A mikházai Ferences kolostortemplom

Több lépcsőben készült a templombelső falkutatása, előkerültek a 17. századi kifestés felszentelési keresztjei, a mellékoltárok körüli festett keretezések, valamint a diadalív 18. századi felirata s így lehetővé vált a belső hiteles helyreállítása.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tevékenységének egyik alapvető feladata a határon túli magyar örökség értékeinek védelme, megőrzése. Az e gondolat jegyében kialakított támogatási program célja, hogy anyagi és szakmai segítséget nyújtva járuljon hozzá a magyar közösségek ingatlan kulturális örökségi értékeinek megóvásához, az örökül maradt építészeti emlékek megújulásához. A támogatások az épített örökség felkutatását, összeírását, nyilvántartását és megőrzését szolgálják. Az alábbi templom kiemelkedő értékű műemlék, melynek kutatási és helyreállítási munkálatai az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal financiális és szakmai támogatásával folytak illetve folynak.

A mikházai Ferences kolostortemplom 

A Székelyföld peremén, a felső Nyárád-mente keleti végében meghúzódó zárt katolikus közösségét kiszolgáló, termékeny szellemi és művészeti központként működő kolostor főként a 17-18. század folyamán, de a későbbiekben is a székelység művelődési életének egyik legfontosabb központjaként irányító, oktató, papi utánpótlásképző szerepkört látott el. A művelődési és oktatási központ építészeti kereteként egy olyan templom és a hozzá-csatlakozó kolostor szolgált, mely Erdélyben párját ritkító gazdagságú berendezésével, felszerelésével, épületplasztikájával (oltárok, táblaképek, bútorzat, nyílászárók, keretek, könyvek, liturgiai kellékek, miseruhák, síremlékek) egyedi módon képviseli egy egységé-ben fönnmaradt kultúrateremtő műhely teljeskörű emléktárát. A templom, a 17. századi erdélyi későreneszánsz építészet egyik egyedülálló, jelentős szakrális emléke.
A ma álló épület, a Tholdalagi Mihály marosszéki főkapitány támogatásával, 1635 után emelt első templom falait jórészt magában rejti. Miután 1661-ben a tatárok pusztításait is megszenvedte, Kájoni János gvardiánsága alatt kibővítették, ennek eredményeképpen alakult ki egy nyugati és északi karzatos, a két nyugati szakasznak megfelelő mélységben háromhajós, a hosszház teljes hosszában északi mellékhajós épület, sokszögű szentély-záródással. Ehhez egy-egy vestibulum illetve sekrestye, észak-keleten pedig egy a felső szintjein nyolcszögű hasábos toronytest csatlakozik.
Az átépítés a rendházat a bosnyák ferencesektől a magyar ferencesek erdélyi őrségének juttató 1667 évi rendelet és a nyugati homlokzatra felfestett 1678-as év között történt. A bővített rész két kapuja rendkívül kvalitásos, az erdélyi emlékanyagban társtalan szerke-zetű és részletmegoldású reneszánsz kőfaragómunka. A templom felszentelését 1692-ben végezte el Jakob Dluszki milkói püspök.
A kolostortemplom helyreállítását 2000-ben a külső homlokzatokon végzett részleges falkutatás készítette elő, aminek legjelentősebb eredménye az erdélyi vonatkozásban rit-kának számító, viszonylag épen konzerválódott reneszánsz sgrafittotechnikával készült fríz és sarokarmírozások feltárása volt.
2001-ben elkészült a kutatás eredményein alapuló helyreállítási terv és megtörtént a fe-délszék megerősítése valamint a héjazat és a csatornák teljes cseréje. 2002-ben helyre-állították a tornyot, majd megtörtént a külső elektromos hálózat felújítása, a 17. századi összefüggő vakolatfelületek feltárása és helyreállítása, valamint a sgrafittodíszek gondos szakértelmet kívánó restaurálása és kiegészítése. 2002 és 2004 közt több lépcsőben készült a templombelső falkutatása is, előkerültek a 17. századi kifestés felszentelési keresztjei, a mellékoltárok körüli festett keretezések, valamint a diadalív 18. századi felirata s így lehetővé vált a belső hiteles helyreállítása. Elvégezték az 1930-as évekből származó falképek restaurátori kutatását és konzerválását, az új villamoshálózat kialakítását majd a padok és a 17. századi fa nyílászárók restaurá-lását továbbá elkészült a Szent-Anna oltár restaurálása is, valamint egyelőre a többi oltár és a szószék állagmegóvása.

A több ütemben, 2000-2005-ig tartó felújítási, restaurálási munkákat az NKÖM a határon túli ingatlan örökség támogatási programja keretében összesen 9,1 mFt-al támogatta. A felújított templomot hálaadó ünnepség, szentmise keretében 2005. május 22-én vehette újból birtokba a helyi egyházközség közössége.