A lakosság 40 százaléka túlzsúfolt lakásban él

A lakosság negyven százaléka nem fér el a saját lakásában, ami azt jelenti, hogy a magyarországi lakások igen gyakran túlzsúfoltak. Az EU-ban a zsúfoltsági statisztikában az ötödik legrosszabb helyet foglaljuk el az Eurostat összesítése szerint. 

A felmérésből kiderül, hogy a lakosság nagy része mondta azt, hogy olyan lakásban, házban él, amiben úgy érzi, nem fér el. Ennek oka legtöbbször a túlzsúfoltság. 

A felmérés arra is kitért, mi a helyzet az uniós tagállamokból ide érkező külföldiekkel. Az eredmények szerint különösen rossz helyzetben vannak, mivel 51,6 százalékuk zsúfoltságban él. Ez egyébként az unión belül költözők között a legrosszabb mutató egész Európában.

A kutatás szerint az a háztartás számít túlzsúfoltnak, ahol egy szobában egy párnál vagy két testvérnél, esetleg egy egyedülálló felnőttnél több ember él.

Misetics Bálint szociálpolitikus, a Város Mindenkié alapító tagja szerint ez az adat nem meglepő: amióta az Eurostat méri a lakás zsúfoltságával kapcsolatos mutatókat, nagyjából 40 és 50 százalék között mozog a túlzsúfoltsági arány, azonban mint minden mérésben, ebben is lehetnek hibaszázalékok, illetve az is fontos, hogy bizonyos szempontokat másképp értékel a KSH, mint az Eurostat.

Az Unióban például az egy szobában lakókat nemek szerint is megkülönböztetik, ott egy lakás akkor is túlzsúfoltnak tekinthető, ha egy 17 éves lány és egy 14 éves fiú lakik egy szobában. A KSH-nak egyébként a lakás megfelelőségére vonatkozóan négy kategóriája van: túlzsúfolt, elfogadható, megfelelő és tágas. 

Ami az uniós tagállamokból történő ideköltözést illeti, ezalatt leginkább az új egzisztencia megteremtésével összefüggő, Erdélyből, Felvidékről ideköltöző magyarokat kell érteni, ez magyarázza a még kedvezőtlenebb zsúfoltsági arányt esetükben. 

Misetics szerint a legszegényebbek társadalmi reprezentációja amúgy sem tökéletes, mert nehezebb elérni azokat a rétegeket, amelyek képviselői például lakcím nélküliek, szívességi lakáshasználók vagy informális magánbérelmények bérlői, illetve azokat, akiknek bizonytalan a lakhatásuk vagy gyakran változik a lakhelyük. A magyar lakhatásra vonatkozó adatok rosszabbak a csehországiaknál illetve a szlovéniaiaknál, mi körülbelül Bulgária és Horvátország szintjén állunk. 

Ugyanakkor elmondható, hogy évtiezdes távlatokban a hazai lakáskörülmények javultak, egyrészt a Kádár-korszak intenzív lakásépítési polikája, másrészt a népesedési és vándorlási folyamatok kedvezőtlen alakulása miatt. Az a tény ugyanis, hogy a halálozási ráta magasabb a születésinél, illetve a ki- és bevándorlási folyamatok eredménye negatív, vagyis többen mennek el az országból, mint ahányan érkeznek, azt eredményezi, hogy ugyanannyi lakásra kevesebb ember "jut". Továbbá a szükséglakások és a nagyon alacsony komfortfokozatú lakások száma is folyamatosan csökken. 

Ugyanakkor az általános javulási tendenciát árnyalják az egyre növekvő társadalmi egyenlőtlenségek, a lemaradók és leszakadók átlagtól való távolsága egyre növekszik. A 2010 óta érvényben lévő kormányzati lakáspolitika pedig még inkább növeli ezt a távolságot, hiszen a magasabb jövedelműeket és a hitelképesebbeket támogatja, illetve elsősorban a lakástulajdonhoz jutást ösztönzi, bérlakáspolitika pedig egyáltalán nincs. 

KA