem mentesek a problémáktól. Új területet jelent a felhasználói igényeknek jobban megfelelő szakirányú továbbképzések megszervezése. A hivatásrendi kamarák és hatóságok különböző követelményeket, egyes esetekben szakmai vizsgához is kötött feltételeket határoznak meg a szakma gyakorlásához, például a tervezői és szakértői engedélyeket a hivatásrendi kamarák adhatják ki, műszaki ellenőri tevékenység, felelős műszaki vezetői tevékenység is hatósági engedélyhez kötött.

Az egyetemi szintű fokozat megszerzésével a továbbképzéshez való jog is megszerezhető. Ez azt jelentheti, hogy további kreditpontok megszerezhetők fizetett képzés alapján, ami előnyös az egyetem számára is, mert az akkreditált intézmény szakmai felügyeletével ellenorizhető és biztosítható a szakmai színvonal, az intézmény felhasználható pénzbevételhez juthat, kapcsolatai kibővülhetnek a külső előadók bekapcsolásával. A BME Építőmérnöki Karának és a MMK között már előrehaladott és megegyezéshez közeli tárgyalások folynak az egyetemi képzés utáni kreditpontszerzés technikai kérdéseiről (például az index betétlapján rögzítik a kreditek teljesítését).

A felsőoktatás szerkezeti átalakítása, a kreditrendszer kiterjesztése tehát megadja a lehetőséget a felsőoktatási intézmények számára a továbbképzések megújítására.

Mecsi József
A Magyar Akkreditációs Bizottság tagja