építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Ahol a helyi csoda nem csak három napig tart: Zeillern

Közösségi tervezés? Van, ahol nem csak beszélnek róla, de csinálják is. A Caren Ohrhallinger, Roland Gruber és Peter Nageler vezetésével működő nonconform architektur például lassan a helyszíni tervezés specialistájává válik Ausztriában. Munkamódszerük egyszerű: helyben felállítanak egy irodát, s a fejlesztési folyamat közvetlenül a tervezett projekt környezetében zajlik – a lakosok aktív bevonásával. Így született meg Zeillern új főtere is, s így lett nem csupán egy szűk szakmai réteg, de a helyiek számára is sikeres és elfogadott építészeti beavatkozás.

A Caren Ohrhallinger, Roland Gruber és Peter Nageler vezetésével működő nonconform architektur lassan a helyszíni tervezés specialistájává válik Ausztriában. Ötletük azon alapul, hogy helyben felállítanak egy irodát, s a fejlesztési folyamat közvetlenül a tervezett projekt környezetében zajlik. Mielőtt nekikezdenének az építészeti kialakításnak, a beavatkozásban érintett összes szereplő megoszthatja véleményét a tervezőkkel. Ehhez egy speciálisan felszerelt iroda áll rendelkezésre, ahol az építészek három egymást követő napon várják az embereket, s az elképzeléseket, gondolatokat reggeltől estig (tényleg) szívesen fogadják. Minden este workshopokat, előadásokat és vitákat tartanak, hogy segítsék az együttgondolkodást, a hozzászólásokat ösztönözzék és a projekt közös formálására bírják az embereket. Ezt követően az építészek összegyűjtik az ötleteket, majd realizálható jövőbeni forgatókönyvek formájában foglalják össze azokat. Az utolsó este ezeket a szcenáriókat bemutatják, végül együtt választják ki az a változatot, amely a legelfogadhatóbb minden fél számára.

 

A "vörös szőnyeg" - tervező: nonconform architektur

 

Zeillern – korábbi állapot

Zeillern egy 1500 fős osztrák kisváros vagy inkább falu, ahol a régi kastélyban rendezvény- és oktatási központ található, mely átlagosan heti egy esküvőt bonyolít le. A falu történelmi „magja” korábban csupán a települést átszelő út mellett húzódó kicsi térből állt. Amint lehetőség nyílt rá, az önkormányzat megvásárolt egy telket közel a központhoz – a templommal szemben, az öreg kastély parkolója mellett –, és tervpályázatot írt ki „Zeillern új központjának” kialakítására.

Az 560 m2-es telket egyrészről egy családi ház és egy új építésű, állandó felügyelettel rendelkező szálláshely, másrészről a főút és a patak határolja. A helyszín nyilvánvaló problémája abból adódott, hogy nem álltak körülötte házak, melyek megadták volna a téri lezárást, vagy funkcionálisan kiszolgálhatták volna a teret. Még a szállásépület is hátsó homlokzatával néz az új tér irányába. Ezzel szemben nagy lehetőség rejlett abban, hogy a telek a templom és a kastély között fekszik: így össze tudja kapcsolni a falu két legfontosabb pontját, és el tud nyúlni egészen a „kastély-szigetig”, azaz a palota mögött elterülő, érintetlen zöld területig, melyet nagyszerűen ki lehet használni mint az oktatási központ pihenő övezetét.

A beavatkozás célja

Az új városközpont kialakítására kiírt pályázatot nem kész rajzokkal, hanem egy sajátos módszerrel nyerték el az építészek: a nonconform helyszíni ötletbörzéjével. A tervezési folyamat egy háromnapos, „Hogyan teremtsük meg Zeillernt 560 m2-en?” címmel rendezett ötletgyűjtő workshoppal kezdődött a helyi lakosok részére. A fejlesztés fókuszában a városka új közterének kialakítása állt, emellett elsődleges szerepet kapott a templom és a rendezvényközpontként működő kastély közötti kapcsolat kihangsúlyozása.

 

A "vörös szőnyeg" - tervező: nonconform architektur

 

A helyiektől beérkezett több mint 500 ötlet közül három különböző megoldást dolgoztak ki az adott feladatra a tervezők. Ezeket a forgatókönyveket a rendezvény harmadik napján prezentálták a falu lakossága előtt, majd a jelenlévők megszavazták, hogy a nyertes változat a „Vörös szőnyeg” legyen. A győztes koncepció a templomot, kastélyt és a „kastély-szigetet” a vörös szőnyeg metaforájaként köti össze. Ebben az értelmezésben az új köztér egyfajta útvonal, ösvény, mely Zeillern értékes örökségei mentén vezeti végig a látogatót. A vörös szőnyeg háromdimenziós szalagként viselkedik, amit a kulturális, spirituális és közösségi témák váltakozó intenzitással töltenek meg. Egy tér, ahol meg lehet állni egy pillanatra, vagy ünnepi helyszínként használni mind Zeillern lakosai, mind a vendégei (például esküvők vagy a Santiagóba vezető zarándoklat résztvevői) számára.

A beavatkozás leírása

Az építkezés első ütemét a központi rész adta, melybe bele tartozik a folyón átívelő híd, közvetlen kapcsolatot teremtve a templom és a kastély között. A tér és a híd (a teherhordó szerkezet egyben készült a korláttal és a járófelülettel) nagyméretű (3×6m), előregyártott beton lemezekből áll, melyeket téglavörösre festettek és seprűzött felületképzéssel alakítottak ki. A lemezek között az összekötő vasalatok helyigénye miatt keletkező réseket egyes pontokon egy sor kisméretű útburkoló kővel, máshol vízelvezető elemekkel töltöttek ki. A vízügyi hatóságok megkötései miatt valójában két 5 méter széles hidat kellett építeni, majd a köztük lévő rést ráccsal fedték le.

Hogy hangsúlyosabb térfalakat képezzenek, a tervezők a tér oldalai mentén egyfajta „információs falat” helyeztek el. Ez egy falécekből álló felület, ami különböző funkcióknak ad helyet (mint bemutató vitrinek, ülő zugok, alkóvok, információs monitorok stb.). A Dieter Bartenbach által kialakított világításkoncepció leginkább a függőleges elemeket világítja meg, így éjszaka is egy háromdimenziós szobaként láttatja a kis teret. A templom előtti lejtőt megtisztították a növényzettől, hogy szabaddá tegyék a kastély és a templom közötti átlátást.

 

A kész "vörös szőnyeg" - tervező: nonconform architektur, fotó: Kurt Hörbst

 

Értékelés

Idézetek a tér használóitól:

„Ha csupán a jó építészetet vásároltuk volna meg, az eredmény valószínűleg ugyanilyen szép lenne” – mondta Perger polgármester – „ám közel se lenne ennyire elfogadott az emberek körében.”

Rupert Grill lelkész a vörös téren állt, és szinte ragyogott: – “Korábban a templomot elrejtette a burjánzó aljnövényzet, egyáltalán nem is lehetett látni, ha valaki elhaladt arra. Nem volt a kastéllyal semmilyen összeköttetés, pedig több mint 50 esküvőt tartunk egy évben! Most a templom áll a reflektorfényben, és a násznép onnan egyenesen a lakodalom helyszínére tud sétálni.”

“Mikor a lakosok a vörös szőnyegre szavaztak, a szín viccesnek találták. Legtöbbjükben nem is tudatosult, hogy ez most komoly.”- emlékezik vissza Wolfgang Strobl nevetve. – “Természetesen vannak, akik tréfálkozva a moszkvai Vörös teret emlegetik, de ők vannak kevesen. Mivel ilyenkor így válaszolunk nekik: Szavaznotok kellett volna!” – meséli tovább Strobl, a falumegújítási szövetség elnöke, aki nem panaszkodhat az alacsony aktív részvétel és támogatottság miatt, hiszen az általa tervezett padokat a falu önkénteseivel építette meg. Még egy jele annak, hogy a lakosok sajátjukként tekintenek a térre.

(Forrás: Maik Nowotny, DER STANDARD/ALBUM – nyomtatott kiadás, 17./18. 2011. szeptember)

Utóhang

2012. január 17-én az Alsó-Ausztriai Falu- és Városmegújítási Szövetség a „Zeillern vörös szőnyege” nevű átalakítást az ország egyik legjobb projektjének járó díjjal tüntette ki.

A tervezők által rendelkezésre bocsátott anyagot fordította: Gaschler-Gyeviki Nóra

 

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »