A Várbarlang fejlesztési koncepciója

A Budai Várhegy számos üreget, barlangot, kanyargós folyosót és egykori óvóhelyet rejteget, amelyeknek csupán töredéke ismert. Szabó Balázs és dr. Hajnal Géza „A Budai Várnegyed és Várlejtők Fejlesztési Koncepcióvázlata" munkához kapcsolódóan történeti áttekintést, állapotfelmérést, valamint fejlesztési koncepciót készített a kiterjedt föld alatti térrendszer turisztikai-kulturális-közlekedési célú hasznosításáról, amely többfunkciós, ám egységes rendszerként egyedülálló látványosság lehetne.

Előzmények
2010-ben megbízást kaptunk a Közti Zrt.-től (Potzner Ferenc), hogy a „A Budai Várnegyed és Várlejtők Fejlesztési Koncepcióvázlata" című munkában a Vár és a Várlejtők földalatti tereinek hasznosítását kidolgozzuk. Összefoglalónk ennek a munkának az eredményeit mutatja be.

A Várbarlang rövid története
Budapest szívében, történelmi negyedében egy hatalmas barlangpince-rendszer található - ezeket régebben „Török pincék"-nek nevezték -, amelyhez egyéb földalatti üregek és folyosórendszerek kapcsolódnak. Buda várát (városát) 1246-47-ben alapította IV. Béla, tartva a tatárok újabb támadásától. A várat többek között azért telepítették ide, mivel köztudott volt, hogy a tatárok nem tudtak magaslati erődöket bevenni, továbbá könnyen elérhető volt a hegy gyomrában az éltető ivóvíz. Fontos szempont volt, hogy építkezésre felhasználható, nagyméretű, majdnem sík platóval rendelkezett, illetve az 1400-as évekig nem volt olyan fegyver, amellyel hatékonyan lehetett volna a távoli és magasan lévő várfalat ostromolni.

A budai Várhegy fő alkotóeleme az úgynevezett budai márga, amelyre 4-10 méter vastag mészkőpaplan rakódott a pleisztocén korban. Ez a mészkőpaplan védte meg a márgát az időjárás hatásainak pusztításától. A márga és a mészkő határán az akkoriban működő édesvizű források üregeket alakítottak ki. Körülbelül 760 évvel ezelőtt, a vörösfenyőkkel borított Várhegyre betelepülők még nem sejtették, hogy mi is rejtőzik a lábuk alatt. Az évszázadok alatt a természetes üregek sorozata könnyítette meg a várbeli lakosok életét. A puha mésztufába vágott kutakat nem kellett sokáig mélyíteniük, mert csaknem minden ház alatt előbb-utóbb barlangra bukkantak. A természet adta ajándékot átalakították, kibővítették, az üregeket folyosókkal kapcsolták össze, a víztartalmú kavics-, és márgarétegekbe kutakat mélyítettek. A vári lakók ezeket az apró, kis belmagasságú üregeket egyre tágították a márga kitermelésével; az innen nyert agyagos alapanyagot a budai kézművesipar használta fel. Ezeket a földalatti tereket először csak termény tárolására, majd a kora középkortól - lépcsőket építve beléjük - óvóhelynek, búvóhelynek is használták. Tűzvészekben és ostromokban igen jó szolgálatot tettek. Ekkorra már a legtöbb barlangüreget oldalfalakkal látták el, hogy megakadályozzák a márga kipergését, illetve a padlószintet lemélyítették, hogy az üregek belmagassága megfelelő legyen. A legtöbb vári házhoz tartozott legalább egy ilyen kis üreg. Az 1723-as nagy budai tűzvészt ezekben a barlangokban vészelték át a lakosok. Az 1800-as években a budai hegyekben a filoxéra-járvány szinte teljesen kipusztította a szőlőket. A bortárolási igény megszűnésével a barlangok a feledés homályába vesztek, kalandorok, bűnözők tanyái lettek.

 

 

Tudomásunk szerint Schubert Ignác székesfővárosi mérnök volt az első, aki a várhegyi pincékkel komolyan foglalkozott a múlt század nyolcvanas éveiben. Több évi munkával pontosan felmérte a földalatti rendszert, majd az ő térképei felhasználásával készítette el Szontágh Tamás 1908-ban azt a nagyszabású tanulmányt, amely a vár alatti alagút víztelenítési munkáit tűzte ki célul. Schafarzik Ferenc is vizsgálta a szokatlan képződményeket, s megállapította, hogy több helyen legalább 30 °C-os vízfeltörésnek kellett lennie, s ezek krátereiben képződtek a koncentrikus szerkezetű, gömb alakú ásványok.

Az 1930-as évek végéig a barlangokat senki sem használta, elhanyagolt, szeméttel teli üregek voltak csupán. Híres geológusunk, Kadič Ottokár 1932-től a barlangok kutatásának és feltárásának szentelte élete egy részét. 1931 szeptemberében megtekintette a „török pincéket", s mint írta, „már az első bejárásnál legnagyobb meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy a szóban levő pincék eredetileg természetes úton mésztufában keletkeztek, később azután, a történelmi időkben bővítették, mélyítették, és helyenként aláfalazták". Hamarosan elkezdte a hivatalos, rendszeres kutatást. Kadič Ottokár terjedelmes szakvéleményt készített a Várhegy alatt húzódó rendszerről, amelyben felhívta a figyelmet azok földtani, légvédelmi és idegenforgalmi jelentőségére. Megállapította azonban, hogy a várbeli „Török pincék" leginkább barlangtani szempontból érdekesek. Az üregek akkor még két vagy három emelet mélységben helyezkedtek el, de ma már négy-öt szintes helyek is előfordulnak. Van olyan terület, ahol éppen Kadič épített ki újabb alsó szinteket. A legfelső szinten a vári házak dongaboltozatos pincéi találhatók - közvetlenül a földszinti helyiségek alatt -, amelyek lágy talajban feltöltésbe, vagy ún. kultúrtörmelékbe épültek, téglával vagy kővel boltozva, falazva. A második szint - amely néhány tucat helyen létezik - már mésztufába vájt, de mesterséges pince, amely mindig az első szint alatt helyezkedik el és dongaboltozatos lefedésű. A harmadik szint maga a természetes barlangrendszer, mely a márga és mészkőpaplan határán helyezkedik el. Mennyezetük mindenütt természetes mésztufa, oldalaik gyakran szintén mésztufából, folyami lerakódásból vagy márgából állnak, de a legtöbb helyen már falazat és burkolat látható benne. Ezek átlagosan 8 m mélységben találhatók a mésztufa alján; természetes úton, a víz kilúgozó és kivájó hatása következtében fejlődtek, és túlnyomó részben a háztelkeken kívül, az úttest alatt terjednek. Ezek a „Török pincék" tehát természetes eredetűek, vagyis mésztufában képződött barlangok. Számtalan helyen e szint alatt is található a márgába mesterségesen kialakított üreg-, és járatrendszer. Ezek általában a II. világháború előtt és alatt épültek ki. Sok esetben akár több szint is található még a barlangszint alatt.        

Miután Kadič javaslatot tett a várbeli pincék hasznosítására, a kerület elöljárósága Mottl János irányításával kitakaríttatta az üregeket, az egyik felső pincéből feltárt régi bejáratot rendbe hozatta, majd villanyvilágítást bevezetve, a szélesebb közönség számára is járhatóvá tette. 1935-ben létrehozták a Várhegyi Bizottságot, s a kezeléssel megbízták a Magyar Barlangkutató Társulatot. A barlangpincéknek idegenforgalmilag helyreállított részét pedig „Várhegyi-barlang"-nak nevezték el. Megkezdődtek a légvédelmi kiépítések is, hiszen ekkor a várban székelt minden vezetési funkciót ellátó intézmény: a Honvédelmi, a Belügy-, a Külügy-, a Pénzügy-, a Vallás-, és a Közoktatási Minisztérium, a Vezérkari főnökség, a Honvéd Főparancsnokság, Székesfőváros elöljárósága, a Miniszterelnökség, a Püspöki hivatal, a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Nyomda és a palotában maga a kormányzó, Horthy Miklós.

A munkával az akkori Honvédelmi Minisztérium szintén a Barlangkutató Társulatot bízta meg, de - mint Kadič Ottokár megfogalmazta - „mindezekről a nagyszabású feltáró munkálatok eredményeiről nyomtatásban nyilvános beszámoló, érthető okoknál fogva, nem jelent meg". 1942-ben a szépen kiépített Várhegyi-barlangból négy termet légoltalmi célokra leválasztottak, s ezzel a bemutatott látványosság jelentősen csökkent, csakúgy, mint a háború alatti látogatottság is. Sőt az Úri utca alatti barlangok felhasználásával kiépült egy 200 ágyas földalatti segélykórház a katonák és civilek részére. Ez ma Sziklakórház néven ismert, amely független vízellátással, fűtéssel, konyhával, műtővel, segélynyújtó szobákkal, fertőtlenítő folyosóval és az energiaellátásra két diesel aggregáttal rendelkezik – ez utóbbiak kipufogóját egy szokványos ház csatornájának álcázták. Az MNB számára titokban kiépült óvóhelyen kapott helyet két terem az aranytartalék és a Szent Korona elhelyezésére. Az Állami Nyomda a főépülete alatti barlangokat saját maga alakíttatta át egy óvóhelyrendszerré. Az addig különálló üregeket az utcák alatt egybenyitották, bővítették azokat, falakkal erősítették meg, padlójukat lebetonozták, csatornarendszert építettek ki konyhákkal, zuhanyzókkal, WC-csoportokkal. Minden intézmény megközelíthetővé vált a föld alatt. Így kialakult a világ legnagyobb mésztufa barlangja egy nagyváros ősi magja alatt. A munkálatok nyomán a rendszer körülbelül 18.000 m²-re bővült. A leírások szerint 10.000 ember vészelte át a háborút a barlangokban.

A hidegháborús időkben a barlang modernizálása és titkosítása is megtörtént. Északi részén a rendőrség és az I. kerületi Polgári Védelem vezetési pontja nyert elhelyezést, míg az MNB trezorjai és óvóhelye helyén a Budapesti és Országos Villamos Teherelosztó kapott helyet. Ekkor a légvédelmi megerősítések a mennyezetre általában nem, csak az oldalfalakra és esetleg oszlopok beépítésére terjedtek ki.

Az újjáépítés és konszo­lidáció hosszú időszakát követően - a Hazafias Népfront I. kerületi bizottságának segítségével - a Magyar Karszt-, és Barlangkutató Társulat 1961. április 30-án ismét megnyitotta az átalakított, de ugyanott létesített Barlangtani Múzeumot. A Barátosi József által összefogott, igen lelkes barlangkutató gárda szép sikere volt ez az esemény, amelynek során valóban poraiból kellett feltámasztani az egykori közkedvelt múzeumot. 1962-ben további részeket csatoltak a már megnyitottakhoz, s ezeket 1963. második félévében már több mint ezren látogatták. A Vár alatt húzódó öt kilométeres szakasz jelentős részét sikerült az érdeklődő nagyközönség számára hozzáférhetővé tenni. 1964-ben befejezték az alsó barlangszakasz világításának kiépítését, de azok sajnos hamarosan tönkrementek.

Megkezdődött az új szakasz régészeti kutatása, valamint a kutakba könnyűbúvárok merültek, hogy megállapítsák azok mélységét, állapotát. A következő évben, 1965-ben jelentős változás állt be a Barlangtani Múzeum létesítményeiben, miután a házigazda, a Budapesti Történeti Múzeum nem vállalta tovább a barlang pincéiben elhelyezett gyűjtemény kezelését, s ezzel megszűnt a „klasszikus", még Kadič Ottokár által alapított, majd később nagy lelkesedéssel újrarendezett kiállítás. Szerencsére új lehetőség nyílt, s a Társulat megnyithatta az Úri u. 9. sz. ház aljából induló nagy kiterjedésű barlangszakaszt. Ennek első termében a régi kiállítás roncsaiból, valamint több szervezet adományából, illetve a Barátosi család által vezetett lelkes Geológiai Technikumi tanulók munkájával új kiállítás létesült, amely azonban már nyomába sem léphetett a réginek. Az újonnan megnyílt rész látnivalókban, főleg történelmi emlékekben bővelkedett. A vasárnapi látogatók megnézhették a XIII-XIV. századból származó gótikus kapukat és oszlopokat ugyanúgy, mint a Zsigmond császár korából származó (XIV-XV. sz.) kapurészletet vagy a török oszlopot, boltívet, barokk falazatot és borospincét. A bemutatott szakasz külön érdekessége volt a mintegy 80 kút, amelyeket a XIII. századtól kezdtek építeni. A látogatók száma minden évben tíz-, és húszezer között mozgott, mígnem 1976-ban a világítás tönkrement, s a barlang nagy részét víz öntötte el, ezért be kellett zárni. 1980-ban újra kísérlet történt arra, hogy a nagy anyagi befektetést igénylő renoválást el lehessen végezni. 1982-ben a budavári barlangokat egy OKTH rendelet, majd az 1996-ban érvénybe lépő természetvédelmi törvény fokozottan védett barlanggá nyilvánította.

1984-ben Köllő Miklós vezetésével újra megnyitott az Úri utca 9. bejárattal a Nagy Labirintus egy része Panoptikum néven. Ekkor számtalan viaszfigurával mutatták be a magyar történelem jeles mozzanatait a föld alatt. 1993-ban a Panoptikum az I. kerületi Önkormányzat számára visszaadta a terület egy részét, mivel nem tudták fenntartani. Utólag kiderült, hogy ez nem volt jogszerű, mivel az eredeti hasznosítási szerződés a Panoptikum és a Polgári védelem között jött létre és nem a Panoptikum és a kerületi Önkormányzat között.  1995-ben a megmaradt Panoptikum kiállítást vette át a Budavári Labirintus Kft. A Panoptikum megszűnt, a figurák egy része Egerbe került, vagy tönkrement. 1989-től egészen az elmúlt évekig az I. kerületi Önkormányzat több barlangot (kb. 3500m2-t) felújíttatott. Ma a Duna-Ipoly Nemzeti Park a terület fenntartója.

Az óriási barlangrendszer ma üzemeltetett része a Sziklakórház és a Budavári Labirintus. Előbbi már hivatalos múzeumi státuszt is kapott. Itt több mint 80 műanyag figurával és rengeteg korabeli kiállítási tárgy segítségével mutatják be a létesítmény történetét és az 1945-ös, 1956-os eseményeket. A Budavári Labirintusban körülbelül 1200 m hosszon és majdnem 4000 négyzetméteres területen titokzatos kiállítások, nappali és esti séták (2011 óta már nonstop nyitva tartással), történelmi barangolások várják az oda látogatókat. A kiállítások egy része nem a hely szellemiségéhez igazodik, bár kétségtelenül működőképes és gazdaságos. (A cikk megjelenésének időpontjában a Budavári Labirintus már kénytelen volt bezárni kapuit, nem látogatható.)

 

 

Jelenlegi állapot
Várbarlang és földalatti terek vizsgálata
A budai Vár alatti földalatti terek osztályozása:

1. Labirintusszerű, egybefüggő, folyosókkal összekötött barlangrendszer (Nagy labirintus, Kis labirintus, Bécsi kapu téri barlangrendszer, Dísz téri barlangrendszer egy része),
2. Sziklakórház,
3. Független barlangpincék (kb. 68 db),
4. Ciszternák, vízhordó folyosó, vízvezeték folyosó, hűtőfolyosó, víztelenítő művek,
5. Kazamaták,
6. Budavári Alagút,
7. Óvóhelyek, vezetési pontok, harcálláspontok,
8. Mélygarázsok,
9. Egyéb létesítmények (pl. ágyútermek, borospincék, Szent Mihály kápolna).

 

 

A földalatti terek mai állapota, problémáik és hasznosításuk napjainkban
Nagy Labirintus: állapota igen változó. A hasznosított, bemutatott területeken (Budavári Labirintus Kft.) jó állapotú mind a sziklafőte, mind a tartószerkezeti elemek, a kisebb károsodásokat leszámítva. Mindössze a „boros kutas" (57-es számú) teremben láthatók olyan károsodások, amelyek egyértelműen a hasznosítás következtében alakultak ki. A világítás, fűtés, szellőzés itt jól működik. A nem hasznosított területeken sokkal rosszabb állapotok uralkodnak. A legtöbb helyen a világítás évtizedek óta nem üzemképes, pár helyen még ott is zárlatos, amelyeket néhány éve újítottak fel. A szellőzés nem megfelelő, számtalan helyen beomlások, mállások, leszakadások, új repedések észlelhetők. A levegő párás, vizes. Sok helyen építési törmelék, szemét található. Legnagyobb területe a II. világháborúban óvóhelynek épült ki. Ezek a megerősítések általában megfelelő állapotban vannak, de több helyen tartószerkezeti problémák jelentkeznek (lásd a problématérképet). Az ún. északi futárfolyosóban nagy intenzitással csepeg, folyik a víz és a szilárd padló hiánya miatt nagy a sár. A déli futárfolyosó kijáratának fala a nedvesség téli megfagyása miatt teljesen tönkrement. A terület nagy része nincs hasznosítva.
Kis Labirintus: statikai állapota jó, a világítás és vízvezeték-hálózat nem működik. Mindössze egy termét hasznosítja a BTM kőraktárként.
Bécsi kapu téri barlangrendszer: tudomásunk szerint az első földalatti barlangrendszer a Várban. Ezen a helyen nyitották először össze a barlangtermeket. Állapota a megerősített helyeken kielégítő, de több helyen életveszélyes, mely a felszíni forgalmat is nagymértékben veszélyezteti. Az ideiglenes fadúcok elkorhadtak, kidőltek a szikla alól.
Sziklakórház: a II. világháború előtt és alatt épült ki a barlangtermekből. A természetes barlangrendszer már egyáltalán nem látható. 1945-ben és 1956-ban fontos szerepet kapott. Néhány éve nyitva áll a nagyközönség előtt. Megnyitása és hasznosítása példaértékű. Állapota jó, a szellőzés, világítás megbízhatóan működik. Kezelője gondoskodik róla.

 

 

Független barlangpincék (kb. 68 db): mintegy 15-20 darabot ezek közül az elmúlt 10-15 évben az I. kerületi Önkormányzat felújíttatott. Általában jó állapotban vannak, de szinte egyikben sincs világítás, vagy az nem üzemképes. A többi barlangból igen sok egyáltalán nem közelíthető meg és így állapotuk sem ismert. A megközelíthetőek közül sok nem kiépített. Számtalan esetben állapotuk folyamatosan romlik, mivel igazi gazdájuk nincs. Vannak olyanok is, amelyeket már betömedékeltek.
Régészek által megtalált ciszternák: a Logodi úton, a Szent György utca nyugati oldalán lévő Magyar Borok Háza alatt, és az ásatási területen, illetve a Sándor Palotában találtak vízgyűjtőket. Ezek közül a Sándor palota északi szárnyában lévőt mutatták be, amelyet egy üvegfödémen keresztül tekinthetnek meg a látogatók, általában évente egyszer.
Vízhordó folyosó: A Palota déli kortinafalában lévő fedett folyosó átlagos állapotú, világítás van benne. Nem használják.
Vízvezeték folyosó: ez a folyosó az ún. Szontágh-térképen is látható, Zolnay László, neves régészünk találta meg. Ez lehetett valaha az a földalatti folyosó, amelyben az egykor a Duna parton, a Fő utca 1. alatt álló vízműből induló vízvezeték-cső volt elhelyezve. Ma mindössze a Várgondnokság (Színház utca 7-11.) pincéjéből közelíthető meg. Néhol építési törmelék van benne, de igen száraz, mivel egy fűtővezeték halad benne. Világítás nincs benne. Nem használják.
Hűtőfolyosó: 1976 körül épült. A Palota hűtésére és légkondicionálására szolgáló hűtőházból (a címeres támfal mögött) induló földalatti folyosó. Állapota kiváló, száraz, kivilágított. Kezelője gondoskodik állapotáról.
Víztelenítő mű: A Palota mellett a, félbehagyott mélygarázs szomszédságában található Ybl-támfal mérnöki műtárgyrendszere. A támfalak mögötti vizeknek az Ördögárok csatornába történő levezetésére szolgál. Négykézláb járható, téglából rakott, tojás szelvényű.

 

Kazamaták: Az 1951-es Főmterv-térképen az Ibolya utca alatt és részben a Hilton Szálloda alatti területen látható ilyen létesítmény. Erről kevés információnk van, mivel egyes részeit a szálloda használja, más részeiben a BTM egyik kőtára van, illetve egy időben hontalanok lakták. Most le van falazva, állapota ismeretlen. A Palotából a Clark Ádám térre vezető út alatt, a Déli Rondellától északkeleti irányban lévő várfal alatt található még ilyen kazamata. Ennek állapota átlagos. Világítás nincs benne. Földalatti, kényelmesen járható kapcsolata van a Vízhordó folyosóval. Ismert Kazamata helyezkedik el még a Veli Bej bástya alatt, de ez megközelíthetetlen, le van falazva.
Budavári Alagút: A Várhegy alatt húzódó közúti alagutat 1857-ben adták át a forgalomnak, 350 méter hosszúságban. Ehhez kapcsolódik még a környezetében lévő kb. 1500-2000 m hosszú, víztelenítési, bányászati és szellőztetési célokat szolgáló járatrendszer. A járatok nagy része 1910-11-ben Szontágh tervei alapján és Andrea bányászmérnök művezetésével készült el, az Alagút vizesedésének megszüntetése végett. A járatok közül több száz folyóméternyit 1970 körül betömedékeltek. Az úgynevezett alsó vízvágat állapota átlagos, üzemi világítás található benne. A többi vágat állapota változó. A járatokat vízelvezetési funkciójukon felül nem hasznosítják.
Uri utca 72: A létesítményt teljes titoktartás mellett, a második világháború előtt és alatt építette a Nemzeti Bank saját munkatársainak óvóhelyi elhelyezése, a Bank háború alatti működésképességének fenntartása végett. Egyben értéktároló funkciója is volt. 1950-ben vette át az Országos és Budapesti Teherelosztó. Ekkor az ÁVH őrizte a 33 méteres mélységig lenyúló létesítményt. Ma már ilyen funkciója nincs, magánkézben van a felette lévő épülettel együtt. Állapota nagyon jó, a világítás, vízvezeték-, és a csatornarendszer működőképes, mindössze a legalul elhelyezkedő gépházban gyűlik össze rendszeresen a csurgalékvíz. Összterülete: 1571 m2. A tulajdonos nem hasznosítja.

 

 

Volt Állami Nyomda, ma I. ker. Önkormányzat óvóhelye: A vári barlangokból a második világháború alatt az akkor ott székelő Állami Nyomda alakította ki saját munkatársai számára a kb. 650 fő befogadására alkalmas óvóhelyet. Egyik vészkijárata a várfal alá, az Anjou bástya mellé, az autóparkolóba, míg a másik az épület előtti Kapisztrán tér közepére, egy jelöletlen aknába vezet ki. Valaha világítás, vízvezeték-, és csatornarendszer is volt benne, de ezek ma már nem működnek. Az Állami Nyomda kiköltözése után az I. kerületi (Budavári) Önkormányzat a felette álló épület átalakításával egy időben az óvóhely felújítását nem végezte el. Engedélyt kért az akkori Polgári Védelemtől ennek elhalasztására, melyet ideiglenesen meg is kapott. A vészkijárati folyosót a néhány éve épült Anjou Residence társasház építése előtt megerősítették, átépítették. A létesítmény tartószerkezeti szempontból átlagos állapotú, mindössze a jelöletlen akna alatti acéllépcsőn van jelen állandóan páralecsapódás, mely hatására az acéllépcső erősen korrodál. A létesítmény nincs hasznosítva.
Magyar Országos Levéltár óvóhelye: az 1950-es években épült óvóhely és tároló a Levéltár munkatársai és a legértékesebb iratok számára készült. Állapota kiváló. A világítás és szellőzés is működik. Kezelője fenntartásáról gondoskodik.
Volt BM óvóhely, volt I. ker. Polgári Védelmi vezetési pont (harcálláspont): a nagy Labirintus északi végén található, ma már teljesen elhagyatott. Állapota változó, de nagyon rossz állapotú részek is találhatóak itt. A falakon, és egyéb tartószerkezeti részeken komoly károsodások jelentek meg. Egy részén fekáliás víz áll, míg máshol derékig érő a víz.
Volt Külügyminisztérium és volt Vezérkari Főnökség óvóhelyfolyosói: ezek a folyosók egy, a világháború előtt és alatt épült, sokkal nagyobb földalatti objektum már leválasztott részletei. (Lásd az egyéb földalatti létesítményeknél). A főfolyosó a volt Külügyminisztérium (KM) ma üres telkétől (Dísz tér 1-2.) a Színház utca alatt igen nagy mélységben húzódik déli irányban. A volt Vezérkari Főnökség (VKF) Színház utcai épületéből érkező folyosót becsatlakozása után néhányszor 10 méterre márgával tömedékelték el. A folyosók vizesek, a világítás nem működik. Nincsenek hasznosítva.

 

 

Lovas úti mélygarázs: Néhány évvel ezelőtt épült a várfal külső oldalán az Esztergomi Rondella és az Anjou bástya között. Sajnos nem sokat segít a vár közlekedési és parkolási gondjain, hiszen magángarázs egy társasházhoz. Természetesen vitathatatlan előnye, hogy a ház lakói így nem az utcán kénytelenek elhelyezni autóikat. A garázsból a várfal alatt egy gyalogos alagút vezet a várban, az Országház utcában lévőlakóépülethez.
Palota úti mélygarázs: ez már sokkal nagyobb méretű, bárki számára rendelkezésre álló garázs lesz, de sajnos építése megtorpant a gazdasági válsággal összefüggő financiális problémák miatt.
Ágyútermek: néhány várfal, bástya és rondella mögött - a sétányok alatt - többszáz éves ágyútermek rejtőznek. Ezek állapota szinte minden esetben ismeretlen. Le vannak falazva, megközelíthetetlenek.
Mayerffy pince: az Attila út 21-ből, magánházból nyíló, műemlék márvány boroshordót rejtő pincerendszer. A '60-as években rövid ideig borozóként üzemelt. Állapota átlagos.
Szent Mihály kápolna: a Halászbástya alatt található, Schulek Frigyes által épített nagyméretű terem és lejárati folyosórendszer igen jó állapotban van. Világítással és minden szükséges közművel el van látva. Folyamatosan otthont ad kiállításoknak. Bejárata kissé eldugott annak ellenére, hogy a várplatóról és a várfal alsó oldaláról is elérhető.
Magyar Borok Háza: néhány éve nyitotta meg kapuit új helyén. A szépen felújított és kialakított Szent György utca nyugati oldalán egykor állt épületek pincéit kötötték össze egymással. Itt egy borospince hordógurító folyosója is megtekinthető.
Egyéb földalatti létesítmények: mint már említettük, a volt KM és VKF folyosók valaha egy nagyobb objektum részei voltak. Ez az objektum a Dísz tértől, illetve a Budavári Alagúttól délre helyezkedik el, nagy mélységben, és egészen a Palotáig nyúlik. Kezelője néhány éve változott. Számtalan kijárattal rendelkezik mind a hegy különböző oldalaihoz, mind pedig a várplatóra. Állagmegóvásáról és fenntartásáról kezelője gondoskodik.

 

 

Általános problémák fontossági sorrendben:
I. A legnagyobb probléma, hogy egyik földalatti üreg sincs pontosan (geodéziailag) felmérve (kivéve a Nagy Labirintus egy részét, néhány különálló üreget és a Sziklakórházat), így nem tudható, hogy a földalatti létesítmények pontosan hol helyezkednek el és kinek mennyire nyúlnak a tulajdona alá.
II. A telekkönyvezés, a jogi helyzet sem tisztázott.
III. A terület döntő részén a világítás, a vízhálózat és a csatornahálózat nem működik vagy sohasem volt.
IV. Sok az ismeretlen állapotú barlang, főleg a különálló barlangok esetén.
V. Sok a statikailag rossz állapotban lévő üreg, illetve több életveszélyes is van.
VI. Számtalan területen a barlangok és földalatti helyiségek nem szellőznek, így azok állaga rohamosan romlik a magas páratartalom miatt.
VII. Egy helyen fekáliás víz áll, míg más helyeken ismeretlen eredetű (csapadék, vezetéki víz, távhő-vezetékek vizei) jelennek meg. Egy helyen időszakosan derékig érő vízelöntés jelenik meg.
VIII. Számtalan helyen csak magánházból van lejárat, vagy minden bejárat el van torlaszolva, illetve falazva, azaz megközelíthetetlen a helyiség.
IX. Gyakori a szemetes, törmelékes terület.
X. Több helyre hontalanok költöztek be.
XI. Szinte az egész Várbarlang alulhasznosított és ebből fakadóan elmaradnak az esetleges hasznosítás pozitív hatásai (nincs gazdája a területnek, nem folyamatos a karbantartás, a szellőztetés megoldatlan, némelyikbe a lejutás szinte lehetetlen, stb.).
XII. A felszínről érkező dinamikus hatások (pl. járműforgalom) a jó rezgésközvetítő sziklaréteg alsó részeihez (az üregek főtéjéhez) közvetítik a rezgéseket. Ez a mennyezetben (főtében) károsodásokat okoz.
XIII. Kessler Huber és a saját kutatásaink, számításaink is kimutatták, hogy a barlangok és földalatti terek vizesedését legfőképp nem a csapadék beszivárgása adja, hanem a közműhálózatok veszteségei. Ezek a vári közművekből szivárgó vizek (ivóvíz, távhő, csatorna) oldják a mészkövet, amely így fokozatosan elveszti szilárdságát. Jó példák erre az elmúlt évtized közműfelújításai, amelyek során számtalan helyen megszűnt a barlang vizesedése.
XIV. Problémákat okoz még a helytelenül kiválasztott megerősítő anyagok használata. Több helyen problémát okoz a kis betontakarással kivitelezett vasbeton erősítés, amely már ledobta a betontakarását és így a betonacélok ki vannak téve a korrodációnak. A nem rozsdamentes acélok használata sem javasolt a magas páratartalom miatt.

 

 

A budai vár alatti barlang-, és egyéb földalatti terek hasznosítási lehetőségei, avagy „Város a Vár alatt"
Maximálisan figyelembe vettük és számtalanszor konzultáltunk a felszíni létesítmények tervezőjével, hogy a felszíni épületek megmaradó, vagy tervezett új funkciójához hangolhassuk az alattuk lévő terek funkcióit. Ebben a munkában többek között a helyi sajátosságokat, a meglévő hasznosítási, kezelői szerződések felülvizsgálatát és figyelembevételét, illetve a jogi helyzet részletes bemutatását és annak rendezésére irányuló javaslatokat kellene előtérbe helyezni. Bár megrendelőnk kérése az volt, hogy ne vegyük figyelembe a területen pillanatnyilag jelen lévő bérlő, vagy hasznosító cégeket, mi úgy véltük, hogy a meglévő állapotokat nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni és alkalmazkodni kell a meglévő állapotokhoz. Véleményünk szerint ezek nem okoznának jelentős problémákat egy jól működtethető, egységes rendszerben.

Elsődleges célunk volt a címben is megfogalmazott „VÁROS A VÁR ALATT" terv első lépéseinek felvázolása. Több évtizedes kutatásunk és hobbink révén számtalan esetben találkoztunk a budai Vár alatti földalatti tereinek hasznosítási ötleteivel. E munkában többek között ezeket foglaltuk össze, részben grafikus formában, figyelembe véve számtalan helyi paramétert. A fejlesztések mindenképpen igénylik bizonyos alapvető problémák megoldását, melyeket alábbiakban közlünk. Ezek nélkül a további fejlesztések nem valósíthatóak meg, vagy komoly nehézségekbe ütközhetnek. Az I. ker. Önkormányzat által az elmúlt évtizedekben felújított és átépített barlangszakaszok jó állapotban vannak, azokra kevesebbet kellene költeni.

A Várbarlang, a Vár és a Várlejtők alatti földalatti terek fejlesztési alapelvei fontossági sorrendben:
I. A földalatti üregek pontos, geodéziai felmérése, így egyértelmű és vitathatatlan lenne, hogy a földalatti létesítmények pontosan hol helyezkednek el és kinek mennyire nyúlnak a tulajdona alá (a felmérés 2011-ben részben elkészült).
II. A telekkönyvezés, a jogi helyzet megoldása. A magyar jogszabályok szerint a földalatti üreget ahhoz az ingatlanhoz kell telekönyvezni, amelyből nyílik. A jogszabály arra viszont nem tér ki, mi a teendő akkor, ha több bejárata is van a földalatti trének, illetve ha az több szintes. Bonyolítja a helyzetet, hogy a barlang (legalábbis egy része) természetvédelmi érték, így a magyar állam nem idegenítheti el. A közelmúltban felvetődött az a kérdés is, hogy mely részek természetesek, hiszen tudjuk, hogy a kisméretű természetes barlangüregeket a világháború alatt kötötték össze mesterséges tárókkal. Tehát csak a rendszer egy része természeti érték (A legutóbbi döntés szerint barlangként kezelik az egész rendszert.).
III. A terület döntő részén a világítás helyreállítása vagy kiépítése
IV. A vízhálózat helyreállítása a szükséges területeken
V. A csatornahálózat átvizsgálása, rekonstrukciója
VI. A barlangok rendszeres bejárása, állapotuk folyamatos dokumentálásával, általános karbantartással
VII. Statikai felülvizsgálat - ahol szükséges, a beavatkozás tervezése, kivitelezése
VIII. A barlangok és földalatti helységek szellőztetésének megoldása
IX. Fekáliás víz és talajvíz eltávolítása, fertőtlenítés
X. A földalatti helyiségek megközelítésének biztosítása hosszú távra
XI. Szemetes, törmelékes területről annak elhordása, takarítása
XII. Hontalanok beköltözésének megakadályozása, kitelepítésük
XIII. Alulhasznosítottság megszüntetése (legyen gazdája a területeknek)
XIV. A felszínről érkező dinamikus hatások (pl. járműforgalom) minimalizálása
XV. Folyamatosan, bizonyos időközönként a barlang csepegő vizeinek dokumentálása, eltérés észlelése esetén a közműtársaságok értesítése, illetve a házi bekötések cseréje,
XVI. Megfelelő megerősítési módok, anyagok kiválasztása. Például rozsdamentes acélok használata a magas páratartalom miatt, illetve a vasbeton mellőzése.

A hasznosítás koncepciója
A budai Vár fekvéséből és történelméből adódóan nagy lehetőségeket magában foglaló turisztikai helyszín. Ez ma nincs teljes mértékben kihasználva. Célunk a felszíni turistaforgalom egy részét „a föld alá lecsalogatni". Ennek feltétele, hogy a barlangok és földalatti terek jó állapotban legyenek. Úgy véljük, komoly bevételi forrás lehetne, ha ezeket a földalatti tereket minél nagyobb hányadukban hasznosítanánk és látogathatóvá tennénk. Az össze nem kötött, vagy lefalazott üregeket gyalogos alagutakkal kötnénk be a barlang „vérkeringésébe". Így olyan komplex rendszer válik elérhetővé, amelyben a különböző funkciók kiegészítik és erősítik egymást; ezek nélkül nem csak a kívülálló részek nem életképesek, hanem a bejárható területek sem annyira vonzóak. Ma már csak úgy eladható egy ilyen látnivaló, ha több mindent egy jeggyel (esetleg jegyrendszerrel) látogathatóvá teszünk, amelyek kiegészítik és színesítik egymást.

A következő összekötéseket javasoljuk kiépíteni:
A Dísz tér alatti barlangok és mélypincék elszigeteltségének megszüntetésére összekötéseket terveztünk a Dísz tér 4-5. és a Hunyadi János út felső szakasza közé, a várfalon keresztül. A Dísz tér 15. kapubejárójába egy vészkijáratot helyeznénk el. Javasoljuk megvizsgálni az Úri utca 72. alatti, ma magántulajdonban lévő óvóhely (volt MNB trezor és óvóhely, illetve Teherelosztó) hasznosítási lehetőségeit. Ez utóbbit mindenképpen rentábilisnak tartjuk több funkció ellátására is, mivel száraz, nagyméretű, karbantartott, liftekkel felszerelt és a rendszerhez csatlakozó létesítményről van szó. Új alagutat terveztünk az úgynevezett Kis Labirintus megközelíthetőségének biztosítására a Lovas útra, mivel közterületről való elérése nem megoldott. A Dísz tér északi és déli része közötti (valószínűleg nem létező) összeköttetést megvalósítanánk. Csatlakoztatható a volt Állami Nyomda (most I. kerületi Önkormányzat alatti óvóhely) is a rendszerbe. A Mátyás templom új földalatti tereit, altemplomát be lehetne kötni az északi futárfolyosóba. A barlangszintről a várfelszínre közlekedő üveglifteket javaslunk kiépíteni a Szentháromság téri lejárati lépcső melletti meglévő aknába, továbbá a Hadik-szobor melletti - ugyancsak meglévő - aknába, az MTA épületek által közrezárt udvarra és a Fortuna köz nyugati sarkára. A hasznosításba bevonjuk a kb. 10 évvel ezelőtt az I. kerületi Önkormányzat beruházásában megépült - rendkívül jó helyen lévő - Szentháromság téri lejárati lépcsőt és mellette lévő szellőzőaknát.

 

 

A „Város a vár" alatt létesítmény tervezett nyilvános ki- és bejáratainak listája:
Meglévő bejáratok:

1. Uri utca 9. (utcáról),
2. Lovas út 4/a. (Lovas út-Palota út sarok, utcáról),
3. Sziklakórház főbejárat a Lovas útról (Lovas út 4/c, utcáról),
4. Szentháromság tér (parkból, mellé üveglift építésével),
5. Dárda utca 2., Országház utca 16. (sétálóutcáról),
6. I. ker. Önkormányzat alatti óvóhely vészkijárata a Lovas úti felszíni parkolóhoz,
7. Úri utca 51. kapubejárója,
8. Halászbástya alá, északi futárfolyosó,
9. Sziklakórház hivatalos vészkijáratát ki-, és bejárat részére megnyitni a Szentháromság utca 13. alatt a trafik helyén,
10. Lovas út 4/b. (trafóház melletti, utcára nyíló),
11. Déli futárfolyosó a Hunyadi út alatti támfalban,
12. Dísz tér 1-2.,
13. Régi városháza (Szentháromság utca 2.) épületében.

Tervezettek:
14. Mátyás templom új pincetereibe,
15. Kis labirintusból új alagúton keresztül a Lovas útra,
16. Dísz tér 4-5. alatti úgynevezett szerelem labirintusból a Hunyadi János úti buszparkolóhoz,
17. Hadik szobor melletti aknába üveglift helyezése,
18. Fortuna köz sarkára üveglift építése,
19. MTA épület udvarába üveglift építése,
20. Dísz tér 1-2. új épületbe lift építése a barlangszint megközelítéséhez.

Vészkijáratok létesíthetőek:
21. Uri utca 72. ház pincéjén keresztül a ház udvarára, majd onnan az utcára,
22. Egyéb magánházak udvaraira,
23. MTA épülete - régi rendőrség - alatt,
24. Hilton szállodába,
25. Magyar Kultúra Alapítvány épületébe,
26. Dísz tér 15. kapubejárójába.

A megfelelő számú vészkijárat és menekülési útvonal így adott.

Javasolt funkciók
Kereskedelmi: bormúzeum, borbolt, ajándékbolt.
Vendéglátási: kávézó, teázó, büfé, étterem, rendezvényterem.
Szórakoztatási: barlangvasút, gyerekvasút, szellemvasút, szórakozóhely, diszkó, fényjátékkal egybekötött interaktív kiállítás, irodalmi és zenei klub, kaszinó.
Szakrális, kegyeleti: kápolna, urnatemető.
Kulturális: Budavári Labirintus kiállítás és üzemelő Sziklakórház Múzeum, mozi, színház, polgári védelmi kiállítás, harcálláspont múzeum, barlangtörténeti kiállítás, Teherelosztó Múzeum, geológiai kiállítás, hidrogeológiai kiállítás, MNB Múzeum, opcionális kiállítóterek, BTM kőtár kiállítás, régészeti kiállítás, bunkermúzeum (óvóhelyek, bunkerek építéstörténete, kialakítása, használata Budapesten és Magyarországon, akár civil kezdeményezésben is), borház, csontkiállítás, panoptikum
Közlekedési: a Budavári Alagút melletti alsó víztelenítő járatot érdemes lenne megnyitni a gyalogos közlekedés számára, ahonnan lift vezethetne a Szent György térre. (Már sok hasonló városban találkozhatunk ilyennel, pl. Grácban a várhegy gyomrában ugyancsak a II. világháborús óvóhelyekből alakították ki.) A Budavári Alagút Clark Ádám téri bejáratának jobb vagy bal oldalán lévő ablakos helyiségekbe lépcsőt és liftet terveztünk, amely a teraszra vezetne.

 

 

Egyéb funkciók
Korábban felmerült barlangfürdő vagy földalatti csónakázótó kialakítása, de lehetne itt földalatti uszoda szaunákkal és jacuzzikkal, gombatermesztés, lőtér, vagy túlélőpálya.

A koncepció a Kapisztrán tértől a Dísz térig a föld alatt végigjárható barlangrendszert vázol, mely számtalan helyről megközelíthető lenne és minden időjárási körülmények között működhetne. A tanulmánytervünk első részében említett, Szent György tér alatti objektum megnyitása esetén a bejárható szakasz hossza megduplázódhatna és akár a Kapisztrán tértől a Palotáig is el lehetne jutni a felszín érintése nélkül! Az objektum igen érdekes történetén kívül akár a Palota tervezett új funkciójához kapcsolódva Nemzeti Kincstár, Értéktár is helyet kaphatna benne. Ez az objektum igen nagy lehetőségeket rejt magában, mely hasznosítása esetén egyedülálló lenne az egész világon. A „VÁROS A VÁR ALATT" földalatti rendszernek terveink szerint számtalan be-, és kijárata lenne, amelyeknél a jegyek kiadása és a beléptetés mellett térképpel is ellátnák a vendéget.

Javasoljuk megfontolásra a Magdolna torony és Úri utca 72. objektum lépcsős és liftes összekötését, mivel így a Magdolna Toronyba tervezett kilátó már a föld alól (-33 méteres) mélységből megközelíthető lenne. Az így kialakuló lift teljes emelési magassága megközelítené a 75 métert (!). Továbbá javasoljuk a rondellákban lévő régi katakombák, ágyúállások, gyilokjárók felhasználását is. Célszerű lenne a jegyrendszert egységesíteni a Sziklakórházzal és a Budavári Labirintussal.

A meglévő állapothoz igazodva megvizsgáltuk azt az esetet is, ha a Budavári Labirintus eddigi tevékenységét a most általa használt területen folytatná. A Vár hossztengelyével megegyező földalatti összeköttetés - nagyrészt - megoldható lenne az Labirintus elkerülésével, mivel mellettük még több felhasználatlan járat fekszik. (Terveink szerint legfeljebb két kisméretű területcserét kellene eszközölni.) Így a meglévő jogi helyzet figyelembevételével és megsértése nélkül is használható lenne a járatrendszer teljes hosszában és elkerülhetővé válnának az esetleges hosszadalmas viták, perek. A „VÁROS A VÁR ALATT" földalatti tereinek bejárására esetleg gumikerekes kisvasút elhelyezését is reálisnak látjuk, mely a Vár hossztengelye mentén közlekedhetne. (Ehhez néhány helyen a járatok átépítése szükségessé válhat.)

Javasolt ütemezés
A budai Vár alatti földalatti területek hasznosítását - nagy kiterjedésük és a költségek hatékony megtérülése miatt - ütemekre bontottuk, melyeket a következők szerint javaslunk megvalósítani. Kiemeljük, hogy ezen ütemek egyes elemei bizonyos mértékben variálhatók, sorrendjük változtatható.

Rövidtávú fejlesztések (1-3 év): A Dísz tér északi vége és az Anna utca közötti terület (nagyrészt a Budavári Labirintus Kft. által ma is üzemeltetett terület), valamint a Sziklakórház - plusz egy körjárattal kibővítve a Szentháromság utcáig - rendszerének bővítése az Országház utca alatt a Dárda utcai kijáratig. A Budavári Alagút víztelenítő járatának megnyitása a gyalogosforgalom számára, esetleg egy Szent György térre közlekedő gyorslifttel. A Kis Labirintus megnyitása, számára bejárati alagút létesítése a Lovas útra.

Középtávú fejlesztések (3-6 év): Az úgynevezett északi és déli futárfolyosó felújítása és a Dísz tér 4-5. alatt a Hunyadi János útra új kijárati folyosó nyitása. A Dísz tér alatti barlangok és mélypincék felújítása, átjárókkal való összekötésük és a Dísz tér 14. alatt bejárati folyosó nyitása. A Dárda utcától északra, az MTA épületei által közrezárt belső udvarig fekvő barlangok felújítása és megnyitásuk.

Hosszú távú fejlesztések (6 éven túl): Az Úri utca 72. és az I. kerületi Önkormányzat alatti óvóhelyek és esetleg egymással való összekötésük. A Színház utca alatti volt VKF és volt KM járatok bekötése a rendszerbe és megnyitásuk. A Bécsi kapu tér alatti barlangok megnyitása és egyéb különálló, hasznosítható üregek, pincék megnyitása. A volt Honvéd Főparancsnokság (Dísz tér 17.) alatti barlangok megnyitása a nagyközönség előtt.

(Megjegyezzük, hogy a rövidtávon fejlesztésre javasolt területek jelentős részei ma is üzemelnek, vagy korábban már megnyitották őket a nagyközönség számára, míg a többi ütem területei még soha sem voltak bemutatva.)

Egyéb fejlesztési javaslatok
Az említett fejlesztési koncepcióvázlathoz készített tanulmányban kitértünk még a biztonságtechnikára, a jegyrendszerre, a tervezett nyitva tartásra, a tulajdonjogi, bérlői, hasznosítói, üzemeltetői oldal javasolt felépítésére, üzemeltetési kérdésekre, a kommunikációs és informatikai hálózatok kiépítésére, a vár teljes területén az utcák alá építendő közműalagutakra, a légaknák utcák felé üvegfödémmel történő „kinyitására", de ezeket most hely hiányában nincs módunk bemutatni. A teljes tanulmány a szerzőknél megtalálható.

Javasoljuk a földalatti objektumok további tudományos kutatását (levéltári, építéstörténeti, geológiai, hidrogeológiai, régészeti), mivel a fenti javaslatok közül számtalan vezethető ezekre vissza, illetve a levéltári dokumentumok több esetben fedtek fel olyan régen elfeledett járatokat, melyek egy esetleges hasznosítás során nagy szolgálatot tehetnek.

A vázolt hasznosítási javaslatok szerzői jogai e munka szerzőinek tulajdonai. E tanulmány készítői által előterjesztett és/vagy kidolgozott hasznosítási javaslatokkal kapcsolatban minden jogot fenntartanak saját részükre. Ezek a jogok Szabó Balázst és Dr. Hajnal Gézát illetik.

Szabó Balázs
okl. építőmérnök, statikus
okl. mérnöktanár, egyetemi óraadó
ÉTE Érdemérem-díjas
a Várbarlang történeti és térképezési kutatója

Dr. Hajnal Géza
okl. építőmérnök
okl. mérnöktanár
egyetemi docens
a Várbarlang hidrogeológiai kutatója

Kapcsolódó oldalak:
Koncepcióvázlat a Budai Várnegyed jövőjéről