építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

A Felvonulási térre tervezett '56-os emlékmű a Fővárosi Tervtanács előtt

Szeptember 14-én került sor az 1956-os forradalom és szabadságharc központi (állami) emlékművére idén kiírt pályázat győztes tervének ismertetésére a Fővárosi Tervtanács előtt. A mű szerzői: Emődi-Kiss Tamás építész, György Katalin képzőművész, Horváth Csaba képzőművész, Papp Tamás építész.

a győztes pályamű makettje
Szeptember 14-én került sor az 1956-os forradalom és szabadságharc központi (állami) emlékművére idén kiírt pályázat győztes tervének ismertetésére a Fővárosi Tervtanács előtt. A mű szerzői: Emődi-Kiss Tamás építész, György Katalin képzőművész, Horváth Csaba képzőművész, Papp Tamás építész.

A tervtanácsi bizottság elnöke utalt rá, hogy nem bírálják felül a pályázat zsűrijének döntését, így csak formálisan foglalkoznak a tervvel. Kivételesen két opponens, egy szobrászművész, Lugossy Mária, és egy építész, Reimholz Péter mondta el észrevételeit a tervezett emlékműről.

Lugossy Mária kifogásolta, hogy a tervezett építmény "keveseket szólít meg, hiába trendi", illetve bírálta a központi emlékmű - mint olyan - koncepcióját, felsorolva a már meglévő, nem állami kezdeményezés nyomán, magánpénzből finanszírozott '56-os emlékműveket. Külön utalt Jovánovics György művére, amely szintén pályázat útján valósult meg és nem a hatalom örökíttette meg magát általa (Jovánovics egyébként nem vállalta el az itt tárgyalt pályázat zsűritagságát). Idézte a Műértő cikkét, amely szerint a helyszín kijelölése "nagyon rossz ötlet", lévén ez "fertőzött terület". Párhuzamba állította a mostani tervet az Időkerékkel, ami állami pénzből épült meg, drága volt és nem működik. Méltatta ugyanakkor a tervben megfogalmazott szobrászi gondolat erejét.

Reimholz Péter opponenciájában részletkérdéseket boncolgatott, kitért például a szerkezeti megoldások kérdésességére, vagyis az acél-beton átmenet kivitelezhetőségére (ez az átmenet a pályamű egyik alapvető motívuma), illetve a külső tömbszerűség és az üreges belső közötti hitelrontó ellentmondásra, mint "elvi kérdésre". Az alaprajz letisztultságát szembeállította a metszet esetlegességével. Beszélt a formálásban és a részletképzésben jelentkező következetlenségekről (pl. a félköríves támfal megszakításairól, ami ellentmond a funkciójának), valamint hiányosságokról (az emlékművet övező lesüllyesztett tér vízelvezetésének megoldása), az objektum előtt elterülő tér aránytalanságáról. Végezetül javasolta a terv továbbfejlesztését, a kertészeti tervek jobb kidolgozását.

Az opponenciákat követő vitában bírálatként rendre felmerült a tervezett emlékmű túlzott "intellektualitása" a narrativitás ellenében. Egyik vélemény szerint a mű részét képező szimbolikus cölöperdő inkább a forradalom leverése után állított akasztófák tömegét idézi. A testület végül a kifogásolt részletek javítását, a terv továbbfejlesztését javasolta az alkotóknak, megkérve őket az eredmény tervtanács előtti bemutatására.

-t

vélemény írásához jelentkezzen be »