Programok
árnyékból / out of the shadows
2006.09.22. 10:40
Clark Ági kiállítása az N&n Galériában 2006. szeptember 27-től
Leírás:
a fényképezőgép egyszerű segédeszközzé lett. többé már nem aggódtam a blendeértékek vagy a megvilágítás miatt. észrevettem, hogy legmélyebb ösztöneimet követem, és ugyanakkor újra-élesítem valahavolt képességemet arra, hogy ne csak nézzek, hanem lássak. az otthonomon belül, a mindennapi élet egyszerű tárgyainak kínálatában, találtam meg az árnyékok absztrakt világát, és rajtuk keresztül az új hangomat.
minden itt látható kép a házamban vagy a házam előtti úton készült: papír a nyomtatóban, egy lepke a szúnyoghálón, naplemente a plafonon, egy papírzacskó, széktámla, vodkás pohár stb.
vannak józan, alap-elemekre letisztult árnyékok, amelyek egy gyanútlan eredetit tiszta és határozott kontúrú geometriai absztrakcióvá tudnak átfordítani. aztán vannak az éteri, könnyed árnyékok -- elgyengül tőlük a térdem --, amelyek finom rétegeikkel és csipkeszerű részleteikkel egy sokkal összetettebb lelket mutatnak, mint az ő gyakran túl pedáns forrásuk. vannak saját árnyékkal rendelkező árnyékok, vannak árnyékok, amelyek átölelik a ragyogó fényt, árnyékok, amelyek, ha különböző felszínekre érkeznek vagy megkerülnek tárgyakat, színt és textúrát tudnak váltani. amint megakad rajtuk a szemem, fényképezőgépem képkivágásába foglalom őket. aztán csak üldögélek, néha órákig, és tanulmányozom, amit látok, és próbálok ráérezni a lényegére. ahogy ezt csinálom, egy fokozatos átvitel történik: már nem egy ányékkal dolgozom, hanem egy képpel, ami, úgy tűnik, valahonnan mélyről, belőlem érkezett. a formális, mégis fluid struktúra, az intenzív sötétek és fények rétegei, közöttük árnyalakokkal, az erőteljes, mégis szertelen vonalak -- kifejezik azt, ahogyan látok. ahogyan érzek. ezek az én festményeim, a szobraim, a művészetem.
 |
Clark Ági kiállítása az N&n Galériában (1065 Budapest, Hajós utca 39.)
2006. szeptember 27-én (szerda) 18 órától
A kiállítást megnyitja: Halas István fotóművész
„a művész célja az, hogy felfedezze a nem-látható dolgokat,
amelyek elbújnak a természetes tárgyak árnyéka alá,
és hogy látványként mutassa be azt, ami valójában nem létezik."
cennino cennini, XV. századi festő és író
amelyek elbújnak a természetes tárgyak árnyéka alá,
és hogy látványként mutassa be azt, ami valójában nem létezik."
cennino cennini, XV. századi festő és író
árnyékból
legtöbben úgy gondolunk az árnyékokra, mint egy eredeti tárgy sötét és összelapított változatára. igaz, az árnyékok tudnak baljósan homálylani, néha megnyúlnak vagy megrövidülnek, a napszaktól vagy évszaktól függően. ám amikor két évvel ezelőtt digitális kamerámmal a nyomukba szegődtem, felfedeztem, hogy az árnyék gyakran többet mond, mint az eredeti tárgy. mily gyakran világít rá az eredeti struktúrára a maga több dimenziósnak ható módján, és előhoz olyan részleteket, amelyek a névtelen három dimenziós alakzatban elvesztek. még megdöbbentőbb volt talán az a felismerés, hogy vannak árnyékok, amelyek elszabadulnak eredeti forrásuktól, és néhány pillanat erejéig egy önálló, elvont entitássá válnak.
a fényképezőgép egyszerű segédeszközzé lett. többé már nem aggódtam a blendeértékek vagy a megvilágítás miatt. észrevettem, hogy legmélyebb ösztöneimet követem, és ugyanakkor újra-élesítem valahavolt képességemet arra, hogy ne csak nézzek, hanem lássak. az otthonomon belül, a mindennapi élet egyszerű tárgyainak kínálatában, találtam meg az árnyékok absztrakt világát, és rajtuk keresztül az új hangomat.
minden itt látható kép a házamban vagy a házam előtti úton készült: papír a nyomtatóban, egy lepke a szúnyoghálón, naplemente a plafonon, egy papírzacskó, széktámla, vodkás pohár stb.
vannak józan, alap-elemekre letisztult árnyékok, amelyek egy gyanútlan eredetit tiszta és határozott kontúrú geometriai absztrakcióvá tudnak átfordítani. aztán vannak az éteri, könnyed árnyékok -- elgyengül tőlük a térdem --, amelyek finom rétegeikkel és csipkeszerű részleteikkel egy sokkal összetettebb lelket mutatnak, mint az ő gyakran túl pedáns forrásuk. vannak saját árnyékkal rendelkező árnyékok, vannak árnyékok, amelyek átölelik a ragyogó fényt, árnyékok, amelyek, ha különböző felszínekre érkeznek vagy megkerülnek tárgyakat, színt és textúrát tudnak váltani. amint megakad rajtuk a szemem, fényképezőgépem képkivágásába foglalom őket. aztán csak üldögélek, néha órákig, és tanulmányozom, amit látok, és próbálok ráérezni a lényegére. ahogy ezt csinálom, egy fokozatos átvitel történik: már nem egy ányékkal dolgozom, hanem egy képpel, ami, úgy tűnik, valahonnan mélyről, belőlem érkezett. a formális, mégis fluid struktúra, az intenzív sötétek és fények rétegei, közöttük árnyalakokkal, az erőteljes, mégis szertelen vonalak -- kifejezik azt, ahogyan látok. ahogyan érzek. ezek az én festményeim, a szobraim, a művészetem.
clark ági
a budapesti képzőművészeti gimnáziumba járt, de itt 1956-ban félbeszakadtak tanulmányai, mikor szüleivel new yorkba emigrált. a pratt institute-ban szerzett bachelor of fine arts diplomát, olyan ragyogó művészek és tanárok keze alatt tanult, mint amilyen richard lindner is. abban az időben festészetének nagy részén erősen érződött francis bacon hatása. a művészet volt az élete.
de aztán egy új élet lépett be a képbe, és fia nevelése egyúttal a művészi kihagyás éveit is jelentette -- ez időben többnyire ő volt az egyetlen pénzkereső a családban. nagyívű karriert futott be a reklámszakmában mint creative director.
mikor alkalom kínálkozott, hogy még fiatalon visszavonuljon, megragadta a lehetőséget, és elindult, hogy megtalálja a művészethez visszavezető utat. működésének bázisát manhattan-ből fokozatosan régóta meglévő vidéki otthonába, new york állam hudson völgyébe helyezte át.
három évvel ezelőtt egy új kortárs művészeti folyóiratot alapított másodmagával. a hudson river art-nak felelős szerkesztője és laptervezője máig. ez a fórum, amellett, hogy befolyásolta fejlődését, lehetőséget adott neki arra is, hogy -- régi álmát valóra váltva -- kortárs magyar művészeket és munkájukat mutasson be az amerikai művészvilágnak.
Vélemények (0)
