építészet : környezet : innováció

A Miskolci Egyetem E-7 jelű épületének rekonstrukciója

A visszabontásig a 17 szintes épület Miskolc második legmagasabb épülete volt. Öt szint visszabontásával hangsúlya csökkent, de rendezett homlokzati megjelenése még így is meghatározza az Egyetem kapujának képét.

A Janáky István által tervezett, hatvanas évek második felében kollégiumnak épült E-7 jelű épület a Miskolci Egyetem fő megközelítési útvonala mellett található (a Nehézipari Műszaki Egyetem toronykollégiuma, Janáky István id. és Janesch Rudolf, 1968). Tizenhét szintes épülettömegével vertikális hangsúlyt teremtett. Az épület sziluettje az első, amit az egyetemre érkezők megpillanthatnak. Tájékozódási pontként is szolgált. A kilencvenes évekre a magasház azonban elhanyagoltságával már méltatlanná vált erre a kitüntető szerepre. Az ezredfordulóra az épület teljes rekonstrukciója halaszthatatlanná vált. A beavatkozás szükségességét a magasház elégtelenre romló vízszintes tartószerkezeti merevítőrendszere, annak hiánya is sürgette. 1998-99 folyamán tervezői verseny után irodánknak lehetősége nyílt a magasház teljes rekonstrukciójának megtervezésére. Ennek során a teljes 17 szint újraértelmezésével tervi szinten egy a mai kor igényeinek megfelelő kollégiumot alakítottunk ki. Tettük ezt többek között a tartószerkezetek korrekt megerősítésével, időtálló külső és belső anyagok használatával és a szobákhoz saját fürdőszoba kialakításával. A megvalósítás azonban forráshiányos lett, és a teljes rekonstrukció tervét több lépcsőben elvetették.

 

 
 

Az E-7 jelű  épület rekonstrukciójának elmaradásával az épület állaga, szerkezeti állapota tovább romlott. A statikai állapotváltozásról évente szakértői felülvizsgálat készült. Az épületet két ütemben kiürítették. Első  évben csupán a fölső hat szint szobáit tartották üresen, majd 2003-ra a teljes épületet kivonták a kollégiumi használat alól. Mindeközben az egyetem vezetése folyamatosan kereste a megoldást az üresen álló, életveszélyessé vált épület problémájának megoldására. 2001 és 2004 között a ház teljes (robbantásos) elbontása is többször befutónak látszó lehetőségnek látszott. 2004-ben a PPP jellegű kollégiumi férőhely bővítési kormányprogram keretében egy új 600 fős alapkollégium létesítése indult el. Az új beruházás csökkentette az E-7 jelű épület kollégiumként történő felújításának indokoltságát. Fölerősödött az épület irodai jellegű hasznosításának esélye. A számításba vehető  pénzügyi források azonban a teljes épület rekonstrukciójának költségeit várhatóan nem fedezték volna. Mivel a magasház részleges felújítása technikai, műszaki okokból nem jöhetett szóba, beruházói döntés született az épület irodaházként történő visszabontásos rekonstrukciójáról.

 

 
 

A visszabontás során 5 szint eltávolításával magasházból középmagassá váló épület rekonstrukciója nemcsak a beépítendő anyagmennyiség révén volt kisebb költségből megoldható, de a tűzvédelmi szabályok enyhülése is komoly megtakarításokat jelentett. A rekonstrukció során az épület alagsori (kelet felől terepszinten lévő) a többi szinttől különálló szintjét az egyetem sokszorosító üzeme és a szükséges gépészeti helyiségek foglalták el. A földszint maradt alapvetően a fogadószint, míg a fölső nyolc szinten irodákat alakítottunk ki a szükséges kiegészítő helyiségekkel együtt. a 8, egyenként 400 m2-es szintből ötöt az egyetem osztályai foglalnak el, míg a fölső hármat az egyetemhez kötődő vállalkozások számára kínálják majd.

A visszabontásig a 17 szintes épület Miskolc második legmagasabb épülete volt. Homlokzati megjelenésének súlya óriási volt az egyetem és az egész városrész szempontjából. Öt szint visszabontásával hangsúlya csökkent, viszont rendezett homlokzati megjelenése még így is meghatározza az Egyetem kapujának képét.

 

 

Az egyetemnek, mint intézménynek sajátosan kettős értékszemlélettel kell rendelkeznie. A történelmi, hagyományos értékrend közvetítése mellett az új, adott esetben a forradalmi eszmék bölcsője, táplálója is kell legyen. Ez a kettősség az egyetemi épületekben is testet ölt, és a teljes körű  felújítások során is megtartandó ez az alapelv. Az egyetemi épületek szervezeti összetartozása mellett építészetileg is rokonságot mutatnak egymással. Az itt megépült mészkő burkolatú lyukarchitektúrájú homlokzatok mellett épült alu-függönyfalas épületek az idők során sajátosan egymáshoz értek.

 

 

Új épület, vagy új megjelenésű  épület létrehozásánál a meglévő egyetemi arculatból, mint termőtalajból kelett kiindulni, s ehhez kell integrálni azt a mai pluszt, amitől az épület maivá, korszerűvé válik. Az E-7 jelű  egyetemi épület új arculata a tervezői szándék szerint építészeti megfogalmazását tekintve mai épület korszerű  anyagokkal, formavilággal. Ennek a háznak a korszerű  megoldások mellett stabilitást is kell sugároznia. Különös tekintettel az épület történetére. A rekonstrukció során alapvető  kiindulási pont volt az, hogy ez egy meglévő ház. Meglévő, megerősítésre szolgáló szerkezetekkel, alaprajzi és használati rendszerrel. Nem kívántunk, de nem is volt lehetőségünk rá, hogy költséges radikális szerkezeti átalakításokat irányozzunk elő , bár – igaz jelentős áron – tovább javítható lenne a ház használati értéke (például a folyosóvégek teljes megnyitásával). A bütüfalak alapvető  szerepe így nem változik. A lépcsőház elé a vb. pengefalakat összekötő acélszerkezetet belső térbe vonó hőhídmentes alu függönyfal kerül, fölhasítva középen az egyébként tömör felületet.

 
A csupasz vasbeton falak hőszigetelése alapvető feladat volt, ez szerelt mészkő, homlokzatburkoló lapok alkalmazását kívánja meg a mai legkorszerűbb rögzítési eszközökkel. A kő burkolat az egyik oldalon a hosszhomlokzatokra egy pillérköznyit befordul. Az induló vb szinten teljesen végigvezetve mintegy aláhúzza és elindítja a hosszhomlokzat üveg-fém jellegű homlokzati felületét. A hosszhomlokzatok középső  mezői a mai rendszerű szintekként végigfutó ablakzónákat tartalmaznak nagy bevilágító felületekkel. A nagy ablakfelületek árnyékolást kívánnak. Ezt a homlokzati sík elé a parapetzónák magasságában kiépített árnyékoló mezők, sávok oldják meg egyszerű  és tartós "költséghatékony" formában.

 

 

A földszint és az alagsor szerepe az, hogy vizuálisan is alátámassza a fönti nagy tömeget. Ezt az egyébként is megerősített pillérek hangsúlyozásával értük el. A földszint légiesen könnyű  jellege megmarad. A fölső  szintek terheit vizuálisan is a hangsúlyozott "lábak" juttatják le a talajig. Az évekkel ezelőtt életveszélyessé nyílvánított épület megváltozott arculatának a szilárdságot, az átgondolt és őszinte szerkezeti rendszert kell mutatnia.

A kivitelező Strabag Rt szakemberei különös gondossággal végezték az ingatag épület fölső szintjeinek bontását, s a megmaradó szintek munkaigényes statikai megerősítéseit, melynek leglátványosabb eleme az összesen hat darab, nyolcemelet magas acél rácsostartó beépítése volt a meglévő épületbe.  


szöveg és képek: Révai Tamás építész vezető tervező


Tervezés éve: 2004-2005
Kivitelezés: 2005-2006
Építtető: Miskolci Egyetem Műszaki és Üzemeltetési Főosztály
Generál tervező: Műhely 8 Rt.
Tervező: STÚDIÓ Északmagyarországi Tervező Kft.
Építész: Révai Tamás
Statikus tervező: Bortnyák Imre, Janik Ottó
Gépész tervező: Várfalvi Géza
Elektromos tervező: Gulyás István
Kivitelező: STRABAG RT
Építésvezető: Ferencsák Zsolt

2 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »