A molnár fia, aki megváltoztatta a világot

Az Andrea Palladio születésének 500. évfordulójára rendezett vicenzai kiállítás megkísérli feltárni a rejtélyt, hogyan válhatott egy egyszerű molnár fia az elmúlt öt évszázad egyik leghíresebb építészévé. Károlyi Zsuzsanna esszéje.

Az Andrea Palladio születésének 500. évfordulójára rendezett vicenzai kiállítás megkísérli feltárni a rejtélyt, hogyan válhatott egy egyszerű molnár fia az elmúlt öt évszázad egyik leghíresebb építészévé. A történetet különleges képek mesélik el, amelyeket Európa több, mint nyolcvan könyvtárából és múzeumából – köztük a Magyar Nemzeti Múzeumból - gyűjtött össze az olasz, francia, brit, német, spanyol és amerikai csapat. A kiállítást Vicenzában a Palazzo Barbaran da Porto palotában rendezték meg.

 

 

A mester karrierjét taglaló első részben nagy reneszánsz festők képei mutatták be Palladio barátait, patrónusait és ellenfeleit. Ezután a kiállítás arra a kérdésre próbált választ adni, hogyan születtek a mesterművek, hogyan vetette őket papírra Palladio, hogyan folyt az építkezés és hogyan közvetítette építészeti elképzeléseit a világ felé.

Eredeti rajzok segítségével mutatták be azt a folyamatot amint a sietősen felvázolt ötletek alapos tanulmányrajzok után pompásan kidolgozott végleges tervvé váltak. Palladio művészeket, barátokat és rajzmestereket is bevont a tervrajzok megalkotásába. Kivitelezési titkokról is fellebbent a fátyol: hogyan kell téglát faragni a drága márvány- és kőoszlopok kiváltására. A kiállítást előkészítő kutatás egyik legfontosabb felfedezése, hogy Palladio vörös festést használt az építészeti rendszer egyes elemeinek kiemelésére. A meglepő hatást a velencei San Giorgio templom enteriőrjének színrekonstrukcióján mutatták be.

 

 

Palladio széleskörű ismertségének és sikerének kulcsát az általa írott könyvek jelentették. A Quattro Libri korrektúrázott szövegrészletekkel és a vésnöknek előkészített tükrözött rajzmásolatokkal teli nyomdai előkészítő lapjai Palladio könyvtervezési módszerébe engedtek bepillantást.

A kiállítás utolsó szakasza Palladio hatását mutatatta be. Vicenza 1580-ból származó madártávlati képén látható, mit is épített a városban, és azt is felfedezhettük, hogy az építész halálának évében sok épülete, például a Palazzo Chiericati, a Palazzo Thiene és a Palazzo Barbaran da Porto még nem készült el. A kiállítás Canaletto Capriccio-jával zárul. A képen Palladio tervei szerint festette meg Rialto-hídat, és „virtuálisan" a Canale Grande partjára helyezte a Palazzo Chiericatit és a Basilicát. Canaletto Palladio iránti csodálatát akarta kifejezni Velence palladianizált látképével.

 

 

A kiállításhoz átfogó katalógust készítettek, amelyből az építészeti munkásságon túl sok mindent megtudhattunk Palladio személyéről. Palladio nem született gazdagnak és nem is lett vagyonos soha. Saját háza nem volt, családjával egyik albérletből a másikba költözött. Gyermekei közül egyik sem örökölte tehetségét. Életének és karrierjének fordulópontján kapott megbízatása a Basilica átépítésére haláláig fix jövedelmet biztosított ugyan, de ez alig volt több, mint egy kőművesmester fizetése. Kétszer pályázott a Velencei Köztársaság főépítészi posztjára, ám alulmaradt a kevésbé híres és talán megbízhatóbb jelöltekkel szemben. Sohasem gazdagodott meg a munkáiból, és jövedelme elhanyagolható volt a velencei művész céna más vezető alakjainak vagyonához képest. Talán ez volt az egyik ok, ami miatt az 1550-es években az építészi munkájával párhuzamosan hozzáfogott az íráshoz. Ám az anyagi megbecsülés továbbra is elmaradt.

 

 

Nagyon szellemes és jó beszélgetőtárs hírében állt, aki egyaránt szépen beszélt megbízóival, és munkásaival. Ügyelt arra is, hogy sohase törjön le munkásainak lelkesedése, és jókedv uralkodjon az építkezésen. Szívesen és nagy türelemmel tanította embereinek az építészeti alapfogalmakat, művészeti szakkifejezéseket. Így nem volt egyetlen kőműves, kőfaragó vagy ács sem, aki ne ismerte volna a mértékegységeket és az építészeti elemeket pontos megnevezésükkel együtt.

A kiállítás új formák, innovatív megoldások feltalálójaként mutatta be Palladiot, aki megváltoztatta Vicenza arculatát. A lenyűgöző tárlat a Centro Internazionale di Studi di Architettura Andrea Palladio, a Royal Academy of Arts és a Royal Institute of British Architects szervezésében jött létre.

Károlyi Zsuzsanna

A kiállítás kurátorai: Guido Beltramini és Howard Burns

www.andreapalladio500.it