Az egység önálló kezelése - Bujdosó Győző terve

"A felújítás során az oszlopközök kibontásával egy új építészeti karaktert lehet teremteni, mely közelebb áll majd a klasszicista ideálhoz. Az ábrázolt szabálytalan geometria a merevség és monotonitás oldásában segít." - írja Bujdosó Győző a Király Gyógyfürdő rekonstrukciója és bővítése tervpályázatában. 

A fürdő mindenkori tulajdonosai apró lépésekkel bővítették ezt a török magot, amit behatárolt a telek geometriája és a ráfordítható anyagi erőforrásaik. Ráadásul elvesztette eredeti szálló funkcióját, miközben a város is megváltozott körülötte. Az eredeti, értékes, emeleti, utcai szobasor, melyet fűtőnyílásokkal fűtöttek, ma egy forgalmas, megemelkedett szintű utcára néz, amely helyiségeit egyesítették és lecsempézték. A térrendszer fő elemei hierarchikusak: a boltozott bejárati előcsarnok és jón oszlopos lépcsőház egy reprezentatív szállodai megérkezés keretei, az utcai főépület udvara bevilágítást és szellőzést ad a főépület belső traktusainak. A török fürdő, valamint a földszintes, oszlopos folyosókkal körbevett gyógyudvar egy láncolat elemei, amely a nyüzsgő városból a békés, nyugalmas belső kertbe vezet, a közös fürdőzéstől a magán kádfürdőig.

Ez a ránk maradt, nőtt térrendszer ezért fokozott figyelmet kíván. A bejárat kiírásban javasolt áttelepítése megfosztja a vendégeket az épületegyüttes megértésétől, tetszhalottá tenné annak Fő utcai frontját, és az épületen belül várhatóan tájékozódási problémákat is okozna. A török fürdő egysége annyira értékes és sajátos, hogy ahhoz nem tanácsos hozzácsapni az utcai épülettraktusok barokk-klasszicista tereit. Ez vizuális zűrzavarhoz vezet és a két terület stílus különbségei mellett a szint-, valamit a belső tér magasság- és aránykülönbségei nem összeházasíthatóak.

Azok a látogatók, turisták vagy mai, budai polgárok, akik egy 452 éves, valódi, működő török fürdőben szeretnének gyönyörködni, nem akarnak ott finn szaunát vagy modern gőzfürdőt látni. Ők egy minél hitelesebben helyreállított és műemléki gondossággal restaurált épületrészt fognak keresni. A fürdőrész igazi „drámája" az intim térrészek léptéke és a központi csarnok monumentalitása közti különbségből adódik. Továbbá a köztük kialakított átmeneti térrészek lépcsőzetes növekedéséből és ennek, valamint a fények, az anyagminőségek és a gyógyvíz személyes megtapasztalásából. Az egység önálló kezelése műemlékileg is kívánatos cél: így lesz majd lehetséges, bármilyen előkerülő műrészlet bemutatása. A török fürdő saját törvényei érvényesítése mellett szól egy épületfizikai szempont is: látva az épület tönkremenetelét, csökkenteni kell a belső terek páraterhelését. Javasolt - többek között - az északi sarokterekből a gőzkamrát valamint a zuhanyzót kivenni és azokban száraz funkciót (pl. török masszázst) elhelyezni, valamint egy jól működő depressziós szellőzést kiépíteni.

A tervezett rekonstrukció után a vendégek (továbbra is) a Fő utcai gyalogos kapun érkeznek meg, és az oszlopos klasszicista főlépcsőn jutnak fel az emeleti öltözőkbe. A mozgáskorlátozott vendégek az udvar utáni traktusban találnak liftet, mely – több irányú liftszekrényével – az épületegyüttes valamennyi szintjét akadálymentesíti. Ez a lift és lépcsőház biztosítja az átöltözött vendégek tiszta útvonalát az együttes valamennyi fürdő-, úszó-részlegébe, úgymint a török fürdőbe, az udvari élményfürdőbe, és az emeleti uszodába. Ez a lift biztosítja a tetőtérben kialakított raktárak és személyzeti öltözők feltárását is. Az utcai előcsarnokból egy étterem is elérhető még a beléptetés előtt: így az utcai turistaforgalmat is kiszolgálhatja.

A két acélszerkezetű, romantikus stílusú lépcsőház annak az átépítésnek köszönhető, melyben az egykori tulajdonosok modernizálni igyekeztek a fürdőt, elválasztva a cipős és a tiszta útvonalat. Ezek a lépcsőházak viszont átjáróvá teszik a török épületrész előterét, továbbá az acél lépcsők nem felelnek meg menekülési útvonalként, és nem oldják meg az akadálymentesítést sem. A török fürdő déli traktusa eredetileg csak földszintes volt. A ráépült és a magas boltozatok miatt csak a plusz lépcsőkkel megközelíthető személyzeti öltözők emeletét elbontva, lehetővé válik a tetőzet és az eredeti bevilágító elemek (lanterna, és üveg-szemek) rekonstrukciója, melyeket Borsos Béla leírásából ismerhetünk.

Az udvar két végén beépített, igénytelen földszintes toldalékok elbontásával az udvari tér és a térfalak építészeti minősége javulhat. A barokk kőkeretek és a klasszicista függőfolyosó szépsége jobban érvényesülhet, s nem utolsósorban az udvarból egy új nézetben feltárulhat a török épületrész, a lépcsőzetesen a központi kupola felé emelkedő elemeivel.

Az I. emeleti uszoda és a gyógyudvarban kialakított élményfürdő, valamint a gyógyudvar körül tervezett terápiás, wellness- és kiszolgáló terek közvetlen kapcsolatára még egy lépcsőház készül, a nyugati telekhatár mellett. Ez a függőleges közlekedőmag is kiegészül egy lifttel és felmegy a II. emeleti napozóteraszra. A kocsibejáró továbbra is biztosítja a telken belüli gépkocsitárolás forgalmát, a mai gazdasági udvarban kialakított uszoda alatti térben. Ezen az útvonalon biztosítható mind a fürdő-, mind a konyhaüzem feltöltése és hulladékelszállítása. Az udvari szárny új lépcsőháza egy új, vázas, üvegezett, fűtött, földszintes átjáró pavilonnal érhető el. Ez kiváltja a leírt, mai, bizonytalan, ferde átjárófolyosót, és könnyedebb, efemer, vázas jellege miatt nem terheli meg annyira az udvart. Itt javasolt a mozgáskorlátozottak beléptetése, amivel ők elkerülik a cipős forgalmú, jón oszlopos lépcsőházat. Az itt kialakított lépcsőkarok és a több szintben és irányban nyitható lift akadálymentesíti az épületrészt: a mozgáskorlátozottak ezzel küzdhetik le a bejárati részek és a gyógyudvar 40 cm-es szintkülönbségét.

A mozgásukban nem akadályozott vendégek a jón oszlopos lépcsőházon jutnak az emeleti öltözőkbe, és itt lehet kialakítani az üzemvezetői irodákat is. Az udvart „U" alakban körülvevő szárnyakban megtartható a mai forgalmi rend: a fürdővendégek az átöltözést követően körüljárják, és így megismerik az épületet. A jón lépcsőház szalonszerű emeleti, udvari helyiségében történik a beléptetés, innen a vendég továbbmehet az utcai traktusban kialakított, uniszex, kabinos-szekrényes öltözőbe vagy az udvar körüli kabinsorokra. A kályhafülkés tér egy kis társalgó lehet, ahol egy cserépkályha mellett megvárhatják egymást a társas fürdőzők. Az utcai traktusban – a válaszfalak rekonstrukciójával – újra létre lehet hozni azt a szalonszerű, enfilade-osan összekapcsolt térsort, amely az emelet építése után szállóként működött.

A török fürdő kupolás nagy medenceterében egyelőre feltételeztük, hogy marad a mai padlószint, még akkor is, ha ez talán nem eredeti. Ezek a sajátos arányok csodálatosak, és nem mellesleg így lehet a padlószinteket akadálymentesíteni, valamint alattuk minden modern gépészeti és elektromos rendszert elrejteni, a restaurálandó török felületek megkímélésével. A medence geometriája, lépcsőarányai nagyon jók, ezt újraépítve meg kell tartani. Belsőépítészetileg ezekkel és az enyhén vöröses vakolat színeivel számolhatunk. A gyógyudvar közepén egy új élményfürdő medence létesül, melynek különleges geometriája segít a kiírásban kívánt, terjedelmes műtárgyat a kerti elemekhez hasonlóvá tenni miközben felidézi a keleti és a nyugati kertművészetben is szereplő labirintus ősképét. A műtárgy és a török fürdőrész ellátására a medence alatt egy új hidraulikai gépház létesül, olyan geometriával, mely lehetővé teszi a platánok megtartását.

A kerengőszerű folyosót, mely a római lakóházak peristyliumát idézi, '50-es években készült, parapetfalakra ültetett, pallótokos ablakai erősen szeparálják az udvartértől. A felújítás során az oszlopközök kibontásával és új, hőszigetelő üvegezésű, hőhídmentes profilozású nyílászárók beépítésével egy új építészeti karaktert lehet teremteni, mely közelebb áll majd a klasszicista ideálhoz. Az ábrázolt szabálytalan geometria segít oldani a merevséget, monotonitás.

Bujdosó Győző