A szecesszió világnapjára

Art nouveau, Jugendstil, szecesszió - megannyi elnevezés, mind ugyanaz és mind egy kicsit más. A szecesszió világnapján emlékezünk.

A józsefvárosi Práter utcai lakóház oldalán büszkén hirdeti a felirat: „Tervezte: Körössy Albert Kálmán Épült: 1904-1905 szecessziós stílusban." A műegyetemi, majd müncheni tanultságú Körössy Albert Kálmán korai épületét pár évvel később nagyobb megrendelések követték: így a Munkácsy Mihály utcai Kölcsey Ferenc Gimnázium, illetve a Könyves Kálmán körúti Tündérpalota. A felirat különlegessége természetesen nem az építész nevének jogos és bevált említésében, hanem inkább a szecessziós stílus megnevezésében rejlik. Körössy nem egyszerűen a szecessziós stílus követője, hanem a Lechner Ödön-féle magyaros szecesszió egyik propagálója.

Lechner Ödön és Pártos Gyula kicsivel több mint egy évtizeddel, 1891-ben nyerte meg az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola pályázatát „Keletre magyar" jeligéjű tervével. Lechnerben ekkor már kiforrott a gondolat, hogy a magyar kultúra bölcsője keleten ringott, így annak formanyelvét is keleten kell keresni. Leletanyag hiányában csak feltételezésekre lehetett szorítkozni, például Huszka Józsefére, aki szerint a népművészet díszítő motívumai hasonlóságot mutatnak indiai, perzsa és szasszanida motívumokkal. Így vált a magyar népművészet a lechneri építészet, azaz a nemzeti stílus legfőbb forrásává.

A későbbi megrendelések ezt a népművészeti formavilágot összművészeti szintre, kiforrott nemzeti formanyelvvé alakították. A Postatakarékpénztár 1901-es átadása után viszont a kultuszminiszter részéről erős támadás érte az építészt; a miniszter elutasította a lechneri rendszer szükségességét és értelmét. Mikor Körössy felépítette bérpalotáját pár száz méterre az Iparművészeti Múzeum tömbjétől, Korb Flóris és Giergl Kálmán Zeneakadémiájának homlokzatát csak redukált formában fogadták el. Míg az állam elvetette a tisztán lechneri magyaros stílus követését, addig Lechner követői városi, egyházi, felekezeti és magánmegrendeléseknek köszönhetően tovább is tudtak alkotni.

A szecesszió nyelvezete tökéletes választás volt a maga építészeti stílusát szintén keleten meglelő zsidóság számára: emiatt keverednek Baumhorn Lipót szegedi és Komor Marcell, Jakab Dezső szabadkai zsinagógáin (1902) az ornamentális elemek a kor szintén divatos historizáló részleteivel. Az utóbbi két építész sorra elnyerte több középület tervezési jogát, így a marosvásárhelyi városházáét (1907-1909) és kultúrpalotáét (1911-1913).

Lechner mellett viszont egy másik „szecessziós kör" is alakult azokból az építészekből, akik az épületdíszítő ornamentikát kevésbé tartották fontosnak, és a magyaros formavilágot vagy elutasították, vagy más kultúrkörrel, például a hunnal helyettesítették. A különbségek ellenére Lajta Béla, Vágó József, Árkay Aladár, Kós Károly, Toroczkai Wigand Ede, Kozma Lajos és Medgyaszay István ugyanúgy a falusi építészetben és az angliai Arts and Crafts mozgalom programjában, tehát a kézművességet támogató és az ipari tömegtermelést elutasító körben lelték meg gyökerüket.

A Práter utcai táblán lévő felirat, illetve annak szecessziót említő része már a stílusnevet illetően is el- és lehatároló. Hiszen a szecessziós mozgalmak történetében megannyi elnevezéssel találkozunk: így Art Nouveau-val, Modern style-lal vagy Style 1900 névvel, délebbre Liberty, Style floreale meghatározással, Németországban a Jugendstil, a Monarchia területén pedig a szecesszió elnevezéssel. A közvetlen előzménynek tekinthető angol preraffaeliták és a már említett Arts and Crafts-mozgalom a 19-ik század közepén tűnt fel, majd megtermékenyítette Franciaország és Belgium talaját és létrehozta a „Les Vingt" csoportját. Németországba és Ausztriába a század 90-es éveire jutott el az új stílus.

Az európai szecessziós mozgalmak hatásai Lechnert megkerülve is megérkeztek Magyarországra: Kármán Géza és Ullmann Gyula Szabadság téri Ullmann-háza (1899-1901) a bécsi szecesszió, Révész Sámuel és Kollár József Deák téri Modern és Breitner-áruháza (1910-1912) a német Jugendstil, Vidor Emil budapesti Egger-villája (1904-1905), illetve Magyar Ede szegedi Reök-háza (1906-1907) pedig az Art Nouveau letéteményesei.

A Práter utcai homlokzat tábláján lévő felirat büszkén hirdeti a szecessziós stílust, noha a kortársak és a későbbi korok kritikusai szemében vitatható eredményeket mutatott fel, hasonlóan ahhoz a neobarokk építészeti stílushoz, ahonnét sok, később szecessziós építész is érkezett. A kritikák ellenére, vagy inkább a városok fejlődése, az új köz- és magánépületek iránti igény miatt a szecessziós mozgalmak hamar megerősödtek: például Budapest bérházállományának kiemelkedő százaléka Lechner és követőinek formanyelvét idézi. Budapest növekedése, gyarapodása a századfordulón gyorsabb és erőteljesebb volt, mint több európai nagyvárosé, így nem véletlen ez a kiemelkedő arányszám. Emiatt végképp érthető, hogy a szecesszió világnapját magyar kezdeményezésre ünnepeljük meg immár 2013 óta a mai napon.

Dragon Zoltán