építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

A felújított Pesti Vigadó

Az 1864-ben épült, többször átépített épületet 2004-ben leromlott állapota miatt bezárták. Tíz évig tartó építészeti felújítás és restaurálás után, 2014. március 14-én ünnepélyes megnyitották. Az Országgyűlés 2013. évi döntése alapján a pompás épület a Magyar Művészeti Akadémia tulajdonába került. Az állami beruházás összköltsége meghaladta a 7,5 milliárd forintot. Bemutatjuk Fehérváry Rudolf, Gothárd Erzsébet és munkatársaik munkáját.

A beruházásról

Az épület külső felújítása 2004-ben kezdődött, és a Reneszánsz Zrt. kivitelezésében 2006 őszére - körülbelül 1,5 milliárd forintból - be is fejeződött. Akkor még úgy gondolták, hogy 2007 végére a Vigadó belső felújítása is befejeződhet. Ez azonban túl sokáig húzódott használati program hiányában és a változó finanszírozási kondíciók miatt. A munka az utóbbi években gyorsult fel, mikor is 2011 elején az irányítást átvette a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. A Minisztérium további mintegy 2,6 milliárdot biztosított a felújítás befejezésére. Az Országgyűlés a Magyar Művészeti Akadémiát (MMA) nevezte meg a Pesti Vigadó összművészeti rendezvényközpont új tulajdonosának. Az MMA programmal töltötte meg a patinás épületet, ahol bemutatható az élő magyar művészet sokfélesége, a nyolc művészeti ág életképessége. A tervek szerint a Vigadó zenei koncerteken kívül konferenciáknak, kiállításoknak, tudományos rendezvényeknek is otthont ad majd.

Az épület történelmi előzményei

A Vigadó helyén egykor a német színház állt mely két évi működés után leégett. Az újjáépítést Pollack Mihály tervezte, 1832-ben elkészült a Redoute, Pest bálterme, sok híres zenész lépettit fel: Strauss, Erkel Ferenc, itt adott jótékonysági koncertet az 1838-as árvízkárosultak javára Liszt Ferenc, itt nyílt meg 1848. július 5-én meg az első népképviseleti országgyűlés. Itt mondta el július 11-én Kossuth Lajos a híres beszédét, melynek hatására az országgyűlés megszavazta kétszázezer újonc toborzását, mígnem az épületet 1849-ben május 15-én Hentzi tábornok le nem ágyúztatta.

A mostani épület megtervezésére Feszl Frigyes kapott megbízást 1858-ban, az első táncmulatságot 1865. január 15-én tartották a Vigardának keresztelt új palotában. Az épületen belül lenyűgöző terek jöttek létre, díszes tagozatokkal, festményekkel, pompás csillárokkal. A homlokzatra a magyar történelem jeles alakjainak szobrai kerültek.

A Vigadó tér a Pesti Vigadóval, fotó: Török Máté, MMA

A ház folyamatosan fontos kulturális és történelmi helyszín volt, itt zajlott Ferenc József koronázási bankettje 1867-ben és itt mondták ki Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesülését. Előkelő bálok, társasági események helyszíne, a magyar művészeti élet egyik fő központja, Pest rangos koncertterme Brahms, Liszt, Wagner, Erkel, Bartók, Debussy, Ravel és még sok neves művészek koncertjeivel.

Az 1944-45-ös ostrom alatt az épület súlyosan megsérült, 25 évig állt romos állapotban, majd több mint 10 év felújítás után alaposan átépítve csak 1980-ban nyílt meg újra. Az épületet sok kritika érte az építész szakma, a fellépő művészek és a közönség részéről is. A kritikák az áttervezés és a hiteles forrásokból megismerhető korábbi állapot közötti nagy különbséget, az önkényesen kiválasztott belső színeket és formákat, a rossz akusztikát és a gazdaságtalan üzemeltetést valamint az épület sok részének méltatlan funkcióját és használatát említették.

A műemléki helyreállítás kezdete

Az elavult ház felújítása 2004-ben kezdődött el. Ma már nehéz megfejteni, hogy miért, de az akkori építtető először a homlokzatokat újítatta fel és a homlokzati nyílászárókat cseréltette ki, majd 2006-ban pályázatot írtak ki a műemlék ház teljes felújításának tervezésére. A pályázatot Kralovánszky Réka és Szabó Zoltán építészek pályaműve nyerte meg. Elkészítették az építési engedélyezési tervek és a kiviteli tervek első változatát, majd a kivitelezők gőzerővel kibontották az épület majdnem teljes belsejét.

2008-ban koncepció és tervező váltás történt. Rövid időre megállt a bontás, majd állagbiztosítás mellett már az új koncepció szerint, Fehérváry Rudolf tervei alapján folytatódott a befejezésig a beruházás.

Olyan új épületet kívántunk létrehozni, amely szervezésében és kialakításában színvonalas, nagyon korszerű koncert, kiállítás és rendezvényhely. A háború alatt elpusztított, majd a 70-es években modernista és leegyszerűsített stílusban visszaépített történeti tereket az eredeti formáikhoz, térarányaikhoz, díszítéseikhez a lehető legjobban közelítve komponáltuk vissza a régi-új épületbe.

Foyer rész a pincéig visszabontva, fotó: Fehérváry Rudolf

A sok évtizeden át megbecsült, közkedvelt eredeti épületről szerencsére sok dokumentum maradt. Ezek bátorítottak bennünket, hogy korhű helyreállításra merjünk törekedni. Ehhez azonban előtte el kellett távolítani történeti terekbe könyörtelenül behúzott szintmegosztó födémeket, szervetlenül beépített lépcsőket, falakat. Hihetetlen tömegű bontással, de megtörtént!

Rekonstrukciós munkák

A most elkészült felújítás az épület külsején alig mutat változást, azonban a belseje annál többet. Az előcsarnokot, a díszterem térsorát, a díszlépcsőházat korabeli források alapján az eredeti, – vagy ahhoz nagyon közeli – formájúra varázsoltuk vissza. A díszterem például magasabb lett az előzőnél két méterrel és az eredeti mennyezet kialakítását kapta vissza. A belsőépítész tervező Gothárd Erzsébet, a festő restaurátorok Seres András és Horváth Ferdinánd voltak. Az átgondolt tervezésnek köszönhetően új rendezvényhelyek keletkeztek a pincei és a korábbi tetőtéri szinteken. Díszítésük a történeti terek közelében a történeti terekkel rokon, azokkal harmonizál, csakúgy, mint a belső traktusban létesített, újonnan kialakított kiszolgálóhelyiségeké. Az újonnan keletkezett pincei és felső szinti helyiségek igényesen, de új eszközökkel, formákkal lettek kialakítva.

Átmentett történeti terek: az előcsarnok, az áthajtó folyosó, a díszlépcsőház, a dísztermi térsor és a páholyok. Új terek: az északi oldalon az étterem alatta konyhaüzemmel, a déli oldali fogadó és kiállítóhelyek, a díszlépcsőház fölötti kiállítóhelyek két szinten, a díszterem fölötti - azzal azonos alapterületű - többcélú terem, és nem utolsó sorban a legszebb budai látványt feltáró panorámaterasz.

Földszinti foyer, fotó: Török Mátl, MMA

A közönséget váró elegáns terek mellett a lehető legnagyobb számú, szerényen, de igényesen kialakított kiszolgáló és üzemi helyiségek és öltözőblokkok is létesültek.

Pinceszint

Az északi oldalon új konyhaüzem, a déli részen pinceszinti kiállítóhely, másutt gépészeti terek jöttek létre. A funkcióval és gépészettel is zsúfolásig (de annál nem tovább) rakott épület légtechnikai kiszolgálását úgy oldottuk meg, hogy az alsó szinteket pincei gépházakból alulról szolgáltuk ki, a felső szinteket pedig a tetőről és az oldalsó tetőszinten kialakított gépházakból láttuk el, hogy a nagy terjedelmű légtechnikai vezetékek összességükben a lehető legkevesebb helyet foglaljanak. Fontos megemlíteni azt is, hogy az alapozás megerősítését és a Duna miatt változó talajvíz elleni szigetelést egy nagy tömegű és merevségű gigantikus alaplemezzel oldottuk meg. Előtte a Kristályház felőli történeti szerkezetek, mint a díszlépcsőház centiméteres nagyságrendű, időben hosszan elhúzódó süllyedésen mentek át, a jelenséggel járó félelmetes repedésekkel együtt. A nagy tömegű merev szerkezet egy csapásra megoldotta a gondot.

Földszint

A történeti előcsarnok megújított térkapcsolatokkal megmaradt az eredeti formájában. Északi irányban étteremhez, kávézóhoz és ruhatárhoz kapcsolódik, déli irányban a Magyar Művészeti Akadémia fogadó, kiállító tereihez és könyvtárához. Elkészült viszont a valamikori kocsi áthajtó, rekonstruált boltozatokkal, díszítésekkel. Minden zugot kihasználtunk, még a díszlépcső karjai alját is toalettekkel építettük be. A gazdasági bejárat, porta, üzemelési helyiségek és öltözők valamint a felvonók a keleti oldali határfal mentén lettek rejtetten elhelyezve.

Első emelet, „páratlan” emeletek

Ez egy olyan emelet, ami valójában nincs is. A rendezvénytermek hatalmas belmagasságai felbátorítottak bennünket, hogy az újonnan megfogalmazott kiszolgáló tereket megosztott szintekkel dupla alapterületűvé varázsoljuk. A közönségforgalmi terektől jól elszeparálva lettek tervezve. Déli részén irodák, az északi szárnyban öltözők létesültek itt. Ilyenek a többi „páratlan” emeletek is.

A 2. emeleti kisterem, fotó: Szőllősi Mátyás, MMA

Második emelet

Az épület fő szintje. Középen van az eredeti belmagasságának nagy részét visszanyert, az eredetihez közelítő térarányú díszterem. Tőle északra és délre íves falnyílásokkal, azokban metszett üveges míves ajtókkal, függönyökkel összenyitott (vagy leválasztott) csatlakozó termek, a Duna irányába hasonló kapcsolattal és teljes budai látképpel a panorámafolyosó. Harmonikusan színezett, egységes megjelenésű teremcsoport alakult ki. A keleti oldalon elegáns foyer csatlakozik, annak végein WC csoportok. Itt jegyzem meg, hogy az előtereknek nincsenek ajtói, hanem labirintus szerű bejáraton át lehet megközelíteni a helyiségeket, amelyek kialakítása, burkolatai a történeti terektől ugyan különböző, de azokhoz alkalmazkodik. Az elválasztás alkalmasan tervezett depressziós légtechnikával történt. Erre a szintre vezet fel a díszlépcsőház. A díszlépcsőházat valaha felülvilágító „opeion” és belső udvarokra nyíló oldalsó ablaksorok látták el fénnyel. Bár az ablakkereteket elfalazva megtaláltuk, visszaállítani nem lehetett a néhai belső udvar beépítése miatt, így a díszítőfestők állították elő az ablakok imitációit. Az opeion fölött is van még két új szint, így az is csak lámpákkal tudja imitálni a természetes fényt. A '70-es években zöld színekkel készült modernista díszüvegezés nagyon disszonáns a korhűen restaurált díszlépcsőház tetején.

Negyedik emelet

A dísztermet körülölelő páholyok szintje. Ezen kívül a déli oldalon az MMA konferenciatermével, egy igényes vezetői tárgyalóval , az északin az a filmvetítésre is alkalmas „elfordult” kamaraszínház teremmel és a kettőt összekötő panorámafolyosóval egészül ki a közönségforgalmi terület , az alsó panoráma folyosónál is jobb budai, dunai kilátást nyújva a közönségnek. Az akusztikailag igényesen megtervezett és kialakított díszterem sokféle módon elhelyezhető rendezvény lehetőségét biztosítja az, hogy míg az eddig csak az északi oldalon volt technikai vezérlő folyosó mellett a déli oldalára is építettünk egy másikat, így a terem nem csak egytengelyű irányultsággal rendezhető be, hanem sok féleképpen.

A nagyterem álmennyezete, fotó: Török Máté, MMA

Ötödik emelet

Ez az a „páratlan” emelet, amely a többi páratlan szinttől a díszlépcsőház fölött kialakított nagyméretű kiállító terem miatt különbözik, a közlekedő végén két puffer térrel (ruhatár – tároló). Az új kiállító terem természetesen nem csak kiállításokra, hanem más, aktív rendezvényekre is alkalmas.

Hatodik emelet

Az épület külső kontúrja változatlan maradása mellett a padlástérből ellopott részek: Középen a díszteremmel azonos alapterületű, tető felülvilágítós, nagy belmagasságú, érdekes belső kialakítású 500 négyzetméteres nagyterem épült. Alkalmas kiállítások és aktív rendezvények, előadások kiszolgálására. Egyszer talán a külső árnyékoló – sötétítő berendezése is meg fog épülni! Sokat fog segíteni a rendezvények szabadsága és a légtechnika gazdaságossága dolgában! Ez a terem a díszterem eredetihez közeli belmagassága miatt sajnos csak lépcsőzéssel közelíthető meg. Az egész ház minden közönségforgalmi tere – az alkalmasan kialakított felvonóknak és közlekedő rendszereknek köszönhetően – természetesen akadálymentes. Ezt a termet a nehezen mozgók a lépcső széléhez diszkréten elrejtett emelő szerkezettel tudják elérni. A belső oldalon a lentivel azonos alapterületű, de szintén magas belső terű és üveg felülvilágítós kiállító illetve többcélú rendezvényhely létesült. Erre a teremre is érvényes, hogy kiállításokra és előadásokra is alkalmasan lett megkomponálva. A két nagy terem között télikertnek nevezett hosszan kialakított tető felülvilágítóval az ég felé nyitott, emlékezetes térélményt nyújtó közlekedő, zsibongó téret terveztünk. Az északi és déli padlásterek gépészeti terekké váltak. Méltattam fentebb a panoráma folyosókról nyíló budai látványt. Fenntartva azok méltatását, megemlítem, hogy azok fölött, az ott kialakított panoráma teraszról viszont lélegzetelállító a teljesen akadálymentes panoráma. Eddig gépészeti vezetékekkel megtöltött féltetős padlás rész volt ott, most viszont a főhomlokzat pártázata mögött létrehozott, rejtett terasz várja a látogatóit.

Belső terek rekonstrukciója és új terek kialakítása

A Fehérváry Rudolf építész, Pintér Tibor statikus és Gothárd Erzsébet (Medveczky & Gothárd Kft.) belsőépítész csapat az alapkoncepciót tiszteletben tartva alkotta meg a romantikus műemléképülethez igazodó részletterveket. A Művészeti Akadémia székházaként kialakítandó épületben koncepcionális váltás történt: így a volt kocsiáthajtó, az eredeti formáját nyerte vissza. A volt Vigadó Galéria területe a pincei résszel összekötve újból kiállító teremmé vált , illetve a kiállítás fogadóteréből nyílóan az MMA könyvtára nyer elhelyezést a földszinti és emeleti részen. Az előcsarnokból illetve az árkádokból közvetlenül az utcáról is megközelítve egy információs, ajándéktárgyat árusító – kávézó, valamint a volt Vigadó söröző (illetve Pacha bár) helyén az eredeti pompájában helyreállított étterem készül , mely az alatta lévő konyhaüzemmel az egész épületben az alkalmankénti büfé szolgáltatást (catering jelleggel) képes kiszolgálni, mely akár az egész földszinti közönségforgalmi rész (előcsarnok, foyer) ellátására is alkalmas lehet. Az kisebb ruhatár az előcsarnokból és foyerből érhető el , míg a nagyobb ruhatár a foyer északi végébe kerül.

A 2. emeleti panoráma folyosó, fotó: Szőllősi Mátyás, MMA

A belsőépítészeti tervezésnél elsősorban a műemléki rekonstrukcióra törekedtünk: a korábbi értékes terek és díszítések az épület méltóságához igazodó megidézésére az épület egészében. A szakaszos megbízás lehetővé tette az éppen tervezési feladatot képező ,az aktuálisan adott terek apró részleteire is kiterjedő gondos megismerését: az épület meglévő és megmaradó ornamentális díszítését tanulmányozva , a levéltárakban , OMF-ben és a, Fővárosi fotótárban fellelhető fotók és a '60-as években készült felmérési részletterveket is figyelembe véve készítettük el a műemléki szakembereknek előzetesen bemutatott terveket és részletterveket.

Az épületre jellemzők a geometrikus minták, diagonál és dupla keretezésű átfonódó folyondár vagy szalagfonatos minták, melyek az erősen plasztikus tagozódású gipszprofilok illetve az ornamentális festett mennyezeti és fali díszítéseken egyaránt nyomon követhetőek.

A gyöngysorral díszített gerenda rácsos álmennyezetek mezőiben általánosan díszítőfestés jelenik meg, az építészeti tagozatok, és oszlopfejek részben színes, részben aranyozott kialakítással készültek el. Az épület egészére vonatkoztatva az álmennyezet osztásrendszere a táblás parkettán illetve a kő padozaton is megismétlődik.

A levéltári eredeti tervek és régi fotók, valamint más Feszl Frigyes tervezte házak ornamentális díszítése alapján a MentArtis Kft - Seres András főrestaurátor művész vezetésével elkészítette a díszítőfestés terveit, mely szerint az eddig harsány színezésű terek visszanyerték eredeti színűket és méltóságukat. Így a díszterem mennyezete az eredeti Feszl féle tervek alapján készült ornamentális mintákkal és címerekkel díszítve készült el.

Az 5. emeleti kiállítóterem az öntöttvas oszlopokkal, fotó: Harisfotó, MMA

A kisterem, pihenő, előtér, volt dohányzó, panorámafolyosó gerendarácsos mennyezete és társalgó is hasonló, de visszafogottabb díszítőfestést kapott. Az oldalfalak világos és sötétebb okker márvány lapburkolat utánzatú díszítőfestést kaptak, ahol az építészeti elemeket egy - egy sötétebb sávú (fásni) betét keretezi. A termek színe sárgás, drapp, okker egymáshoz közeli színek melyekhez jól illik a tölgyfa - diófa betétes berakásos parketta. Az egyes termeket zöld, vörös, vörösesbarna díszítőfestés egészít ki, minden térnek egyedi hangulatot adva.
A falakon diaogonál mintás duplakeretezésű gipszkazetták vannak, melynek finom aranyozása a szintén diagonál díszítésű tagozott lécezésű ajtókon visszaköszön. A színházterem eredetileg bontandó lépcsős vasbeton padozatát végül mégse bontották el, ezért a társalgó mennyezete lépcsős maradt, de részleteiben követve a többi tér elemeit, így az egységes térszövetből nem esik ki.

A díszterem mobil színpaddal kialakítva készül, melynek helye a díszterem déli oldaláról átköltözött az északi oldalra. Itt ponthúzókkal a kellő magasságra emelhető színháztechnikai baldachin készül állítható plexi hangvetőkkel és a zenészek számára munka világítással. Az akusztikát mobil paravánok egészítik ki, az aktuális zenei podukciónak megfelelő elhelyezéssel. A színpad átköltözésével az V. szinten lévő a technikai helyiséget a déli oldalon is létrehoztuk, hogy a kellő rálátás biztosítva legyen, a hang és fény kezeléséhez. Ezen kívül a páholyok mellvédje úgy van kialakítva hogy a páholyok könyöklőjének levétele után, vagy annak tartójához rögzítve bárhonnan a szükséges színpadi hatásvilágításhoz kellő fejlámpák rögzíthetőek legyenek és a minden páholyban kialakított elektromos padlódobozból kapnak áramot. A díszterem elsősorban koncertek rendezésére kialakított, de bálokat fogadásokat kiállításokat, ünnepi gyűléseket, vetélkedőket vagy egyéb exclusív rendezvények is tarhatók itt. A díszteremben, ha plusz elektromos energia szükséges, körben a fal mentén a elektromos kábel rejtett elhelyezésére kivehető kábelcsatorna készült, mely az épületet behálózó „rendezvény szekrényekhez” csatlakoztatható.

A 6. emeleti többcélú terem, fotó: Harisfotó, MMA

A díszterem 9 db félköríves felülvilágítóval ellátott, fazettázott üvegezésű teljesen kinyitható ajtóval a díszterek egyetlen térsorrá alakíthatók, a kisebb nagyobb terek változó hangulatának pulzálását követve érdekes sétát tehetünk a 70 m hosszú teremláncolatban. Az ajtókat hangszigetelő függönnyel terveztük , amelyek lehetővé teszik terek külön- külön használatát is.

A földszinten , II, IV, VI. emeleten kialakított mellékhelyiségek is az épületre jellemző díszítő elemekkel kialakítottak, színvonalukban igazodva a többi térhez.
A világítás a régi, eredeti csillárok rekonstrukciójával a díszterembe, két darab 108 karú csillár készült, mely bálok esetén lejjebb engedhető, előadások alkalmával feljebb húzható. A csillárok terveit a az eredeti tervek részleteinek felhasználásával, valamint a régi fotókon látható szétlőtt, földre esett díszcsillár romjait fotogrammetrikus módszerrel rekonstruálva , szintén belsőépítész cégünk készítette el. A két nagycsillárhoz igazodnak a különböző méretű sárgaréz csillárok és az 1-2, 4-6-8 karú falikarok kialakítása is.

A 80-as években Madarassy István ötvösművész által készült csillárok és falikarok egységesen a földszinti előcsarnokba és foyerbe kerültek áthelyezésre, magasabbra felfüggesztve és ritkábban elhelyezve. Így átláthatóbbá vált az előcsarnok és megfelelő teret kaptak a nagytestű csillárok is.

Az épületben plaszikus gipszstukkós profilokkal keretezett, nagyméretű nyílászárók találhatók, melynek üvegbetétes és festett tagozatos ajtóinak mintázata két-két szintenként változik. A nagy terekhez a magas ajtók illenek, melyek az épületben általánosan gipszstukkós supraportákkal (ajtó fölötti díszítő motívum) kialakítottak. Az épületre a pasztell színű falfestés a jellemző, Kanfanar kő lapburkolat, tölgyfa-diófa berakásos parketta és a történelmi terekben bógnis,(díszítő függöny előtét) dúsan, lágyan, redőzött paszpólozott, rojtokkal és bojtokkal paszományozott függönyök.

Az ablakok alatt és a falfülkékbe diagonál mintás tagozott tömörfa fan-coil burkolatok készülnek sárgaréz színű, egyedi az épületre jellemző perforált rácsbetétekkel. Ezek a rácsok az oldalfalakon és padlón is megjelennek, ott ahol a gépészet miatt szükség van a levegő elszívására illetve befújására.

A 6. emeleti kiállítóterem, fotó: Szőllősi Mátyás, MMA

A rekonstrukció során törekedtünk az épület korszerű működtethetőségét megteremtve a történelmi terek jellegzetes méreteinek, ornamentikájának, gazdag díszítettségének, és színvilágának a helyreállítására. A műemléki környezetbe, annak ellenpontjakén modern, többcélúan használható, kvalitásos design bútorokat elhelyezését terveztük.

Az MMA földszinti és pincei kiállítóterei, könyvtára valamint az információ kialakítása más, már a napjaink modern szemléletét fejezi ki, ahol bátran alkalmazzuk több helyen is a keret nélküli üveget, mint a korszerű építészet elemét.

Az alkotók remélik, hogy színvonalasan, korábbi rangjához illően alakították, komponálták át, újították fel a Pesti Vigadót. Tudását és verejtékét adta hozzá tíz éven át tucatnyi tervező, százas számokban mérhető kivitelező, akik remélik, hogy örömet szereznek vele hosszú időn át nagyon sok embernek!

Fehérváry Rudolf építész– Gothárd Erzsébet belsőépítész

vélemény írásához jelentkezzen be »