Arcus Temporum VI. — művészeti fesztivál Pannonhalmán

Folytatódik a képzőművészeti program is, Megyik János munkái a Főapátság középkori kerengőjében láthatók. VI. Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztivál 2009. augusztus 21–23. között

A hatodik

Az Arcus Temporum fesztivál az idei évvel átlépett egy határt. A kereknek vélt, akár már ünneplésre is okot adható ötös szám után elérkeztünk a hatodik alkalomhoz. S bár idáig is feszegettük, újra és újra megkérdőjeleztük a határokat, az idei évnek ez az átlépés különlegesen is témájává vált. S magához a gesztushoz jobb vezetőt, mint Johann Sebestian Bach, nem is találhattunk volna, hiszen az ő zenéje nem csak a korok, kultúrák, hanem a hitek és hitetlenségek határát is képes átlépni. Idei meghívott zeneszerzőnk – S. Gubajdulina, S. Sciarrino, V. Szilvestrov és B. Sørensen után – a grúz Giya Kancheli, akinek művei már inspirációjuk tekintetében is sokféle forrásvidékről táplálkoznak, és hallgatójukat szinte folyamatosan szembesítik a kulturális-spirituális visszatérés (hazatérés) fontosságával és a megragadható örökség töredékességével.

Külön öröm számunkra, hogy ebben olyan nagyszerű művész közreműködésének örvendhetünk, mint Gidon Kremer.

Színházi programunkban idén a francia Christian Rizzo két munkáját is láthatjuk. Mindkettő a táncról, a jelenlétről, távollétről és eltávozásról szól. Rizzo maga is határátlépő, hiszen az alkotás és az élet különböző területein próbálta ki tehetségét: volt rockzenész, divattervező, ma pedig a kortárs tánc egyik legeredetibb alkotója. Az idei Arcus Temporumon láthatunk majd tőle egy installációt és egy táncszínházi előadást is. Az előbbiben a táncos nélkül táncoló ruhák, az utóbbiban pedig a  bukósisakban, bőrruhában mutatkozó motoros – talán éppen esés után – egyaránt a testi lét és a megismerés határaira kérdez rá.

Idén is folytatjuk filmes programunkat, amelynek keretében a varázslatos kirgiz rövidfilmek világából mutatunk meg négyet. A ma már világhírűnek számító Aktan Abdykalykov és alkotótársa Ernest Abdysaparov egyszerre enged bepillantanunk a kommunizmus utáni kultúravesztés állapotába, amikor a lélek vágyából, a megtalált (értett vagy félreértett) értékek örökségéből épitkező sorsok alalkulásának lehetünk tanúi.

Folytatódik képzőművészeti programunk is. Megyik János munkáit láthatjuk a Főapátság középkori kerengőjében. Ezek az alkotások mindazokat a tapasztalatokat magukba sűrítik, amelyekre Megyik a festészettel, szobrászattal, design-nal és építészettel folytatott szüntelen párbeszédében tett szert. Patinázott acéllelmezei egy újszerű látvány és újszerű kép világába vezetnek el bennünket.

Éjszakai koncertjeink is határátlépő koncertek, amelyek keretében klasszikus zenészek improvizálnak Bach műveire: első éjjel Andrei Pushkarev vibrafonművész, második éjjel pedig a szlovák csellista, Jozef Luptak dolgozik együtt a magyar táncossal, Gergye Krisztiánnal.

Lehet, hogy vannak, akik szívesen megkérdeznék, hogy egy bencés monostornak – sok társadalmi, gazdasági bizonytalanság közepette – miért éppen a határátlépésről kell beszélnie, s a pannonhalmi fesztivál miért nem inkább a biztonságot, a megállapodottságot választja témájául. Egész egyszerűen azért, mert a változás, a különféle határok átlépése emberi sorsunk talán legfontosabb mozgása. Egyik pillanatról a másikra (néha teljesen váratlanul, nem ritkán egészen készületlenül) lépünk át határokat, amelyekből újabb találkozások, vagy újabb magányosságok következnek. Nagyon sokszor mindez nem a mi döntésünk vagy választásunk. Vagyis éppen ezért mintha nem volna elég a határok védelmét vagy bizonyos események feltaróztatását, elkerülését megtanulnunk, sokkal fontosabb, hogy szert tegyünk arra a belső szabadásgra, amely elengedhetetlen az útrakeléshez.

Varga Mátyás o.s.b.
fesztiváligazgató

forrás: Arcus Temporum