A szegedi Vizibástya megújításának terve

A Tisza-part rekonstrukciójához kapcsolódóan Vesmás Péter vezetésével készültek tervek a szegedi középkori téglavár hasznosításáról és rekonstrukciójáról. Szögi Tamás ehhez a koncepcióhoz készítette diplomamunkáját, melyben a régi vár vizibástyáját újítaná meg.

Szeged középkori téglavárából ma csak a Tiszára néző kapuépítmény és a rakparton álló vizibástya maradványa látható, de még a város lakói közt sem teljesen ismert, hogy a belváros alatt ott húzódnak a régi alapfalak. A Tisza-part rekonstrukciójához kapcsolódóan Vesmás Péter vezetésével a szegedi Tér és Forma Építésziroda készített terveket a vár hasznosításáról, és a régészeti feltárásoknak megfelelő részleges rekonstrukciójáról. A fellelhető falmaradványokat változatos eszközökkel újra megmutatva, helyenként visszaépítve, a hajdani erőd Szeged belvárosának újból méltó eleme lenne. Ennek a koncepciónak része az általam tervezett, újonnan felépítendő vizibástya. A vár régi erősségének, a 20 m átmérőjű rondellának egyfajta kortárs rekonstrukciója ez, mely az eredeti helyén és méretében, de teljesen más szerkezettel és tartalmi mondanivalóval épül meg.

\\Helyszín

››A hajdani vár pontosan a mai belváros centrumában, a Tisza-part és a mostani Széchenyi tér között húzódott. A terület az Erdélyből érkező só-, fa- és aranyszállítmányok, illetve a kedvező folyami gázlóhely révén már a római kortól fontos kereskedelmi és közlekedési csomópont. A négy sarokbástyás erődítményt a 13. században a tatárjárás után kezdték kiépíteni a korábbi erődítések helyén, és egészen a 18. századig stratégiai szerepet töltött be a Dél-Alföld hadászatában. A vár legnagyobb bástyája a keleti fal déli végén, közvetlenül a Tisza partján álló vizibástya volt. A 20 méter átmérőjű hengeres rondellából a teljes folyószakaszt be lehetett látni. A török korban erőteljesen lepusztult erődöt Mária Terézia idején barokk kazamatasorral és árokrendszerrel egészítették ki, ezután a 19. századig várbörtönként funkcionált. Falai közt raboskodott többek közt a híres alföldi betyár, Rózsa Sándor is.

››Szeged történetében sorsdöntő fontosságú esemény az 1879-es nagy árvíz. A március 12-én hajnalban betörő áradat néhol több méter magasan öntötte el a várost és csaknem három hónapon keresztül borította az utcákat. Szeged 5458 házából 256 maradt állva, minek következtében az akkori 75 ezer lakosból 60 ezer hajléktalanná vált. A katasztrófa hírére számos európai város adakozott Szeged újjáépítésére, ennek és az uralkodó személyes támogatásának köszönhetően a nagyszabású munkálatok két éven belül meg is kezdődtek. Lechner Lajos tervei szerint a várost párizsi mintára, teljesen új, körutas sugárutas szerkezettel építették fel. Az állami erődként működő szegedi várat a katasztrófa után Ferenc József a városnak adományozta. A népszerűtlen épületegyüttest a szegediek lebontották, ezzel bőséges építőanyagot biztosítva az építkezéseknek. A helyén négy év alatt teljesen új, eklektikus belváros épült, mely építészeti és településtervezési színvonalában a kor maximumát képviseli, így Szeged két évtizeden belül az ország legnagyobb vidéki városává nőtte ki magát.

››A folyópart az árvíz utáni építkezéseknek köszönhetően szintén új arcot öltött. 1883-ra Feketeházy János tervei alapján megépült a közúti híd, a kiépített rakpart tégla támfala mögött pedig a városi sétány és a Stefánia palotasora. Szeged megerősített árvízvédelmi rendszere, a körtöltés és a felépített partfal csaknem száz éven át védelmezte a várost. A rakpart a halászat és áruszállítás központi helye volt, a parton sorakoztak az úszóházak, melyeket számos sportoló és fürdőző használt. A várat már az 1920-as években elkezdték kutatni, és meg is találták a vizibástya maradványait a rakpart falai alatt, de bemutatása ekkor fel sem merült.

A bástya alapfalai az 1970-es, Szegedet újból elöntéssel fenyegető árvíz utáni partfalépítkezések során kerültek elő ismét, melyekre a nagy árvíz száz éves évfordulóján terasz jellegű jelképes építményt emeltek. Az új, akár a legmagasabb árhullám ellen is védelmet nyújtó vasbeton védmű azonban az alsó rakparton kialakított kétsávos autóúttal markáns határvonalat húzott Szeged és a Tisza közé. A városi élet mára teljesen elszakadt a valamikor életet adó folyóparttól.

››A 2006-os rekordárvíz megmutatta a csak nem 40 éves partfal egyre súlyosbodó hibáit. A védmű esztétikai és műszaki állapota újbóli beavatkozást tesz szükségessé, ami 2014-ben a Tér és Forma iroda tervei szerint meg is kezdődött. A kiépülő mobilgát újból lehetőséget teremt a városi terek és a folyópart szerves összekapcsolására, valamint a környező területek Tiszához való viszonyának újragondolására és a minél aktívabb vízi élet megteremtésére.

\\Koncepció

Az épület helyzetét tekintve kiemelt helyen áll Szeged belvárosában, a város középpontjában, a Belvárosi híd és a Móra Ferenc Múzeum melletti Tisza-parton. A bástya egy kávézóval kiegészített virtuális múzeumként épülne újjá, melyhez számos kiegészítő funkció kapcsolódik. Elsődlegesen árvízi emléképület, mely méltó emléket állít a várost sújtó hajdani katasztrófának. Szimbolizálja Szeged Tiszához, vízi életmódhoz való kötődését, bemutatja és ápolja a helyi hagyományokat, kultúrát, ennek megfelelően számos kulturális esemény otthona. Legfőképpen helytörténeti információs épület, mely a városhoz és az itteni élethez hasonlóan a folyóból nő ki, szerves kapcsolatban áll vele. Külső masszív betonhéja védelmet nyújt a folyóval szemben, de nem rekeszti ki azt, rétegesen lyuggatott szerkezetén a víz teljesen átjár.

Belsejében egy négyszintes acél úszóház található, mely a vízzel együtt mozogva az épület fő funkcióját, a múzeumot és a kávézót hordja magában. Kiállítótere multifunkcionálisan alakítható, a koncerttől a színielőadásig sokféle rendezvény helyszíne lehet. A múzeumi anyagok a körbefutó üvegezett tolóajtókon, mint digitális kijelzőkön, vetítés vagy komplett előadás keretében, az év folyamán tematikusan kerülnek bemutatásra, a témák egyéni böngészésére a kávézó digitális asztalain van lehetőség. Legalsó szintjén közvetlen lejuthatunk a régi várfalhoz és a kút maradványaihoz, különös térbeli közegben megtapasztalva a múlthoz való kötődést. Belső tereibe a lyuggatott betonhéjon folyamatosan átsejlik a Tisza-part részleges panorámája, egyfajta sejtelmes erőd jelleget kölcsönözve az épületnek. Felső szintjén faburkolatú terasz található, mely a bejárható bástyafallal együtt a szabad időtöltésnek ad helyet.

\\Szerkezet

Az épületet meghatározó külső betonhéj az eredeti hengeres bástyafalon épül fel, szerkezetét tekintve 30 cm vastagságú előregyártott vasbeton lemezekből áll. Alakjuk véletlenszerűen generált méretű körgyűrűcikk, melyek ismételten véletlenszerű kiosztása eredményezi a végső, változatosan tagolt formát. A betonelemek térbeli kiosztása a Rhinoceros 3D-s tervezőprogram és a Grasshopper generatív bővítmény segítségével készült, melyben a létrehozott algoritmus lehetővé tette az elemek véletlenszerű paraméterezését, és tetszőleges számú kialakítás generálását.

Az alaprajzi elrendezést tekintve a betonlemezek a 20 m átmérőjű és 3,70 m vastag bástyafal külső 2 m széles része felett vannak kiosztva. A belső 1,70 m vastag sávban egy falba fogott spirális lebegőlépcső található, mely körbefutó lépcsőházként biztosítja a belső terek megközelítését. A rétegzett, zegzugos kialakításnak köszönhetően a betonhéj nem csak a belső lépcsőn, hanem a külső oldalon is bejárhatóvá válik. Itt sodronyháló védi a merészebb látogatókat a leeséstől. A betonelemek függőlegesen kialakított furatokban, utófeszítéssel vannak egymáshoz rögzítve, így az álboltozat-szerű, konzolosan előrelépcsőző szerkezet teljesen önhordóvá válik. Minden további burkolatot mellőzve a puszta szerkezet adja az épület tömegét, felületeit, tereit.

A bástya eredeti falai között, a lépcső 12,6 m átmérőjű orsóterében helyezkedik el nagyméretű liftkabinként a betonhéjon belül futó, négyszintes, acélszerkezetű mag, mely a bástya funkcióit rejti magában. Legalsó szintjén lévő emeletnyi magas úszóműve folyamatosan a Tisza vízszintjén úszik, és az állandóan változó szintmagasság miatt a belső terekbe a körbefutó lépcső mindig más és más fokáról van bejutás. Így az épület és annak alaprajza folytonos, szerves kapcsolatban van a folyóval. Az úszó mag az acélszerkezetű oszlopokba rejtett görgős megfogásnak köszönhetően csak függőleges mozgásra képes, belső terei teljes mértékben közműellátottak, melyek lengőkábeles bekötése szintén az oszlopokban található.

A rakpart lépcsős kialakítása révén az épületbe a városi terepszintről egy hídon át is be lehet jutni. A híd konzolos acélszerkezete a partra támaszkodva a bástya felé nyúlik, de nem érinti azt. Szerkezeti kialakítása a bástya betonstruktúráját követi, a betonlapok 30 cm-es vastagságához igazodva tartószerkezetét IPE 300-as I profilok alkotják, melyek egymásra csavarozva kétoldali tömör gerincként az egykori várfal nyomvonalát követve jelölik ki a belépés útvonalát. A híd terheit a part felől a talajba horgonyzott, a szerkezetből kinyújtott I tartók adják át.

A régi vár sarokbástyájára rétegződve megalkotott épület emlékezteti a szegedieket múltjukra, ugyanakkor egyfajta szimbóluma a város mai létének is. A vizibástya a mellette álló múzeumhoz kapcsolódó funkcióval, de teljesen különállóan működne. Kialakításának elsődleges szempontja, hogy ne csak turisztikai látványosság legyen, hanem a helyiek által is kedvelt találkozóhely. A konkrét funkció mellett külső héja és lépcsőháza folyamatosan nyitva lévő közterület, mely zegzugosan bejárható, ideális hely a Tisza-parton való szemlélődésre, időtöltésre.

Diplomamunkám létrejöttéhez köszönetemet fejezem ki minden konzulensemnek, elsősorban Dévényi Tamásnak, akik tudásukkal és támogatásukkal segítették munkámat.

Külön köszönet illeti a Tér és Forma építészirodát és Vesmás Pétert, valamint dr. Fári Irént, a szegedi Móra Ferenc Múzeum fotótár kezelőjét, akik rendelkezésemre bocsátották az összes általuk ismert, a témához kapcsolódó anyagot.

Szögi Tamás