építészet : környezet : innováció

A Zirci Ciszterci Apátság komplex átalakítása

Reconstrucio Cisterciensis - többlépcsős, nagymértékű átalakítás zárult le a közelmúltban Zircen, a Ciszterci Apátság területén. A szakrális létesítmény és látogatói közt a híd az építészet maga: az átfogó felújítás végére az intézmény ideális találkozási ponttá vált a szerzetesek és az érdeklődők számára. Az épületet Baku Eszter mutatja be.

Egy szerzetesrend élete, mindennapjai mindig izgalmasnak, rejtélyesnek és titokzatosnak tűnnek a kívülállók számára. Legtöbben azt hiszik, egy apátságban járva szerzeteseket figyelve körül lengi majd őket egyfajta misztikus középkorias hangulat és tömjén illat, s természetesnek gondolják, hogy a szerzetesek életük minden pillanatát láttatni engedik, látogatóközpontról lévén szó. Néhányan értetlenkedve rázzák a kilincset a clausura felirat láttán. De mit élnek meg ebből a szerzetesek, hogyan lehet helyén kezelni a látogatók tömegeit, a velük való kapcsolatot? Erre kiváló kezdeményezés született Zircen, hiszen a szerzetesek maguk tartanak vezetéseket a templomban. Néha hajlamosak vagyunk, azt hinni, egy múzeumban járunk, pedig korántsem erről van szó. A látogatási útvonal pontjain végighaladva egy kortárs stratégiát látunk, modern eszközökkel kifejezve, de minden pillanatban a hagyományok feltétlen tisztelete mellett. Így válik a zirci Ciszterci Apátság Látogatóközpontja 2013-ban, a ma embere számára a „nyugalom szigetévé”.

A templomtorony, fotó: Szőcs Judit

A Zirci Ciszterci Apátság rövid története

A Szent Benedek Reguláját követő Cistercium vagyis Citeaux szerzetesei által alapított Clairvaux-ból jöttek a III. Béla király által 1182-ben alapított Zirci Ciszterci Apátság első szerzetesei. Habár II. Géza 1142-ben behívta a heiligenkreuz-i ciszterci szerzeteseket, hogy Cikádoron telepedjenek le, több mint negyed századon át nem történt újabb apátság alapítás. III. Béla király azonban rendkívüli módon pártfogolta a cisztercieket így több apátság alapítása is fűződik a nevéhez (1179. Egres, 1182. Zirc, 1184. Pilis és Szentgotthárd, 1191. Pásztó). Mindezekre a helyekre Franciaországból jöttek a szerzetesek, akik lelkiségükkel, tudásukkal, műveltségükkel gazdagították az országot.

Az első zirci apátsági templomot, amely a mai templom mögött, attól keletre található, a rend előírásai szerint Szűz Mária tiszteletére szentelték. A betelepített szerzetesek a francia ciszterci monostorok mintájára, kisebb méretű, román stílusú templomot építettek. A több évtizeden át tartó építkezést bizonyítja egy 1200 körülre datálható vésett kőtábla, amely III. Béla király fia, Imre király oltár alapításáról tanúskodik, s ami a középkori templom romjai közül került elő. A Látogatóközponthoz kapcsolódó nagyszabású projekt komplex látogatási útvonal kialakítását hozta létre az Apátságon belül. Ennek részeként valósult meg a középkori ciszterci kolostor és templom romjainak részleges bemutatása is.

A zirci Apátság egy színezett metszeten, forrás: Dombi Ferenc

A helyreállítási munkálatokat régészeti ásatás előzte meg 2011-ben, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma Buzás Gergely vezetésével végzett a középkori zirci kolostor keleti szárnyánál és a középkori templomépület keleti részénél. Az ásatás célja Hümpfner Tibor által 1912-13-ban és Ferenczi László által 2007-ben feltárt keleti kolostorszárny környezetének tisztázása volt és a XX. századi kutatások hitelesítése. Buzás Gergely jelentéséből egyértelműen kitűnik, hogy: „a zirci apátsági templom szentélyfejének alaprajza nagyjából megegyezett a Hümpfner Tibor által feltételezett, hagyományos, keresztházas, két-két mellékszentélyes ciszterci templomtípusénak.

Archív felvétel az Apátsági épület a növényházzal egy képeslapon, forrás: Dombi Ferenc

A templom és a kolostor nem egyetlen építési szakaszban épültek. Elsőként a templom alapozása, és vele együtt a keresztház és a szentélyek felmenő falai készültek el. Az építkezés a szentélyekkel indult, ezt folyamatosan követte a déli keresztház építése, amellyel egyidőben már hozzákezdtek a keleti kolostorszárny munkálataihoz is. Az építés második szakaszában, de még a XIII. században emelték a templom hosszházának felmenő falait. […] A XIII-XIV. században a kolostornak bizonyosan nem volt kőfalú kerengője. A keleti kerengőfolyosó udvari fala egyértelműen Zsigmond király korából származik. A déli mellékhajóból és a kerengőből előkerült,veretes övekkel eltemetett halottak arra vallanak, hogy a későközépkorban a templomban és a kerengőben is temetkeztek világi személyek. A XVIII. században, közvetlenül a templom és a kolostor bontását követően épül fel a barokk hátsó kolostorkert kerítésfala, és egy hozzá kapcsolódó nyitott szín. A kerítés építéséhez nagy mennyiségben használták fel a templom bontott köveit.”

Az Apátság a XV. század elejéig virágzott, s a magyarországi ciszterci apátságok között rendkívül jelentős szerepet töltött be. A török uralom során azonban elmenekültek a szerzetesek, s maga Zirc is lakatlanná vált. A település a török kiűzése utáni időkben vált a magyar ciszterciek legfontosabb központjává. Az 1700-as évek elején a sziléziai, heinrichaui ciszterci apátság élesztette újra a zirci Apátságot és telepítette be a falut. 1733-ban négyen költöztek be az új, Witwer Atanáz győri karmelita szerzetes által tervezett, egyemeletes apátságba, és hamarosan elkezdték az új templom tervezését és alapozását is. A régi templomot, bár a felmenő falak még álltak, lebontották, és köveit felhasználták az új épületek építéséhez. 1748-ra épült fel a templom, felszentelésére 1752-ben került sor. Titulusa a rend előírásainak megfelelően Szűz Mária mennybevétele lett.

Archív kép a növényházról, forrás: Dombi Ferenc

Az Apátság jelenlegi formáját fokozatosan nyerte el, az 1750-re elkészült épületek után, Villax Ferdinánd apát 1844 és 1857 között felépíttette az apátság második emeletét és az egész mai nyugati szárnyat a könyvtárral, felette toronnyal. Békefi Remig apát alatt Zirc lett a magyarországi ciszterciek központja. 1866-ban a déli és keleti szárnyra felhúzták a második emeletet. 1911-ben a keleti szárnyat teljesen újjáépítették. A nagy quadrum keleti szárnyát 1925-27-ben bővítették kétemeletessé. Az 1920-as években a középrizalit második emeleti oszlopos galériáját statikai okokból elbontották. A templom nyugati homlokzata a torony magasítás és az eredeti barokk hagymakupolás fazsindelyes toronysisakok kősisakokkal való lecserélése során elveszítette tisztán barokk karakterét így historizáló képet mutat.

A XIX. század folyamán, a zirci apát elnyerte Pilis, Pásztó és Szentgotthárd apáti titulusát is, így az összes magyarországi ciszterci Zirc joghatósága alá került. Mindezt megerősítette, hogy 1923-ban XI. Piusz pápa felállította a rend Zirci Kongregációját, amelynek alkotmánya, konstitúciója 1941-ben nyert először szentszéki jóváhagyást. A Ciszterci Rend Magyarországon a két világháború között reneszánszát élte: a rendtagok száma 50 év alatt megduplázódott, az ország öt ciszterci gimnáziuma a legszínvonalasabbak közé tartozott. 1950 után a szerzetesrendek állami feloszlatásával az épületegyüttes többféle funkciót látott el. 1990-tól fokozatosan kapta vissza a rend a zirci Apátságot, ami újra a magyarországi ciszterci élet középpontjává válhatott. 

A templom felújítás előtti állapota, fotó: Földes és Társai Építésziroda Kft.

Fokozatos megújulás

Tekintettel arra, hogy a szerzetesrendek feloszlatása után az apátsági épület különböző funkcióknak adott otthont, mint óvoda, tornaterem, szakképző iskola, sajt érlelő stb. fokozatos felújítási tervre volt szükség attól a pillanattól kezdve, hogy a Ciszterci Rend újra birtokába vehette az épületet. Az I. ütemben visszakapott kis quadrum körüli épületrészekben először a szerzetesi és novíciusi lakrészeket valamint a rendház életét kiszolgáló helyiségeket alakították ki, s ezzel párhuzamosan került sor a tetőszerkezet felújítására is. 1996-2005 között restaurálták a templombelső díszítéseit, az oltárokat, oltárképeket és a mennyezetfreskókat. A restauráláskor megtisztították Franz Anton Maulbertsch által festett Szűz Mária Mennybevitelét ábrázoló főoltárképet, valamint napvilágra kerültek Wagenmeister József pesti festőművész eredeti, világos tónusú freskó képei, az 1891-es Innocent Ferenc által, sötét tónusban átfestett festékréteg eltávolítása után.

A kezdeti felújítási hullám 2004-2005-ben folytatódott újabb lakrészek kiépítésével és az épületben működő Szent Bernát Idősek Otthona kialakításával. Ekkor kezdődött meg az a több ütemben, éveken át tartó munka, melynek végeredményeként a templom és a rendház új homlokzatfestést kapott. 

Zirci Ciszterci Apátság felújított homlokzata, fotó: Szőcs Judit

Korszerűség és nyugalom 

A zirci Ciszterci Apátság harmadik felújítási hulláma 2013-ban ért véget egy komplex fejlesztéssel, melynek célja az épületfelújítással kiegészülő korszerű Ciszterci Apátság Monostori Látogatóközpont létrehozása volt. Az Apátság Zirc városával konzorciumban nyert uniós pályázati támogatást a Közép-dunántúli Operatív Program keretből egy kultúrtörténeti, lelkiségi és turisztikai szempontokkal operáló látogatási útvonal kialakítására. A látogató egyéni döntései szerint haladhat végig a templom, a rendház arra alkalmas részein át a látogatóközpontba, érintve az OSZK által üzemeltetett Műemlékkönyvtárat és a Bakonyi Természettudományi Múzeumot az apátság épületén belül, hogy végül, az időben visszafelé haladva megszemlélhesse a középkori ciszterci templom és rendház romjainak bemutatását, s ezáltal egyfajta virtuális időutazásban legyen része. 

Az Apátság történetét az alapításától bemutató Látogatóközpont a díszudvar déli előépületében az egykori Orangerie-ben került kialakításra egy oktatási és filmvetítő kabinettel együtt. Az épületet az eredeti északi fal és a középső kupolával fedett szakasz kivételével elbontották, mivel a korábbi többszörös átépítéseknek köszönhetően itt nem volt eredeti szerkezet, vagy olyan rossz állapotban voltak, hogy megőrzésük nem volt lehetséges (pl. a tetőszerkezet elemei és a keleti szárny déli falában megmaradt faszerkezet).

A kiállítási épület kert felőli homlokzata a felújítás után, fotó: Szőcs Judit

A XIX. században épült növényház szerkezetét metszetekről, festményekről és fényképekről, valamint a bontás során előkerült elemek alapján lehetett rekonstruálni. Az eredeti fa szerkezetű déli üvegfalból csak a tartószerkezet készült el, mivel a jelenlegi funkció sötét belső tereket kíván, de megmaradt annak a lehetősége, hogy a későbbiekben újra növényházat alakítsanak ki, hiszen a könnyűszerkezetes kitöltőfalazat bármikor könnyedén eltávolítható és a faszerkezetbe az üvegezés beépíthető, sőt még a fűtési rendszer kialakításánál is gondoltak arra, hogy a „növényházi rész” külön szabályozható legyen.

Az épület átalakítási terveit Péczi Katalin tervezte, míg a belsőépítészet Földes László, Szlabey Balázs és Vértesy Ági munkája. A kupolás szakaszba belépve az Apátság makettje fogadja a látogatót, míg jobbra az ún. oktatási kabinetben kaptak helyet az Clairvaux-i Szent Bernát életéből származó jelenteket bemutató nagyméretű gobelin-technikával készült kárpitok, amelyek Semsey Réka művészettörténész kutatásai szerint 1750 körül Francois Picon és Michael Vallenet műhelyében, a franciaországi Aubussonban készültek. A rend feloszlatását követően a kárpitokat végül az Iparművészeti Múzeumban helyezték el.

Az oktatási kabinet a felújítás után, fotó: Szőcs Judit

Az oktatási kabinet a kiállító térrel egységes belsőépítészeti kialakítást kapott, ami méltóságával, színválasztásával és érzékeny megoldásaival illeszkedik a kiállítás szellemiségéhez. A cél minden esetben az eredeti terek felértékelése és korszerű kiállítás technikai hátterének biztosítása volt. Az előadóterem izgalmas belsőépítészeti bravúrja a kétféle berendezési lehetőséget magába foglaló rejtett tárolók kialakítása és a kétféle széktípus alkalmazása. A gobelin-tárlók alatti üregben szinte láthatatlanul lapulnak az utcabútor karakterű sámlik, amelyeket a szigorú rendben elhelyezett székekkel ellentétben egyszerűen csak el lehet szórni a térben, lehetőséget adva a társas interakcióra vagy adott esetben a mély kontemplációra. Előadótermi berendezés esetén a sámlik észrevehetetlenül belesimulnak a térbe.

A rendtörténeti kiállítás a kupolás térből nyílik Harding Szent István szobrával vezetve fel az alapítástól kezdődő időszakot, amit 3D-s rekonstrukciók és eredeti eszközök, kőmaradványok beépítése tesz plasztikussá. A kiállítás kronologikus rendben halad, s ehhez kap a látogató a tárgyi emlékek mellett vizuális információt a rend történetéről. A kronológiát tulajdonképpen megszakítja a kincstár terme és az egykori apáti ebédlő, ahol autentikus, ebédlői mennyezetfreskó alatt kaptak helyet a talp nélküli üveg tárlókban elhelyezett palástok úgy, hogy a két szélső palást teljesen körüljárható, míg a középső negyedkörívű, díszes palást a sötét háttér előtt szinte lebegni látszik.

A templom felújított nyugati homlokzata, fotó: Szőcs Judit

A kiállítás egész koncepcióján végigvonul a színek harmóniája a ciszter habitusra utaló fekete és az ezt kiegészítő finom, arany allúziók, mint a középkori szakasz fekete paravánjainak csiszolatlan, aranyra pácolt, archaizáló, rusztikus kiegészítése, ami taktilis élményre hívja a látogatót.  A kiállítás korszerű interaktív részekkel gazdagítja a ciszterci rendről lévő ismereteinket, sugallva a ma már múzeumpedagógiainak nevezhető kommunikációt, amely könnyen befogadhatóvá és élményszerűvé teszi a kiállítást. 

Részlet a kiállításból, fotó: Baku Eszter

A Látogatóközponttal együtt újult meg az apátság főhomlokzata, a templom homokszínű, míg a rendház törtfehér színezést kapott, és az időjárási viszonyok által megrongálódott homlokzati, szerkezeti elemek felújítására is sor került a díszítőkövek restaurálásával együtt. A projekt részeként, megtartva az eredeti útvonalhálózatot, helyreállították egykori fotók és metszetek alapján a díszudvart is. A látogatói igényeket kielégítve ajándékbolt és turisztikai információs pont kapott helyett a bejárati épületben vizesblokkok kialakításával együtt. A projektnek köszönhetően a zirci Rákóczi tér is átalakul és megújul: új utakat, parkolókat, sétautakat, díszkutat, térburkolatot építenek, utcabútorokat, új lámpatesteket helyeznek ki. A zirci Látogatóközpont megnyitása tágabb értelemben is nyitás a rend részéről, amely további távlati koncepciók felé vezet, követve számos európai és hazai példát. 

Baku Eszter


 

Felhasznált irodalom

Lékai Lajos, A ciszterciek: Eszmény és valóság, Budapest 1991.

Hervay F. Levente, Legeza László, Szacsvay Péter, Ciszterciek - Szerzetesrendek a Kárpát-medencében, Budapest, 1997.

Hervay F. Levente, Zirc: Apátsági templom, Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára 681., Budapest, 2001.

A Ciszterci Rend Magyarországon és Közép-Európában, Művelődéstörténeti Műhely Rendtörténeti 

Konferenciák 5., Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 2009.

Buzás Gergely, Jelentés a zirci középkori ciszterci apátságban folytatott 2011. évi feltárásról, 

Archeologia Altrum Castrum online, Visegrád, 2012.

vélemény írásához jelentkezzen be »