építészet : környezet : innováció

Álmoktól a megvalósulásig (II.) - Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont

2010-ben az ECHO hasábjain Somlyódy Nóra egy-egy írása mutatja be az EKF beruházások előtörténetét. A szerző öt részből álló cikksorozata az öt úgynevezett Kulcsprojekt megvalósításának várospolitikai összefüggésrendszeréhez szolgáltat értelmezési hátteret. A 2010/3. számban a Regionális Könyvtár és Tudásközpont építéstörténete következik, mert megkezdődött az épület műszaki átadása.

A kulturális főváros kulcsberuházásai között talán az új könyvtárépület előtörténete a legkevésbé érdekfeszítő. Míg a másik négy – a koncertközpont, a kulturális negyed, a közterek és a kiállítótér – mozgalmas éveket élt át, addig ez a beruházás mellékvágányon haladt, és alig érte el a nyilvánosság ingerküszöbét. A megnyitás előtti pillanatok azonban már csak az elsőség okán is figyelmet érdemelnek, hiszen a kulcsprojektek közül a könyvtár készült el a legcsekélyebb késéssel. A belső terek első fotói igényes és elegáns épületet ígérnek, habár az első tervekhez képest az épület zártabb benyomást kelt. Maga a kész szerkezet fél éve sejteti, óriási változást okozhat egy nagyvonalú és korszerű középület feltűnése egy százhatvanezres városban, ahol húsz éve elmaradtak az intézményfejlesztések és a városképet jó értelemben formáló építkezések.

A 2005-ös kulturális főváros pályázatban a könyvtár Regionális Könyvtár és Információ-központ néven szerepelt, amely a Pécsi Városi Könyvtár és a Csorba Győző Megyei Könyvtár integrációjával számolt. Ez volt a városfejlesztési fejezet legrugalmasabb eleme, amolyan „kiegészítő” vagy „töltelék”-beruházás, amely kilógott valamelyest a kulturális léptékváltást célzó tervek közül. (Többen ezért is emlegették némi iróniával úgy, mint ami „az ötös szám szimbolikája kedvéért” került be a pályázatba, az öt templomtoronyra utalva.) Nem mintha különösebben érvelni kellett volna mellette: a két intézmény bővíthetetlen épületekben, korszerűtlen szolgáltatásokkal működött, miközben a helyi közönségen kívül az egyetemisták is használták őket. Az új épület mellett szóltak a pályázat városfejlesztési érvei is, hiszen a kulcsprojektek többsége a városközponttól keletre koncentrálódott, és fejlesztési lökést ígért ennek a külvárosias, elaprózott területnek. Habár a későbbiekben többször felmerült a beruházási tervek csökkentése, ilyenkor sosem a könyvtár került szóba, mert ez tűnt az egyetlen egyértelműen fenntartható fejlesztésnek. Működtetése a kezdeti elképzelések szerint nem igényel többet a korábban önálló intézmények költségvetésénél.

 

fotó: Tóth László
 

 

A megvalósítás az első lépésnél, a helyszín kijelölésnél elakadt. A könyvtárhoz jobb híján egy eleve alkalmatlan telek társult, mert az intézmény jövőbeni fenntartói (a város és a megye akkori vezetői: Toller László és Kékes Ferenc) a pályázatírás idején nem egyeztettek a közös beruházásokról, sőt, erre a cím elnyerését követő háromnegyed évben sem került sor. Az ideiglenes jelleggel megnevezett telek nemcsak kicsi volt, de nem is volt a város tulajdonában.1 2006 nyarán a pályázatot összeállító független csoport térvesztése és Toller László autóbalesete szólt bele az eseményekbe. Ebben az átmeneti hatalmi vákuumban egy civil szakértői testület, az Építészeti és Városarculati Tanács vette kézbe az egyeztetést a beruházás szereplői között. A könyvtárnak a szemközti Búza téri, ún. 10-es tömböt szemelték ki, ám  az önkormányzat előnyös pozíciója ellenére sem sikerült megszerezni. A szintén a közelben fekvő egyetemi PEAC-pálya is ekkor került szóba a koncertközpont lehetséges helyeként.  A helyszínek véglegesítését 2006 őszén már az idő kényszerítette ki: míg a koncertközpont maradt a korábban kijelölt Balokányliget melletti teniszpályán, a könyvtár került a sportpályára. Így sodródott a két épület egymás közelébe, egy hatvanas évekbeli kollégiumépület két oldalára.

A 2007 elején kiírt tervpályázat emiatt mind a könyvtár, mind a koncertközpont tervezőit olyan kérdés elé állította, amelyre a tágabb környezet megbolygatása nélkül lehetetlen volt igazán jó választ adni. Hiszen ez a terület nélkülözte a közvetlen városszerkezeti kapcsolatokat: a belvárostól benzinkút, McDonalds, Penny Market és egy diszkó alkotta igénytelen épületsáv választja le őket, a háttérben a Pécsvárad és Eszék irányában vezető vasútvonal halad. A kollégium adottság volt, a 6-os út eltereléséhez pedig újabb milliárdok hiányoztak a költségvetésből. A könyvtár pályázatán nyertes építészek – Balázs Mihály és társai – válasza erre a helyzetre egy befelé forduló épület volt, amely szerencsés módon mégis   elkerülte a monoton térfalképzés veszélyét. A tervet egy mázas burkolatú tojás („kaptár”) motívuma határozta meg, amely maga köré szervezte az épület funkcióit, elegánsan eljátszva a nyitott és zárt terek dinamikájával. A „kaptár” voltaképpen az épület födémét átlyukasztó, a földszinttől a legfelső emeletig magasodó süveg volt, amelynek a csúcsa apró kupolaként áttörte az épület tetejét is.2

A pályázat lebonyolítása után a megvalósíthatósági tanulmányok késése okozott hosszú kényszerszünetet. A 2007 végén leszállított hatásvizsgálat ráadásul alaposan alábecsülte a könyvtár költségvetését.3 Az eltérés egyik oka az intézmény fokozatosan átalakult programja volt, hiszen az új épületbe időközben betársult a Pécsi Tudományegyetem egyik kari könyvtára, majd a Központi Egyetemi Könyvtár is. (Furcsának tűnhet, hogy az egyetem a város életében betöltött meghatározó szerepe ellenére eredetileg nem szerepelt a kulturális főváros együttműködő partnerei között.4) A PTE-nek kapóra jött a lehetőség, hiszen korábban lemaradt azokról a fejlesztési forrásokról, amelyekből Szegeden és Debrecenben is építettek új egyetemi könyvtárat.

 

fotó: Tóth László
 

 

A könyvtár kivitelezési tenderét a beruházásokat bonyolító Pécs2010 Kft. és a megyei önkormányzat tartotta kézben. A meghirdetése 2008 szeptemberétől három hónapon keresztül húzódott, és a késést részben a beadási határidőn próbálták behozni. A kiírás december 24-én (!) jelent meg, az ajánlat kidolgozására kevesebb, mint három hetet hagytak. Az előkészítés körülményei és az időközben beütött gazdasági válság ismeretében nem csoda, hogy a két beérkezett ajánlat egyike sem volt komolyan vehető (az egyik 1,3, a másik 1,7 egymilliárd forinttal lépte túl a 4,09 milliárdos kivitelezési költségvetést). A tendert 2009 márciusában hirdették meg újra, közben nagyjából négyszázmillió forinttal tornázták le  a költségeket. A második kiírás mégis fejetlenségre utalt: egy egyszerű példa, hogy a költségvetés egyik táblázatát a kiíró árkalkulációival együtt bocsátották az ajánlattevők rendelkezésére, amit ők két kattintással elővarázsolhattak. Ez a táblázat azt is sejttette, hogy vélhetőleg maga a beruházó sem tudta, hogyan férnek be a költségvetésbe azok az elemek, amelyektől az új könyvtár korszerű lesz, hiszen nem árazta be az „intelligens ház” és a könyvtári nyilvántartó rendszer költségeit.

A második körben már csábította a kivitelezőket a válság miatt megemelt előleg összege, amit félmilliárd forintban határoztak meg. Habár ebből a mezőnyből arra lehetett következtetni, hogy három cég, a Közgép-Swietelsky-Sedesa alkotta konzorcium indul a legnagyobb eséllyel,5 a zsűri végül másképp döntött. A Gropius Zrt. közel háromszázmillió forinttal alacsonyabb ajánlatot tett a felső árhatárnál, és rövidebb határidővel vállalta az átadást, míg a konzorcium mindkét szempontból jócskán fölé ígért. A Gropius részéről a túlélés múlt ennek a munkának az elnyerésén, az épület iránt aggódókat viszont az foglalkoztathatta: vajon ilyen feltételek mellett maradéktalanul megvalósul-e a programja?

2009 végére a könyvtár szerkezetkész volt, és jócskán lekörözte a koncertközpont korábban indult építkezését. A 2010 június végére tervezett átadás határideje tarthatónak tűnt, de mint később kiderült, csak szabálytalanság árán. A könyvtárnál annyira felpörögtek az események, hogy az épület hónapokon keresztül hivatalosan jóváhagyott tervek nélkül épült. Merza Péter, a Pécs2010 Kft. fejlesztési igazgatója és a beruházásokat felügyelő főmérnök úgy vélték, kellő mértékű volt a kontroll, és a kivitelező jól dolgozott.6 2010 elején   a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség mégis szabálytalansági eljárást indított, elmarasztalva a könyvtár beruházás-vezetőjét  a jogszabályellenes építkezés engedélyezése miatt. A könyvtárat felügyelő mérnök díjazását közel tízmillió forinttal csökkentették7.

 

fotó: Tóth László
 

 

Miközben épült a ház, zajlott a könyvtárak szervezetének és állományának integrálása. Mivel a hatályos jogszabályok nem tették lehetővé az egyetemi könyvtár szervezeti beolvadását, ezért az új intézmény csak a városi és a megyei könyvtár szervezeti integrációjával, viszont mindhárom állomány egyesítésével számolt. Amikor a konkrétumokra került sor, akkor derült ki igazán, micsoda problémát jelent az eltérő szemléletű és szervezeti kultúrájú intézmények összevonása.8

A könyvtár az elképzelések szerint többet kínál majd hagyományos szolgáltatásoknál. 2006-ban azért nevezték át Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontra, mert kiderült, hogy klasszikus könyvtári funkciójú intézmény megvalósítására nem igényelhető uniós támogatás. Az uniós nyelven „tudás-központnak” nevezett intézmények a régióban felhalmozódott tudást rendszerező és szolgáltató központok. A tudásintegráció és az információs technológiák előnyeiből fakadóan szerepet vállalnak a régióban zajló oktatási-kutatási programokban is, és emellett persze fontos találkozóhelyek is a városok életében. Technológiai oldalról a tervek szerint a legkorszerűbb informatikai rendszerek szolgálják ki a pécsi intézményt. Ilyen például az RFID9 nevű komplex nyilvántartó és beléptető rendszer, amely a könyvbe ragasztott vonalkód helyett csipekkel működik, és rádiófrekvenciás adattovábbítással egyszerre képes a könyveket és a beiratkozott olvasókat nyilvántartani, a kölcsönzést automatikusan kezelni, és egyben az állomány biztonságát garantálni. (Magyarországon korábban csak a Richter Gyógyszergyár könyvtárában alkalmazták.) Ám a technológiai innováció nem old meg mindent: maga a tudásközponti gondolat még az átadás idején is kényszerpályán mozgott. Ezzel kapcsolatban emlegették az előadótermeket,  a hallgatói központot és a bölcsészkaron időszakosan működő programokat. Az új tudás-koncentráció abból születne, hogy egy sor kis egyetemi intézet átköltözik a könyvtárba, és kettesével osztoznak egy-egy kutatószobán.10

Jelenleg azonban a közvetlenül égető kérdések a könyvtár üzemeltetési rendszere és fenntartása körül forognak. Becslések szerint évi kétszázmillió forint hiányzik a működtetéshez.11 A könyvtár ügyvezető igazgatói tisztségére kiírták, majd pénzhiányra hivatkozva eredménytelennek nyilvánították a pályázatot: a megyei közgyűlés elnöke, Hargitai János úgy vélte, ez a feladat a fennálló megyei intézményrendszeren belül is ellátható.12 2010 májusára a PTE készített egy tervet, amely az üzemeltetési feladatokat egy a megye és az egyetem által újonnan alapított cégre bízta volna. Ezt a költséges javaslatot leszavazta az egyetem gazdasági tanácsa. Röviddel később pedig letartóztatták az egyetem gazdasági vezetőit, különféle – elsősorban informatikai beszerzéseknél tapasztalt – visszaélések miatt. A helyzet tehát kétségkívül tartogathat még meglepetéseket. Azt azonban bárki leszögezheti: nehéz egy elkészült épület fenntartási feltételeihez utólag alkalmazkodni.

Somlyódy Nóra


 1 Ez volt egykor a Juno-tanszéknek hívott kocsma telke, amit a városi vagyonkezelő közvetlenül a kulturális főváros pályázat készítése előtt adott el. Pikáns adalék, hogy a vevő a Fidesz regionális pártigazgatója, Bánki Erik fivérének cége volt.
 2 A tervpályázatokhoz lásd még Somlyódy Nóra, Szemerey Samu: Nyitány: az első EKF építészeti tervpályázatokról. Echo, 2007. május. 2-5. p.
3 A 2005-ös pályázatban 4,9 milliárd, 2007 végén 5,6 milliárd, majd a 2008. decemberben kalkulált végleges költségvetésben már 6,1 milliárd forintos projektről volt szó. Az épület alapterülete a kezdeti tízezer négyzetméterről tizenháromezer négyzetméterre nőtt.
4 Ez politikai okokra is visszavezethető: a szocialista polgármesternek és a jobboldali érzelmű rektornak kellett volna tárgyalóasztalhoz ülnie. Az együttműködést érdekes módon ekkor sem az érintettek, hanem Magyar Bálint fejlesztéspolitikai államtitkár kezdeményezte.
5  A Közgép a Fidesz legbefolyásosabb gazdasági köreihez kötődő vállalkozás, a Swietelsky jobboldali orientációjú cég – így elvileg befutók lehettek volna a kereszténydemokrata vezetésű megyében, ahol a Fidesz regionális vezetőjéé a meghatározó szó. A konzorcium harmadik tagja, a spanyol Sedesa Pécsett a stratégiai ingatlancsomagot megvásárló Grupo Milton háttérbefektetőjeként ismert.
6 Interjú Merza Péterrel (2010. január 11.) és Bánki Attilával, a Metróber főmérnökével (2010. január 18.).
7  A dokumentum letölthető üvegzseb menüpont, szabálytalanságok alpont alatt (2010. március 18.). A Regionális Operatív Programon belül más szankcionált esetek büntetése négy és harminckétmillió forint között mozgott.
8  Egy abszurd közjáték világít rá ennek a mélységeire: a megyei könyvtár vezetője aláírásgyűjtést kezdett az olvasók körében, akarják-e, hogy az Egyetemi Könyvtár dolgozói szolgálják ki őket a jövőben? A helyzet megoldásához jelentősen hozzájárult, hogy Páva Zsolt 2009 tavaszi polgármesterré választása után már azonos politikai érzelmű vezetők tárgyaltak egymással a város, a megye és az egyetem részéről.
9 A Radio Frequency IDentification (rádiófrekvenciás azonosítás) rövidítése
10 Az intézetek: Ázsia Központ, Kisebbségkutatási és Tolerancia Központ, Munkaerőpiaci és Esélyegyenlőségi Központ, Euro-Mediterrán Központ, Ibero-Amerikai Központ, Európai Tanulmányok Központja
11 Révész Mária kulturális bizottsági elnök nyilatkozta a pecsiujsag.hu-nak. B.M.: Opus2010: hiányzik még 200 millió. 2009. december 26.
12 Horváth L. Balázs: 3 milliárdos hiány a megyénél. Pecsiujsag.hu, 2010. január 28.

forrás: ECHO 2010/3.

5 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »