Argentin pavilon - Horizontal Vertigo
Végtelen táj terül el a 2018-as Velencei Építészeti Biennálé argentin pavilonjában. Az üveg doboz belső tükör falainak köszönhetően a zöld szőnyeg életre hívja az argentin látképet, melyet a folyamatos mozgásban lévő égbolt tesz elevenné. Minden horizontális rendezési elvet követ, ezzel jelképezve a demokráciát.
Az argentin pavilon a katonai diktatúra 1983-as megszűnésétől kezdve a napjainkig tartó időszak demokratikus átrendeződését és annak alapvető értékeit, mint az egyenlőség és az együttműködés, helyezi a középpontba és ábrázolja különböző építészeti megoldásokon keresztül.
A pavilon vezérelve - ahogy a cím is utal rá - a horizontális elrendezés mint az egyenlsőgé szimboluma. A kurátor csapat megfogalmazása szerint ez mind absztrakt, mind tényleges fizikai jellemzője az argentin tájnak. A hierarchikus elemeket mellőzi a kiállítás, ezzel is jelképezve az összefogást és az egyenrangúságot.
Optikailag kombinált hatásokkal dolgoztak a pavilon megálmodói: a megvilágítatlan terem közepén egy hosszú üveg doboz áll, benne növényekkel, a helyiség falán pedig egy vízszintes, kivilágított csíkon tervrajzok, skiccek sorakoznak. Ha közelebb lépünk a dobozhoz egy új perspektíva jelenik meg előttünk: kitágul a horizont, a doboz tükör belső falai végtelen reflexiókként verik vissza az argentin tájképet a zöld szőnyeg felett. A kaleidoszkópszerű installáció belső falaira a változó és mozgásban lévő égbolt vetül ki, amely a geometrikus ismétlődéseknek köszönhetően a tér egy új percepcióját emeli be. A természet mint összekötő elem jelenik meg, amely képes egyesíteni ezt az óriási dél-amerikai országot.
A falon elhelyezett, lineáris sorba rendezett, kivilágított vázlatok az elmúlt évtizedek változatos és sokszínű munkái, melyek között egyéni és közösségi alkotások és projektek is megjelennek. A pavilonban ezek a művek összekapcsolódnak, párbeszédben és rezonanciában állnak egymással és együttesen értelmezendők. A kurátorok több generáció és több tájegység munkáiból válogattak, ezzel fűzve össze a diktatúra utáni társadalmat, tájakat és építészetet.
Az argentin pavilon minden elemét áthatja a demokrácia gondolata, az együttműködés és a harmónia érzete. Ez tetten érhető mind ember és ember, mind természet és építészet között.
Stáblista
- kurátor: Javier Mendiondo, Pablo Anzilutti, Francisco Garrido, Federico Cairoli
- együttműködő: Rodrigo Bordiga, Juan Juarez, Alejandro Trucco, Federico Viudez, Pino Sollazzo (studio Sollazzo architetti)
- szervező: Dirección de Asuntos Culturales de la Cancillería Argentina
- biztos: Sergio Baur
- támogatás és részvétel: Federación Argentina de Entidades de Arquitectos (fadea) Sociedad Central de Arquitectos (sca), Consejo Profesional de Arquitectura y Urbanismo (cpau)
- általános koordináció: Lucas Gioja, Jorge Cordonet
- szerkesztés és grafika: Darío Bergero
- interaktív és audiovizuális design: Kilómetro Estudio
07:02
A két évvel ezelőtti argentin kiállítás lenyűgöző épületkavalkádjához képest ez egy furcsa tézismunka, a vitrinbe zárt "szabad térrel". Lám, mit képes rontani egy balul megválasztott kurátori jelige...
Amúgy érdemes rákattintani az írás végén lévő második linkre ( https://www.domusweb.it/en/speciali/biennale/2018/vrtigo-horizontal-the-argentine-pampas-at-the-architecture-biennale-2018.html ) és a "Special Biennale" részben megnézni a portugál kiállításról lehozott anyagot ("Public architecture in hard times"). Nagyon klassz.