A 20. századi pesti belváros gyorsan fogyatkozó üres telkei után az új beépítések már a 40-50 évvel korábbi, kevésbé értékes, 2-3 emeletes épületek lebontása után folytatódtak. Így került a Rákóczy út és a Kazinczy utca sarkára az egykori Budapest-Erzsébetvárosi Bank új székháza is.
A bank vezetője nem csak Lajta Béla korábbi barátja volt, de befolyásos városi tanácstag is, így az építész kevés megkötéssel dolgozhatott a terveken, amik még a kivitelezés közben is nagyban változtak.
Az 1912-re elkészült épület számos kortársához hasonlóan kettős funkcióval épült: alsó szintjein bank, míg felül bérlakások kaptak helyet.
Az épület nyílászárói, sőt néhány lakása is sokat őriz az eredeti képéből, de az egykori bank berendezése már régen elveszett. Az ablak fölé szerelt előtetők is jelzik, hogy a ház még nem áll műemléki védelem alatt, a díszes homlokzat egésze viszont jó állapotú.
A Szent István-bazilikával szemközt, 1907-ben épült pompás üzletportál, ami egykor Hecht Jónás és fia textil-nagykereskedésének imidzsét erősítette.
Az üzlethelységet 1989-és 2004 között használta az egykori Magyar Külkereskedelmi Bank, az eredetivel azonos betűkből épített felirat is ekkoriban készült. 2011-ig a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum működött benne, ma üresen áll.
A kerámia homlokzatdíszeket a kalotaszegi népi építészet ihlette, míg a különféle állatokat megjelenítő felsőbb vörösréz sáv mintája a kutatások szerint a népi ruházatról és használati textilekről származik.
A közelben álló Vas utcai kereskedelmi iskola az építész egyik legismertebb alkotása, egyben a század elején indult nagyszabású iskolaépítési program elsőként átadott épülete, ami reprezentatív megjelenéssel, megemelt költségvetéssel épülhetett.
A homlokzat alsó részének elképesztően gazdagon faragott kőburkolatán, az ornamentika mellett még a korabeli amerikai magánvasutaknál használatos, 2'B1 tegelyelrendezésű, 160Km/h feletti sebességre képes „Atlantic” gőzmozdony, vagy az alig tíz évvel korábban feltalált kormányozható léghajó is megtalálható.
A két oldalt egy-egy lépcsőtoronnyal közrefogott, függőleges osztású homlokzat az utca vonalától vissza lett húzva, hogy az alsóbb tantermekbe több fény jusson. Az 1909-ben véglegesített tervek nyomán az iskola 1912-ben nyílt meg, de csak a következő tanévre készült el teljesen.
Az iskola egyik ritkán látott különlegessége a 2012-ben még eredeti állapotát őrző és működőképes lift. Építése idején a fővárosban már tucatnyi hasonló, modern elektromos felvonó működött, köztük az első, máig meglévőt a Ferenciek tere egyik bérpalotájában, melyet 14 évvel korábban helyeztek üzembe.
A déli homlokzat tíz méter magas egybefüggő függőleges ablaksávja három szintet fog át. A belső tér ezernyi apró díszítő motívuma is mind Lajta Béla munkája.
Az eredeti bejárati ajtó nem fából, hanem a 20. század elejének új csúcsanyagából, alumíniumból készült. Eredeti kilincseivel együtt, még ma, milliónyi nyitás-zárás után is jó állapotban van.
A hazai art déco építészet kezdetének neves alkotásai közt is előkelő helyen szerepel a mai Újszínház, egykori Parisiana Orfeum különleges homlokzata. Mai képének egészét sajnos régóta takarja a szomszédos építkezés, és a színház óriási molinói.
A bejárati ajtó szegecs imitációkkal díszített alumínium és réz díszítései itt is egyedülállóak. Az épület sorozatos átépítésekkel eltüntetett, eredeti képét Kőnig Tamás és Wagner Péter 1987-ben tervezett felújítása állította helyre, egyben az ajtó mögötti látványos posztmodern pénztárcsarnokot is létrehozva.
Szintén egy bontásra ítélt, kétemeletes ház helyén épült fel 1912-re a Szervita téren álló üzletbérház. Az elrendezés is a kor többfunkciós épületeihez hasonló: az alsó szintek irodáinak karcsú acél és vasbeton pillérváza a felső emeletek hagyományos téglából épült lakószintjeit hordozza.
A felső emeleteken szintenként mindössze két-két lakás épült, fényűző berendezéssel, és 180 négyzetméteres alapterülettel. A mázas tégla homlokzatokat gazdagon díszített Zsolnay kerámiasávok tagolják.
Az udvar kissé konzervatívabb stílusában a vasvázas üvegezett lépcsőházaké a főszerep. Az egykori óriási lakások egy részét az 1950-es években kisebbekre darabolták, a külső megjelenés azonban alig változott az elmúlt 112 évben.
A rozsdásodó szerkezetű bejárati portál az elmúlt években teljes műemléki felújítást kapott. Az építész egészsége már ekkor, negyvenes éveiben romlani kezdett, miközben későbbi terveinek megvalósulását az első világháború is lassította. 1920-ban, mindössze 47 évesen bekövetkezett halála nagy veszteség volt az építészet számára, öröksége azonban ma már korának kiemelt és nagy becsben tartott értéke.
