A mintegy 200 millió éves, vörös kőzet remekül faragható és csiszolható, a figyelmes szemlélő pedig számos pontján észreveheti egyik kiindulási anyagát, az ősi mészvázas tengeri állatok, főként a hatalmas ammoniteszek maradványait.
A kőzetet a római kor óta bányásszák a Gerecse központi részén, de a jelenleg használt kőfejtők csak néhány évtizede működnek a Tardos fölötti Bánya-hegyen. A bányát ma már több generáció óta helybéli család működteti.
A vörös márványból készült megszámlálhatatlan híres építmény egyike a visegrádi királyi palota alig 90 éve felfedezett Herkules-kútja. A palota udvarán álló másolata mellett, a szomszédos kiállítótérben tekinthető meg az eredeti is, amit sokan a reneszánsz művészet első, Itálián kívüli alkotásának tartanak.
Az ezer forintos bankjegyen is megtalálható díszkút pompás faragásai 1484-ben készülhettek, és újkori felfedezése előtt évszázadokat töltöttek a föld alatt.
A hegyekből dunai hajókon szállított kő legfőbb célpontja a mai Budapest volt, ahol már az évszázados Rudas fürdőben is nagy számban használták.
A 19. század közepének egyik óriásberuházása volt az esztergomi bazilika építése, ami Tardos faluban egy egész generációnyi kőbányásznak és faragónak adott munkát. Hazánk legnagyobb templomába több száz tonna vörös mészkövet építettek be, amit ekkor még szekereken szállítottak át a hegyeken.
A belső tér talán legkülönlegesebb eleme a Bakócz-kápolna, ami a bazilika építésekor már három és fél évszázada állt annak helyén. Megtartása az európai műemlékvédelem megszületésének egyik mérföldköve volt.
Az építkezés miatt bontásra ítélt kápolnát Rudnay Sándor érsek és Packh János építész vezetésével 1600, gondosan számozott darabra bontották, majd eredeti helyéhez képest 180 fokkal elforgatva építették újjá, a bazilika központi teréből nyíló oldalkápolnaként.
A gondosan csiszolt falak mellett a faragott lábazati építőanyagként is gyakran használták a kőzetet. A tatai kastélypark Esterházy Kiskastélya, azaz nyári lakja esetén a teljes terasz anyaga is a közeli Tardosról származik.
A fagyálló kőanyag drága, de tartós térburkolatként is használatos. Esztergom város főterén sok más mellett az országban másodikként alapított, Hild József tervezte takarékpénztárral együtt alkot karakteres egységet.
A 100-150 éves budapesti bérházak megszámlálhatatlan vörös mészkő lépcsője után a világháborút követő építkezések is előszeretettel használták a látványos vörös kőburkolatot padlók, de akár elegáns kőkorlátok, falak anyagául is. A budavári Nemzeti Galéria belső tere ennek szép példája.
A Németh István belsőépítész vezetésével újjáépült belső tér 1975-re nyerte el a mai formáját.
Az A épületszárny vörös márvánnyal burkolt belső udvarát 2024-re a szomszédos falakkal együtt már teljesen lebontották, csak a Dunára néző főfal maradt állva. A munka célja a Nemzeti Hauszmann Program keretében a vár világháború előtti képének helyreállítása.
A látványosan kopó, de többször újracsiszoható kőburkolat a Budapesti Műszaki Egyetem E épületében.
Arányaiban a legtöbb vörös mészkövet természetesen a bánya melletti Tardos faluban használták: lábazatok, sőt teljes falak, kutak, és a durván faragott kövekből álló térburkolat a tájház udvarán.
A falu római katolikus templomának építését 1775-re fejezte be Schaden Lenárd esztergomi kőművesmester.
Az iskola mellett 1986 óta áll a helyi szobrászművész, Vörös Gábor több mint négy tonnás domborműve, ami az akkor még Tardosbánya nevű falu mindennapjainak állít emléket.
A tardosi utcakép elmaradhatatlan részei a vörös mészkő kapubejárók, lábazatok, térburkolatok, és néhány teljes homlokzat is, mind kisebb-nagyobb ötlettel szolgál a mai tervezők, építők számára is.
