építészet : környezet : innováció

„A fenntarthatóság egy holisztikus szemlélet”

Mit tehet az épített közeg a környezeti, társadalmi, gazdasági fenntarthatóságért? Hol tart ebben a szemléletben Magyarország? Barta Zsomborral, a Magyar Környezettudatos Építés Egyesület elnökével Bán Dávid beszélgetett.

Bán Dávid (BD): Milyen célkitűzései vannak a Magyar Környezettudatos Építés Egyesületének?

Barta Zsombor (BZs): A Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete egy világszervezet, a World Green Building Council hazai tagja. Ez a szervezet minden évben megfogalmaz az épített környezet fenntarthatóságával, a környezettudatos építkezéssel kapcsolatos témákat, melyeket utána a tagszervezetek is átvehetnek, tovább dolgozhatnak. Az idei téma a Better places for people, többek között az emberek épített környezethez való viszonyát, az ehhez kapcsolódó jobb közérzetet és egészséges belső tereket célozta meg, de tágabb értelemben az anyaghasználattal és a károsanyag-kibocsátással is foglalkozott. Ezt a témát természetesen a mi szervezetünk is felkarolta – részben az egyesületünk tevékenysége kapcsán – , mert pozitív tendenciát látunk Magyarországon, főleg Budapesten és vonzáskörzetében. A fővárosban létesülő új építésű ingatlanoknál - noha nincs erre vonatkozó törvényi kötelezettség -, de a befektetők, beruházók, építtetők egyre többször célozzák meg a zöld minősítéseket. Ma Magyarországon nagyjából 110-120 minősített épületről beszélünk, ami a régióban és az ország méretét, gazdasági súlyát tekintve szép szám. Ugyanakkor alapvető kérdésünk, hogy miként lehet innen továbblépni. Örülünk annak, hogy a tervezésnél, kivitelezésnél, üzemeltetésnél fontos szemponttá vált a fenntarthatóság, de közben nem feledkezhetünk meg a belső komfort vagy a multikomfort eléréséről sem. A fenntarthatóság egy komplex, holisztikus szemlélet, amely magába foglalja az emberi, társadalmi, környezeti, gazdasági elemeket is, és mindez ugyanúgy megjelenik az épített környezetben is. Ide tartozik a komfortérzet – pl. a kilátás, világítás, hőérzet együttese -, de ugyanúgy beszélnünk kell az anyaghasználatról, az épület emberi szervezetre, egészségre, közérzetre gyakorolt hosszú távú hatásáról.


Barta Zsombor MRICS //Elnök - Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete // Nemzetközi kapcsolatok referense - Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa // Fenntarthatósági igazgató - Tomlin Kft.


BD: Az egyesület munkájában ez miként jelenik meg? Ez a szemlélet, az idei kijelölt téma hogyan tud érvényesülni?

BZs: Mivel szakmai szervezet vagyunk, számtalan kutatásban, szakmai anyagok, ajánlások vagy jogszabályok előkészítésében veszünk részt. Megjegyzem, a kormányzat részéről egyelőre kevés olyan konkrét projekt létezik, amely ebbe az irányba mutatna. Továbbá minden évben rendezünk egy nagy szakmai konferenciát - idén ez október végén volt -, amelyre több külföldi előadót is hívunk. Harmadrészt havonta szervezünk egy Green Talk, Zöld Beszélgetés nevű programot a RICS-szel és a CEU-val közösen, amely a diákok és külső érdeklődők számára is nyitott és a fenntarthatóság komplexitását járjuk körül.

BD: Említette, hogy 110-120 minősített épület van Magyarországon. Meglátásuk szerint az építész és befektető szakma mennyire nyitott a fenntarthatóságra, a multikomfort témájára, avagy mennyire küzdelmes őket meggyőzni erről?

BZs: Ha Budapest vonzáskörzetéről beszélünk, akkor egy új építésű irodai vagy kereskedelmi ingatlan esetében már alapelvárásként fogalmazódik meg ez a szemlélet. A magas kategóriás épületek építésénél a beruházóknál ma már alapkövetelmény, hogy az legalább egy minősítéssel rendelkezzen, így őket kevésbé kell meggyőzni. Ugyanakkor a kivitelezők feladatként kapják a minősítési követelményeknek való megfelelést, így a kivitelezési kultúrában még komoly fejlődési lehetőséget látunk Magyarországon. A harmadik szereplő az üzemeltetők köre, akik sokszor csak akkor foglalkoznak a fenntarthatóság kérdésével, ha piaci előnyt látnak benne. Tehát, ha meg akarják mutatni a tulajdonosoknak, hogy képesek fenntartható módon üzemeltetni egy épületet, vagy a vállalati felelősségvállalás jegyében szeretnének valamilyen minősítést szerezni. Mivel az épített környezet legnagyobb részét már meglévő és nem újonnan épített épületek alkotják, így azok a fenntarthatóság szempontjából is kiemelt szerepet kapnak. Nálunk itt válik érdekessé a multikomfort kérdése, hogy a meglévő épületekben miként érvényesülhet a fenntarthatóság. Még egy kevésbé környezettudatosan létrejött épületet is lehet környezettudatos módon üzemeltetni, használni. Itt már számos emberi szempont is előtérbe kerül. Ha például bérlőváltás alkalmával nyúlnak hozzá az épülethez, akkor már gondolják végig, miként lehet azt komfortosabbá, fenntarthatóbbá tenni azt.


fotó: Saint-Gobain

 

BD: Úgy veszem ki a szavaiból, hogy ez leginkább a nagyberuházóknál jelenik meg. Mennyire fogékonyak az egyedi megrendelők, akik családi házakat építenek vagy lakásokat újítanak fel?

BZs: Ez még gyerekcipőben jár. A családi házaknál a megrendelő egyéni elszántsága kell hozzá, hogy olyan megoldásokban gondolkozzon, ami már a saját, hosszútávra megfogalmazott érdeke, célja lehet. Hogy adott esetben olyan technológiát építsen be, ami valamennyivel drágább, de 5-10 év múlva megtérül, s idővel akár pénzt is tud termelni. Ez persze mindig az adott ország gazdasági helyzetétől is függ: ott tudunk környezettudatosan gondolkozni, ahol a gazdaság is fejlettebb, de ugyanezt láthatjuk az élelmiszeriparban is. Szerencsére már itthon is kaphatók ilyen termékek - például káros anyagokat nem tartalmazó falfestékek -, de mivel azok általában drágábbak, így az áruházláncok polcairól még mindig az olcsó fogy leginkább. Emellett van egy divatos megközelítés is: a piacon népszerűvé vált a „smart” technológia, amit ma már mindenre ráhúznak. Ez régebben csak a „kütyükre” koncentrálódott, de ma már összefügg a fenntarthatósággal. Nemcsak az applikációkkal vezérelt dolgokról, hanem egy nyitott, befogadó környezetről beszélünk. Mindehhez szorosan kapcsolódik a technológia, de az inkább vezérfonal, ami segít az emberek komfortérzetének elérésében és abban, hogy egészségesen, környezettudatosan éljenek. Utóbbit biztosítják azok az alkalmazások, amelyekkel elérhetjük, hogy a ház kevesebb energiát fogyasszon és kevesebb terhelést mérjen a környezetére.


fotó: Saint-Gobain


BD: A smart és a fenntarthatóság fogalmát már megtanultuk, de mi a helyzet a multikomforttal?

BZs: Nemrég volt szerencsém megismerni egy milánói multikomfort épületet. Ez egy bemutató épület volt, ami az összes létező modern technológiával rendelkezett. Érdekesség, hogy ez nem egy csillogó, vadonatúj ház volt, hanem egy felújított épület, amiben teljesen új és modern bemutatótermeket tudtak létrehozni. Itt látszott, hogy a multikomfort fogalma ötvözte a smart és a fenntartható megközelítést. Bemutatták, hogy a technológia milyen lehetőségeket kínál, amelyek visszahatnak a használóra, az ember közérzetére és arra, hogy az emberek minél jobban érezzék magukat az épületben, hiszen ez az egész végső célja. Nyugaton már elfogadták a multikomfortot, viszont Magyarországon fáziskésésben vagyunk, a multikomfort még kevésbé van jelen az építészek tudatában. Bízunk benne, hogy hamarosan nálunk is elterjed, a nagy ingatlanfejlesztők közül már sokan elköteleződtek amellett, hogy a jövőben létesülő beruházásaikban megcélozzák az épület belső tereit minősítő WELL rendszert, ami voltaképpen már lefedi a multikomfort területét. A WELL-ben már kifejezetten az emberközpontúság dominál, az, hogy a belső tér, az anyaghasználat, a gépészet milyen hatással van magára az emberre. Noha még nem mindenki nevezi multikomfortnak, de az látszik, hogy a szemlélet kezd begyűrűzni és fontossá válni. Ha az épülettel, a multikomfort környezettel olyan attraktív hatásokat érhetünk el, amelyek növelik a munkavállalók jó közérzetét és magát a produktivitást, összességében nagyobb hatást tudunk elérni, mintha csak az energetikát, a gépészetet korszerűsítenénk. A befektetők, az ingatlantulajdonosok és az üzemeltetők felismerték, hogy számukra közvetlenül fontos a költségeik, így a rezsi csökkentése, de a bérlők, akikért az egész épület létezik, máshol termelnek tetemes kiadásokat. Ha pedig azokra tudnak hatni, akkor egy sokkal kiegyensúlyozottabb kölcsönhatás alakulhat ki. Itt lép be megint a multikomfort elmélet.


fotó: Saint-Gobain

 

BD: Milyen jó gyakorlatokkal vagy irányokkal lehet találkozni?

BZs: Nehéz kiragadni egy-egy példát, mert egy sokszereplős dologról van szó. Nagyon sok smart megoldás létezik, amelyeket integrálva nagyban lehet javítani a közérzetet az épületben. Például az említett milánói épület konferenciatermében természetes fénybeeresztő ablakok voltak, de azt nem egy mechanikus árnyékolóval, hanem az üvegbe beépített sötétítővel árnyékolták. Amikor szükség volt a kivetítőre, akkor csak sötétebbre vették az üveg átláthatóságát, de közben még mindig ki lehetett látni, a vetítés végén pedig visszavették, így nem kellett mesterséges fényre hagyatkozni. Ez egy olyan apró példa, ami a meglévő és az új épületekbe egyaránt könnyen integrálható, a komfortérzetet pedig jelentősen javítja. De ugyanígy beszélhetünk az akusztikai megoldásokról, amivel szintén sokat szoktak küzdeni. Ugyanebben a bemutatóteremben olyan kis panelek voltak a falra szerelve, amelynek a segítségével a legtávolabbi sarokban is, mindenféle erősítés nélkül tisztán lehetett érteni az előadó szavait. De vehetünk olyan egyszerű példát is, hogy a lapostetős házak tetőburkolatát milyen színre festjük. A világos festéssel vagy burkolással nyáron akár tíz fokot is könnyen visszaverhetünk a melegből. Ez egy olyan alacsony költségű, meglévő épületeken is könnyen alkalmazható megoldás, amellyel komoly hatásokat érhetünk el. Azok az igazán jó gyakorlatok, amikor megpróbálunk ilyen egyszerű, olcsó megoldásokkal felruházni egy épületet, és ezzel jelentős hatásokat érünk el a multikomfort terén.


fotó: Saint-Gobain

 

BD: Melyik országokra érdemes figyelnünk, ha ilyen praktikumokat keresünk? Hol találjuk meg a jó gyakorlatokat?

BZs: Ezeknek a fejlesztéseknek két nagy iránya van, az egyik az angolszász. Ha megnézzük az 1950-90-es évek közötti kivitelezési minőséget Amerikában vagy Nagy-Britanniában, az általában szerény minőségű volt. A vezető piacgazdasági hatalmak a '90-es évek elején kezdtek ráébredni arra, hogy ezen változtatni kell. Ezt akkor egy jelentős nyersanyagdrágulás is kísérte, amit már ők is megéreztek. Ekkor egy olyan innovatív erő szabadult fel, ami mind a mai napig érezteti hatását. Olyan minőségi és környezettudatos irányba tolódtak el a kivitelezések, amelyek mások számára is követendő trendeket mutattak. Mellettük a német ajkú országok hatnak ránk, ahol már régóta kiváló minőségben, jó technológiával építkeztek, és a környezettudatosság sosem merült fel kérdésként. Inkább a praktikum, a jól megfontolt érvek vezérelték az építkezéseket már az 1970-es évektől kezdve.


fotó: Saint-Gobain

 

BD: Egyértelműen látszik ma már az éghajlatváltozás. Vajon társadalmi szinten mennyire ismert, hogy az épített környezettel, a városok másfajta kialakításával lehetne segíteni az éghajlat okozta szélsőséges hatások kiküszöbölésén?

BZs: Ha megnézzük az ENSZ előrejelzéseket, abból kiolvasható, hogy 2050-ig a Föld népessége várhatóan több mint 9 milliárd lesz, amiből több mint 6 milliárd városlakó várható. Száz év alatt a trend teljesen megfordul: míg 1950-ben a vidéki és városi életforma aránya 70:30 volt, ez 2050-re pont a fordítottja lesz. Közben a klímaváltozás is felgyorsul, így látható, hogy a városok mindenképpen szembesülnek ezekkel a jelenségekkel. Vannak városok, amelyek már a következő 20-30 évben számolhatnak azzal, hogy konkrétan víz alá kerülhetnek egyes területeik. Léteznek tervek, mint például a New York-i úgynevezett „Big U”, amely egy U alakú sávban igyekszik visszazöldítéssel védekezni. A mindennapi ember számára is kézzel fogható, hogy ezek a jelenségek megjelentek a saját városukban, ami ellen valamit tennünk kell. Budapesten is tapasztaljuk, hogy nyáron hirtelen lezúduló nagyon sok csapadékot hozó esőzések alakulnak ki, ami állandó problémát jelent. Ezért az új projektekben már igyekeznek az esővíz felfogására puffer tartályokat képezni, de ha már ezeket kiépítik, akkor érdemes azokat okos módon felhasználni. Noha a köztudatban ma még kevésbé terjedt el a multikomfort, reméljük, hogy pár év múlva – ahogy a szelektív hulladékgyűjtésnél is – a társadalomban is várható majd az irányában való elmozdulás.


fotó: Saint-Gobain

 

BD: Látjuk, hogy a civil, a szakmai és a társadalmi elköteleződésnek lehet jövője a témában. A politikában mennyire lát fogékonyságot, lehetőséget egy ilyen szemléleti áttörésre?

BZs: Bár a jelenlegi kormányzati energetikai politika nem mindenképpen a fenntarthatóság irányába mutat, bízunk benne, hogy a döntéshozók is felismerik a téma fontosságát, illetve azt is, hogy a terület hosszútávú támogatása új munkahelyeket és gazdasági szegmenset teremthet. Léteznek az EU 2020-as irányelvek a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, de azt a kvótát jelenleg úgy érjük el, hogy a lakossági energiafogyasztásba beleszámolják a fatüzelésű fűtést is, amelyről tudjuk, hogy nem mindenképpen fenntartható erdőforrásokból származik, sőt többször illegálisan kitermelt faanyagokról van szó. Ez éppen az energiaszegénység szülte megoldás, ami nem a tudatosságról szól. Ezzel papíron, statisztikai zsonglőrködéssel hirtelen megugrott a lakossági megújuló energiahasználat. Vannak kisebb, jó programok is, de ezek mögül hiányzik az átfogó koncepció, és általában kevés pénz van mögöttük. Amíg megmaradunk a programszintű gondolkodásnál akár városi, akár országos szinten, addig kevés az esély komolyabb változásokat, átfogó eredményeket elérni. Elméleti szinten jól állunk, minden területre jó keretstratégiáink vannak, de ezeket - sajnos - többnyire nem látjuk viszont a napi szintű politikában, városi irányításban.


fotó: Saint-Gobain

 

BD: A keretstratégiáknál maradva, az EU 2020 mellett létezik az ENSZ által kiadott, így Magyarország által is aláírt 2030 agenda, a Fenntartható Fejlődési Célokkal, amelynek egyik pontja kifejezetten a városok és községek fenntarthatóságáról szól. Mennyire jelennek meg ezek a célok is munkájukban?

BZs: Nagyon is fontos számunkra. Ha például rákeres a World Green Building Council honlapján az SDG-kre [a Fenntartható Fejlődési Célok – Sustainable Development Goals bevett angol rövidítése – BD], ott talál egy szemléletes ábrát arról, hogy a 17 célból 9 egyenesen vagy áttételesen mennyire hat az épített környezetre és a fenntarthatóságra. Itt szemléletesen le is írták, hogy a célok teljesítésében az épített környezet megfelelő kialakítása, miként tud pozitívan hatni, amiben a globális klímaváltozástól kezdve az emberi erőforrásig minden réteg megjelenik. Ezt ennek megfelelően mi is alkalmazzuk, mert az SDG-k nagyon fontos szerepet játszanak az épített környezetben, sőt, 9 egyenesen alkalmazható is.

BD: Milyen mértékben vesznek részt az oktatásban?

BZs: Idén merült fel, hogy a felsőoktatás mellett szélesebb körbe is bevigyük az oktatást, így akár a lakossági vagy a köznevelés felé is nyissunk. Érdekes, hogy a két véglet a legfogékonyabb. Most zárult egy projektünk, amiben az állatkert egy energia rally játszóteret alakított ki, ahol a kisgyerekek játékosan megtanulhatják, hogy mivel lehet energiát fejleszteni vagy megtakarítani. Az egyetemmel való jó kapcsolatot említettem, de számunkra a lakosság és az általános iskolások elérése a sarkalatos pont, mert ott tudunk tömegeket elérni, melyre egyelőre nincsenek jól kidolgozott uniós vagy országos szintű programok. Erre keressük még mi is a megoldást, mert a lakosok nagy részének rendkívül kötöttek a lehetőségeik, nézzünk meg például egy lakótelepet, adott keretben, adott fűtésrendszerrel. Számunkra a paradigmaváltás az egyik legfontosabb cél, ami a politikára és a döntéshozók szemléletére is vonatkozik. Azt látjuk, hogy a fenntarthatóság általánosságban már vonzó téma, de a cél, hogy állandó szemponttá váljon.

Bán Dávid