Az egykori principia romjai felett

Cseh András, Galántai Gergely, Karlovecz Ádám és Lévay Áron Farkas munkája egy ókori romok felett elterülő védőtető, melyet az erdélyi táj, a római katonák és az egykori parancsnoki épület ihletett. Helyi anyagokból, a közösség bevonásával megépíthető védőépületet terveztek, mely méretei ellenére illeszkedik a faluképbe, azonban formavilágával és részleteivel az egykori katonai funkcióra reflektál.

Helyszín

Az európai civilizáció kialakulásának egyik alapja az ókori Római Birodalom. Ennek a korszaknak településfejlődési szempontból legjelentősebb hagyatéka a római limes, mely egész Európát átszeli. A határvonal feltárása és bemutatása különös kulturális és történeti jelentőséggel bír, ebbe kíván becsatlakozni az egykori Dacia határában található Mikháza. A kis erdélyi falu mellett egykor római erőd, hozzátartozó település és fürdő volt. A mikházai erőd követte a Római Birodalom többi castrumának mintáját. Alaprajzi elrendezése közel négyzetes, tengelyvonalaiban kapuk, körülötte sánc és árok található. Az erőd legfontosabb épülete a tengelyek találkozásánál található parancsnoki épület, azaz a principia volt.

Feladat

Vasáros Zsolt DLA vezetésével és Gaul Cicelle DLA közreműködésével a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszéke már 2014 óta vesz részt a mikházai római romok feltárásában, illetve - hallgatói pályázatok segítségével – azok bemutatásában. Feladatunk során arra vállalkoztunk, hogy védőépületet tervezzünk az egykori principia romjai fölé. Alapvető feltétel volt, hogy a tervezett épület a romokat fedje le, mutassa be, zárható legyen és az időjárási viszonyoktól való védelmet is biztosítsa. Követelmény volt a belső flexibilitás, azaz hogy az épület csak a romok kontúrjain kívül legyen letámasztva. Az épületben nem készül fűtés, sem vizesblokk, fontos tervezési szempont volt az épület átszellőzése.

Tervünk

A védőtető a mikházai kolostor után a falu második legnagyobb épületeként jelenik meg, a belső terében rejlő egykori principia területe pedig közel 1000 m². A tervezéskor a legfontosabb kiinduló pont az eredeti épület mérete volt. A méretét tovább növelte, hogy a leletek megóvása érdekében a romok és a letámasztások között megfelelő távolságot kellett tartani. A különböző korszakok egymásra rétegződése az ásatások által feltárt, ugyanakkor a tervünk egy újabb kor térbeli lenyomatát képezi. Helyi anyagok felhasználását előnyben részesítve fa anyagú csarnokot képzeltünk el trapézlemez fedéssel. Az általunk készített térrács a feltételezett parancsnoki épület negatív formáját veszi fel, annak tetősíkjaival érintkezve derengő, transzparens felületeket képezve. A belső fedetlen udvarban, ahol a leletek legnagyobb része található, nincs érintkező felület, így egy járósík képződik, ahol további installációk és kiállítási tárgyak helyezhetők el.

Mindamellett, hogy a védőépület szerkezetének formája segít megérteni az egykori parancsnoki épületet, az „ellebegtetett" térrács csökkenti az épület csarnokjellegét, és anyaghasználatával igazolja önmagát a környezetében. A tervezésénél fontos megkötés volt, hogy az épület a környezeti hatásoktól óvja a romokat, legyen kellően zárt, mégis megfelelően átszellőztethető legyen.
Az épület részleteiben és egységében a légió metaforájával él. Az egyes, kis keresztmetszetű rúdelemek hasonlóképpen állnak össze egyetlen térrács szerkezetté, mint ahogyan a római katonák képeztek erős harci alakzatot. A romokat oldalról lehatároló vörösre festett fa panelek lehatárolják, de kellően átláthatóvá teszik az épületet. A metaforát folytatva, szinte felelevenedik a pajzsok közötti réseken keresztül a katonák elé táruló látvány. Az egykori principia a védőépület belső feltárását is meghatározta, a régi és új épület bejárata egybeesik. A terv részét képezi a teljes castrum területének megidézése, a fő útvonalak és különböző növények által, amelyek érzékeltetik az egykori épületeket.

Galántai Gergely