A veszprémi Nagy-Szeminárium felújítása

A veszprémi várnegyed megújulásának részét képezi a Nagy-Szeminárium épületének rehabilitációja is. Az M Építész Iroda tervezésével visszaállhat a barokk arányrendszer, a korábbi szintráépítés elbontásával egyensúlyba kerülhet egy ideálisabb kapcsolat a főszékesegyház látványával. A felújítás során nemes, korhű anyagokkal segítik a homlokzat fény-árnyék játékait is újraidézni.

Az épület rövid története¹
1652-ben Széchenyi György veszprémi püspök Rácz Annától (Kún Ádám özvegyétől) vásárolta meg azt az épületet, melyben a káptalan fenntartotta a schola trivialist, vagyis az elemi iskolát. Az iskola a székesegyháztól északra, a várfal keleti bástyájánál állott, tehát azon a helyen, ahol ma a Nagy-Szeminárium épülete található.

A Szent Anna tiszteletére szentelt Papnevelő Intézet (Nagy-Szeminárium) létrehozását Volkra Ottó gróf veszprémi püspök határozta el, vezetésével pedig az 1711-ben a városba telepített piaristákat bízta meg. Önálló székházuk egészen az 1770-es évekig nem volt, intézményi elhelyezést a püspök által átengedett épületekben nyertek. Nagymányai Koller Ignác (1762-1773) püspöksége alatt mindent megtett, hogy előkészítse a szeminárium új saját épületének felépítését is. A  mára elveszett  terveket fellenthali Fellner Jakab készítette. Drávecz József káptalani helynök 1773. május 29-én tette le az alapkövet a mostani épület déli szárnyának a székesegyház felé eső sarkán. Az egyszerű, minden dísztől mentes fellneri tervek inkább a belső beosztás monumentalitásával, praktikusságával tűnnek ki. A szeminárium építése 1781-82-ben fejeződött be (ekkor már Fellner nem élt).

Az első világháború idején a katonaság lefoglalta az épületet hadikórháznak. 1927-ben rendbe tették az emeletet és a földszintet, 1928-ban lakhatóvá tették az alagsort. A Linczmájer György veszprémi építészmérnök által tervezett harmadik emeletet 1933-ban építették. A tervet sokan kifogásolták, miszerint rontja a városképet és elnyomja a katedrálist. 1966 és 1968 között szakaszosan zajlottak belső átalakítások. 1970-től korszerűsítették a belső berendezést. 1984-87 között az épületet teljes felújították és kicserélték a tetőszerkezetet. 2008-tól a Pannon Egyetem tulajdonába került, azóta az épület homlokzatát többször javították, a belső udvarban külön könnyűszerkezetes portaépület létesült a funkcióhoz igazodóan.

Teljesen alápincézett, földszint plusz 3 szintes, magastetős épületről van szó. A pinceszinti helyiségek dongaboltozatokkal fedettek, a földszinti és első emeleti terek is boltozatos lefedésűek. A második emelet födéme monolit vasbeton födém, míg a zárófödém borított fafödém. A tetőszerkezet a fesztáv függvényében kettő- vagy háromállószékes, fa fedélszék. A keleti oldalon egy kisebb tetőterasz található.

A belső terek jellegzetesen a XX. század második feléből származnak, a falakat sok helyen lambéria borítja, a vizesblokkok és konyhák burkolata, kialakítása másodlagos megoldások, az épület egészével nem állnak összhangban. A történeti padlóburkolatok, főképp a kőburkolatok helyenként megmaradtak (lépcsőház és néhány közlekedő), de sok helyen PVC vagy padlószőnyeg lefedés található. A nyílászárók között több helyen található eredeti darab (jellemzően a belső üvegezett szárnyak és spaletták esetében), de nagyrészt utólagosan cserélt házgyári részletekről van szó – különösen a legfelső, harmadik szinten. A gépészeti, épületvillamossági vezetékezés és szerelvények elavultak, akárcsak a világítótestek.
 

Építészeti koncepció
A tervezett koncepció szerint a keleti kertek látogatói bejárhatóságával lehetőség nyílik differenciált, azonban jól működő kapcsolatok és udvarok létrehozására az épület négy oldalán, egymással összhangban. A bejutási pontok újradefiniálása történhet meg. Ez azt jelenti, hogy a nyugati főbejárati homlokzaton a belső udvart lehatároló kerítést elbontjuk, létrehozva egy finoman lépcsőztetett városi teret a Vár utca kibővítéseként. A középtengelyben lévő mindhárom nyílás bejáratként funkcionál, nagyobb rendezvények fogadását elősegítve. A tér használata során az építészeti és tájépítészeti elemek (pl. fa vagy térplasztika) hívják fel a látogatók figyelmét arra, hogy a lépcsőtér melletti nagyobb fogadótér is elérhető a számukra.

A déli szárny míves kapuzatú bejárata megmarad a hivatali személyzet mindennapi használatára, ellenőrzési ponttal. A keleti oldalon logikusnak látszik az épület szerkesztettségéből adódó középtengelyhez közeli megnyitás vagy megnyitások (hasonlóan a főbejárati helyzethez), azonban a fogadótér a középtengelyhez képest eltolt helyzete miatt más szempontokat is figyelembe kell venni. Törekedni próbálunk az épület meglévő erős, szerkesztett rendjéhez igazodni a szimmetrikus megnyitással. A falakkal határolt északi udvaron keresztül lesz lehetséges az akadálymentes bejutás és a gazdasági bejárat kijelölése takart helyzetben. Ennek előfeltétele, hogy a Vár utca kilátói szintje rámpával megközelíthető legyen, amit az épület homlokzati falával párhuzamosan célszerű kialakítani, mely a kilátó szintjét is akadálymentessé teszi egyben.

A Nagy-Szeminárium épülete a várhegy és a Vár utca lezárása, de egyúttal a vár épületegyüttesébe illeszkedő elem. Az épület építéskori barokk arányrendszerét és párkányvonalát nézve mértéktartóan foglalta el helyét hosszú időn keresztül. Az átalakítások és a megrendelői igényekből fakadó bővítések, különösen a 1933-as szintráépítés erősen megváltoztatta az épületet és a vár északi karakterét. A szóban forgó – Linczmájer György tervei szerinti – átalakítás több változat közül valósult meg, mely annak idején is sok fejtörést okozott mindenki számára.

Az épület elsősorban egyházhivatali funkciók befogadására hivatott, ami alapvetően irodai tevékenységet takar. Ezt egészíti ki az étterem és a konyha, mely az itt és a várban dolgozók étkeztetését szolgálja ki. Az irodai funkció mellett konferenciának adhat helyet a vár épületegyüttesének legnagyobb terme az első emeleten. Ezen alapfunkciók mellett biztosítható az északi kerten keresztül a látogatók kiszolgálása (kávézó vagy ideiglenesen étkezés). Az épülethez négy oldalról csatlakozó kertek és udvarok lehetőséget adnak azok differenciálására, ad absurdum négy eltérő minőségű és használattal bíró kert létrehozására. Északon egy kávézó és kilátóterasz, keleten egy kisebb közösségi rendezvény fogadására és az irodai dolgozók pihenésére alkalmas tér, a déli oldalon a Szent György Kápolnához való kapcsolat, a főbejárati udvar kinyitásával pedig egy burkolt városi tér jöhet létre. A megjelenés a látogathatóság mértékéhez és az épület funkciójához igazodik, miközben az anyaghasználattal tudnak azonosságot teremteni.

Belső/Építészeti viselkedés
A kiemelt termek a várhegy egyfajta szimbolikus északi lezárásának is tekinthetőek, belső szimbolikus tartalmukban mindenképp. (Az egykori belső vár területén ehhez hasonló gesztus még az 1938-as kiépítésű Vár utca végi kilátó István és Gizella szobraival és az északi kert historizáló ikerablakos várfala.) Ezek az elemek egy végtelen horizontra tekintenek, melyben a Benedek-hegy egyfajta veszprémi Golgotaként, a maga nyers szikláival és keresztjével jelöli István államalapító nagyságát, s benne a város kiemelkedő részvételét. Jelen kitekintés jelentősége, hogy az épület és belső tereinek szerepét pontosan láthassuk, a felújítás nívóját a hely kiemelkedő fontosságához igazíthassuk, s az épületben fellelt értékeknek kellő súlyt adjunk.

A funkciórend által kijelölt terek  – különösen a régi-új Szent Anna Kápolna  – maguktól értetődően igénylik a kiemelt figyelmet. Szent Anna alakja, legendája, jelképei és képzőművészeti ikonográfiája mellett az előkerült díszítőfestések és a programban kiemelt jelentőséggel bíró terek együttesen inspirálják a ház enteriőrjének koncepcióját, az épület egy új korszakát, történetének egy újabb rétegét.

Választott építészeti eszközünk  – a színezés  – nagy szabadságot és sok lehetőséget ad. A későbarokk és koraklasszicizmus során még használt monokróm falképfestési – grisaille, verdaille  – technika kortárs alkalmazásával, a színek és terek egymásra hatnak, az új festések a ház szerves részévé válnak. A semleges, monokróm alaptól eltérő színekkel kiemelhetők a jelentős terek és téri szituációk, a feltárt és megőrzendő korábbi díszítőfestések integrálhatóak, de a felújítási munkák során előkerülő, új helyzetek is rugalmasan kezelhetők.

A szintenkénti hangsúlyos terek és bizonyos téri szituációk esetén élünk a kiemelés eszközével: a földszinti étkezőtér (refektórium) és az első emeleti nagyterem (auditórium) esetén a vörös és zöld színeket használjuk, míg a kápolna esetén arannyal dolgozunk. Hasonló kiemelés még a bejárati fogadótér padlója, és az új falnyílások esetén a homlokzati ablakfülkék kávás szerkesztését alkalmazó geometria is. A tetőtér puritán, nyers szerkezeti tere arányaiban, karakterében a barokk fedélszékek geometriáját idézi meg  – itt a legfrissebb kortárs attitűd jelenik meg, a burkolatok alól kibukkanó új tető szerkezeti elemeit kékre színezve.

Szentkuti Viktor

¹Részletek az Építéstörténeti Tudományos Dokumentációból. Készítették: Gömöry Judit és Csomortány Levente művészettörténészek, Illés András Csaba technikus – Budapest, 2021. november 31.

A veszprémi várhegy felújításainak projektbemutatóit ebben a dossziéban gyűjtjük össze.
Szerk.: Pleskovics Viola