építészet : környezet : innováció

A mondat vége

Saroktelek egy budai zsákutca végén, extrém tereplejtéssel, minden pontjáról látványos panorámával – magas labdák sora ez az építésznek. Vékony Péter vezető tervező és a Nirmana Kft. munkatársai ezeket nem lecsapták, hanem egytől egyig rendkívül finom mozdulatokkal adták vissza az általuk tervezett villaépülettel.

A helyszín és a lehetőségek szempontjából minden adott volt ahhoz, hogy egy újabb "kilátásra hangolt", a kortárs villaépítészet vég nélkül ismételt kliséiből táplálkozó ház épüljön a telekre. Hogy mégsem így történt, az egyaránt múlt megbízón és tervezőn. A család ugyanis az életmódot illetően pontos elvárásokkal, de a ház fizikai formáját illetően prekoncepciók nélkül kereste fel az építészt, kíváncsian és nyitottan az alkotóra és munkájára. Vékony Péter ennek megfelelően olyan építészeti koncepciót tehetett le az asztalra, ami a család igényeinek szolgálata mellett tisztán jeleníti meg saját építészeti felfogását.


családi ház Farkasréten - építész: Vékony Péter - fotó: Bujnovszky Tamás



Ahol a tervező kezét nem vezetik esztétikai elvárások, ott van szükség igazán biztos kézre és határozott döntésekre. A végeredmény ezekből következően vált képessé építészeti nyelvre fordítani azokat a szabályszerűségeket, amelyeket a jogászprofesszor megbízó hozott létre, figyelembe véve a család valamennyi tagjának kívánságait. Igény volt a nyílt kommunikációra, és arra, hogy minden érintett valóban megértse a házat, ehhez persze szükség volt a tervezési folyamatokba bevonni a család összes tagját. Ez a megértés vezetett az elfogadáshoz is: a ház látszólagos különcségeit magukénak érezve mára belakták tereit és kertjét is.

Kompakt, térszervezésében és energiafelhasználásában is hatékony a ház, funkcionális rendje falain túl a kertre, egész környezetére kiterjed. Az utca vonalától meredeken lejtős terep kézenfekvő megoldásként adta volna, hogy a megérkezés és a nappali terek a felső szinten legyenek. A család igényei, a kert intenzív használata azonban felülírta ezt: kerti lépcsőn leereszkedve juthatunk el a főbejárathoz, amely lendületes ívben behúzott kis támfal-rendszerre néz. A saroktelek morfológiája és az extrém lejtő jelenik meg itt egyszerre, miközben védett és bensőséges helyzetbe foglalja az épületet. A déli-délnyugati fekvésű terasz fölött erőteljes pillér- és gerendarendszer emeli a felső szint erkélyét, átmeneti teret és optimális árnyékolást biztosítva a szobák számára.


családi ház Farkasréten - építész: Vékony Péter - fotó: Bujnovszky Tamás



A földszint a családi élettér, vendégszobával kiegészítve, míg az emeleten a szülők és két gyermekük szobái találhatók. A tömegből egy szinttel kiemelt toronyban a családfő dolgozószobája, könyvtára, míg a tetőn gondolkodó-terasza nyílik. Tömör mellvédjével és markáns áthidalójával e terasz sajátos, keskenyre szabott képkivágást ad a főváros látképéből, egyes zavaró elemeket kiszűrve, inkább távolítva, mint közelítve a látványt. Az alkotó-dolgozó "szentély" zárt világát belül egy rejtett ajtó köti össze a felső szinttel, külső, tömör, hófehér falára napóra került. E szokatlan elem egyszerre igazodási pont és szimbólum: az égi szférával és a Föld pályájának középpontjával teremt kapcsolatot.

Ettől eltekintve mondhatnánk a házat befelé fordulónak, még ha a terepadottságból adódóan az utcával átellenes, délnyugati oldala nyitott is a természetes fény és a panoráma felé. Ám a kilátást egy pillanatig sem értékeli túl: sokkal inkább saját belső élete köré szerveződik a ház. Ennek központja a kertkapcsolatos nappali tér, amely az egész alaprajz szerkesztésében központi szerepet kapott. Ez a hosszanti oldalával a kert felé néző mag rendez maga köré egy szabályos hasáb formából enyhén ki-kimozduló épülettömeget. Külső burkának a kevés, de minőségi anyag és szín: fehér vakolat és szinte fehér kőburkolat váltakozásai adnak finom rajzolatot.


családi ház Farkasréten - építész: Vékony Péter - fotó: Bujnovszky Tamás



Figyelemre méltó "univerzum" jött létre a meredek budai domboldalon. Nem mehetünk el ugyanakkor szó nélkül a szomszédsága mellett, amelyben a 20. század '90-es éveinek silány anyagokból koncepciótlanul épült házai dominálnak. Bőrünkön érezhetjük a feszültséget a minőségi építészet és magamutogató semmitmondás között. Elhatárolódva múltbeli és kortárs trendektől, ez a ház leviszi a hangsúlyt a mondat végén, miközben a torony kubusa a meredek lejtő előtt jelképesen megálljt parancsol az utca tobzódó formáinak.

Mizsei Anett

 

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »