Áthangolt hall, fénytengellyel - fogorvosi rendelő a Bimbó utcában
A fogorvosi rendelőkről általában kevésbé jó emlékeket őrzünk, ám a letisztult, világos környezet pozitív hatásokat is hordozhat magában, sőt, akár meglepetést is okozhat. Erre lehet példa a Péterffy Miklós koncepciója alapján elkészült, II. kerületi földszinti lakásból kialakított fogászat, ahol a hall új értelmet kapva, váróként született újjá, a tervező a belső világot pedig számos belsőépítészeti elemmel, ötlettel színesítette. Az átalakítás részleteit az építész leírásából ismerhetjük meg.
A helyről
A Keleti Károly utcából leágazó és hegyre felkapaszkodó Bimbó utca Margit körút felőli beépítése, még az eklektikus Központi Statisztikai Hivatal léptékével azonosulva, zártsorúan, a párkánymagasságot makacsul a fontos középülethez igazítva és vízszintben tartva indul. Közben az egyre emelkedő utcaszint miatt, a földszinti helyiségek előbb üzletté, majd alagsori helyiségekké, lakásokká, műhelyekké, majd légoltalmi helyiségekké válnak. Egy ilyen, harmincas években épült bérházban még alagsorinak számító, de kis díszkertes cour d'honneur-ből nyíló bejárattal rendelkező épületben, a magasföldszintből itt már földszintté lett egykori bérlakásból alakult ki előbb egy irodahelyiség, majd fogorvosi rendelő szolgálati lakrésszel. Az egykori lakás három fő téregységét képező utcafronton egymásba nyíló három nagy szoba az egyre erősebb Bimbó úti forgalom, valamint földszinti volta miatt lakásként már nem vonzó a mai ingatlanpiacon. Ehhez hozzájárult a lakás és az alagsort a magasföldszinttel összekötő, a bérház előterét képező, egykoron elegáns tér viszonya. Ez a másfél szintes bejárati tér pont azt a szobát veszi el a lakástól, amelyik biztosíthatná az amúgy nagyon mély traktusszélesség helyiségeinek kellő megvilágítását (ezeket a mély, sötét, ablaktalan, hallos lakásokat szapulta anno a Tér és Forma hasábjain Bierbauer Virgil). Az e lakrész fölötti lakások ilyen gonddal már nem küzdenek, ott már jókora bejárati udvarra néző szoba található az említett bejárati tér fölött. Az ilyen lakásokat előbb a tulajdonosok - ha tehetik - kiadják irodának, majd eladják. Úgy gondolom, azáltal, hogy e lakás új funkciója fogorvosi rendelő lehetett, pont az a tér - az egykori hall - nyerhetett értelmet, amelyik a lakásfunkció esetében nehezen volt értelmezhető és belakható - a hall, amelyikből csak ajtók nyíltak szinte minden irányba és elég nagy volt ahhoz, hogy igazából területveszteségnek lehessen nyilvánítani, berendezhetetlensége miatt.
A lépcsőházi bejárattól az utcafronton elhelyezkedő középső helyiségig (korábban szoba) húzódó tengely képezi az egykori lakás, a későbbi rendelő főtengelyét. Erre a főtengelyre a hosszú előszoba, a hall és a középső utcafronti szoba fűződik fel. A két utóbbi helyiség közötti kétszárnyú üvegezett ajtón szűrődött be fény a hallba - nem sok -, viszont ez a fénytengely jelentette számomra azt az inspirációs forrást, amelyet követendőnek tartottam. Ezt a fényt próbáltam minél intenzívebben láttatni a fogorvosi váróban.
A funkcionális elrendezésről
A lakás centrumát egy elég sötét és kellemetlenül tagolt hall képezte. Ennek a térnek a helyzete, valamint a lépcsőházi előtérre néző félköríves, díszes osztású, magas parapetű ablaka szinte megkövetelte, hogy ennek a térnek egy áthangolt, megnövelt változatában kapjon helyet a páciensek várója.
A központi helyet elfoglaló váró köré szerveződik az összes kiszolgáló tér. A váró utca felőli oldaláról nyílik a három fogorvosi rendelőegység; a szomszédos telek felőli tűzfal mentén sorakoznak a fő funkciót kiszolgáló téregységek, mint a röntgen helyiség, a szolgálati öltöző, a vizes helyiség, valamint egy tárolóhelyiség - utóbbi közvetlen szellőzési lehetőséggel (veszélyes hulladék tároló hűtőszekrénnyel) -, valamint mindezek előtere (itt kapott helyet az exhausztor is).
Természetesen az utcára tájolt három szoba helyén a három rendelőegység kapott helyet, kisebb mélységgel, mint a hajdani lakószobák (így további teret nyerhettünk a várónak). Mindhárom rendelőegység azon túl -, hogy a rendelő magját képező váróból nyílik - egymással is közvetlen kapcsolatban áll. Mindhárom rendelőegységből megközelíthető az egyikben elhelyezett, autoklávot és fóliázó készüléket magában foglaló pult, anélkül, hogy ki kellene menni a páciensváróba.
A légudvar köré szervezett vizes helyiségek, egykori fürdőszoba, valamint WC eléggé meghatározták az újak elhelyezését. A réginek a helyén, a váróba nyíló bejárati folyosó oldalán kibővítetten kapott helyet a páciens WC és vizes helyiség.
A bejárati előtér-folyosó közvetlenül, ajtó nélkül nyílik a váróba. Ennek az előtérnek az egyik oldalán, az egykori konyha helyén kapott helyet a szolgálati lakás, amelynek a bérház patkó alakú hátsó udvarára nyílnak az ablakai. A szolgálati lakás vizes helyisége a légudvar mellett kialakított helyiség lett (az egykori kamra).
A fényről, a terekről, a felületekről, mobiliákról:
A fentiekben említettem a térsor tengelyessége kapcsán azt a fénytengelyt, amely a bejárati ajtó-előtér-folyosó-hall-középső fogorvosi rendelőegység, illetve annak ablaka közt „feszül". Az utcai oldalról a fogorvosi rendelőket átöblítő fénynek nem csak az egyes rendelőegységek ajtóinak körablakain keresztül adtunk szabad utat a páciens váróba, hanem azáltal is, hogy a váró és a középső rendelő közötti falnak a bejárati ajtóval szemben lévő egyik szakaszát matt-áttetsző üvegfelülettel osztottuk meg ajtószélességnyi felületen, teljes falmagasságban. Ezáltal a rendelő előterébe lépve egy nagy mélységű, de mégis kellően megvilágított előtér-váróba érkezhetünk. Ezen természetesen még segíteni kellett. A számos gépészeti vezetéket magába foglaló álmennyezeti szegély alsó síkjában a váróban, illetve a bejárati előtér-folyosó fölött süllyesztett lámpasort helyeztünk el. De ennél fontosabb, hogy a váró és egyben recepciós térben egy olyan központi magot képeztünk, amelynek a belmagassága megegyezik az eredeti belmagassággal. Ez kijelöli azt a nagyjából négyzetes teret, amelyik a tulajdonképpeni váró sokat keresgélt és válogatott székeinek biztosít kellően nagyvonalú, otthonos helyet.
A váróhelyiségben található a recepciós pult, amely egybeépült mobília azzal az oszlop köré épült üvegezett szekrénnyel és oszlopburkolattal, amely a rendelő diszkrét reklámoszlopa és jele is egyben. Az üvegezett felületek mögött LED-izzók világítják át a rendelő logóját szeriális módon megjelenítő burkolatot, vagy bútorfelületeket. Ez a pult előlegezi meg a rendelőegységek sterilebb formálását. A váróban a falburkolat selyemfényű nyírfafurnér, amely a székek mögötti falon mobíliává válik: egyik része beépített szekrény, a félköríves ablak alatti rész pedig virágtartó pult. E magasabb tér otthonosabbá tétele érdekében a növények, székek gondos kiválasztása mellett egy olyan mennyezeti lámpát kerestünk, amelyik a váró hangulatát szalonok-társalgók világához közelítheti, és a különleges meglévő íves ablakkal ezt a hatást erősítik. A formai elképzelésem konkrét volt a lámpa ügyben, de annál nehezebbvolt a megtalálása - hiába a méregdrága olasz, német, dán gyártók arzenálja. Végül egyik megbízóm (Zsoldos János) rátalált az egyik hazai lap oldalain a Juhász Ádám által Magyarországon készített, papírburájú lámpacsaládra, amelyikből sikerült egy pontosan ide méretezett példányt elkészíttetni, amelyik a formai és anyaghasználati igényeinknek egyaránt megfelelt.
A rendelőegységek bútorzatának formálása tekintetében igyekezem hazai, rendszerint konyhára emlékeztető rendelők képétől minél távolabb kerülni. A pultok az orvos, illetve az asszisztensi oldalon hasonló igényeket elégítenek ki ugyan, de más mennyiségben. Ennek megfelelően próbáltam úgy fiók igény tekintetében, mint az abból adódó változást lekövető tömegalakítás révén a munkapultból egy leanderszerű padlótól ellebegtetett tömeget létrehozni, amelyik méltó a „főszereplő" fogorvosi kezelőszék merészségéhez, eleganciájához, színezéséhez, valamint a két orvosi és asszisztensi szék praktikus formálásához.
A rendelő padlózata STO gyanta burkolatot kapott, ennek osztatlan volta (fugamentessége) szinte megkövetelte a munkapultok melletti fal védelmét szolgáló burkolat hasonlóan fugamentes, osztatlan felületű kialakítását: szürke egytáblás üvegezését.
Péterffy Miklós
Budapest 2012. 04.12.
Fogorvosi rendelő a Bimbó utcában
vezető tervező: Péterffy Miklós
tervezés éve: 2010-2011
kivitelezés éve: 2010-2011
bruttó szintterület: 165 m2
építtető/Megbízó/Fejlesztő neve: Cooldent Kft.
szakági tervezők: Gergely László, Pásztor András
generálkivitelező: PLAN-EX 2002 Kft.
fotó: Zsitva Tibor, iSmile
19:51
Nagyon tetszik, a rendelő bútorzata pedig egyenesen zseniális. A váróhelyiség mennyezeti lámpája - fodros kis rózsaszin boldogság-hólyag - azonban nem illik a képbe. A kicsit mulatságosan sorolt öt széken ülő páciensek kaphatnának egy kis egyedi megvilágítást: hátha olvasni akarnak! A nagyon dekoratív, LED-es pult-fény vélhetőleg amúgy is zavarja őket mind a TV nézésben, mind az olvasásban.