Az építészeti kultúra és a felsőoktatás

részlet a "Globalizáció és városfejlődés Budapesten" című kutatásból

Az építészeti kultúra terjesztéséért a hazai építészeti felsőoktatás is felelős, ezért a vizsgálatot kiterjesztettük az ezzel kapcsolatos véleményekre. A hazai építészeti egyetemi oktatás értékelésekor több probléma felmerült. Ezek között a legfontosabb - melyet a megkérdezettek szinte kivétel nélkül hangsúlyoztak - a tömegképzés. (A tömegképzés nem az építészeti felsőoktatás sajátja, az egész magyar oktatási rendszer jellemzője. Az intézmények fejkvóta alapján kapják az állami támogatást, így abban érdekeltek, hogy minél magasabb hallgatói létszámuk legyen, máskülönben nem tudják fenntartani magukat). A mennyiségi szemlélet a megkérdezett építészek, oktatók és urbanisták véleménye szerint a minőség rovására megy.

A minőségi romlást az interjúalanyok más-más szempontok szerint közelítik. Egyrészt beszélhetünk az oktatás körülményeinek, szereplőinek minőségéről (oktatók, tanárok szakértelme, oktatás hatékonysága): „a felnövekedett hallgatói létszámot nem tudja követni egy megfelelő minőségű oktatás sem". Egy másik vélemény szerint „az oktatásból nagyon hiányoznak a nagy egyéniségek". Az oktatás hatékonyságát nehezíti, hogy ekkora hallgatói létszámot csak „tömegmódszerekkel" lehet tanítani. „A műhelyhangulat, mely véleményem szerint nagyon fontos, teljesen hiányzik" állítja valaki. Noha az egyetemen, főiskolákon „vannak törekvések ennek a helyzetnek a megváltoztatására, a műhelymunkák erősítésére, visszahozására".

A képzés oldaláról elemezve a minőséggel kapcsolatban két tényező emelhető ki. Az első tényező szerint magyar oktatási rendszer egy „hagyományos német rendszer, sok előadással, kevés gyakorlattal. Nem elég hatékony". A másik tényező pedig a kreditrendszer, mely a megkérdezettek véleménye szerint szétaprózta, személytelenné tette az oktatást. Sok problémát okoznak infrastrukturális hiányok is.

Az oktatás értékelése során pozitív tényezők is megfogalmazódtak, de jóval kisebb arányban. A megkérdezettek leggyakrabban az oktatás színvonalát emelték ki: „a Műegyetem európai szinten is jegyzett, kitüntetett intézmény, a Műegyetemi diploma egy világszerte elfogadott, nagyon jó diploma. Olyan dolgokra is felkészíti az embert, amikre más nyugati egyetem nem. Japántól az USA-ig szeretettel fogadják az építészeinket".

Többen (inkább a piaci szektorban elhelyezkedők) pozitív tendenciaként értékelik a hallgatói létszám emelkedését is. Ez ugyanis az „építész szakma" megerősödéséhez vezet. Szintén kedvező tendencia a hallgatók fokozódó törekvése a külföldi tanulmányutak, ösztöndíjak, munkalehetőségek elnyerésére. „Ezek a gyerekek ma már nem öt év alatt végzik az egyetemet, hanem hét, de inkább tíz év alatt, és mikor megkérdem, mit csinált tíz évig, akkor kiderül, hogy volt egy évig Finnországban, egy évig Spanyolországban. Három nyelven folyamatosan beszél, tudja a különböző európai irányzatokat, tehát nem vagyunk mi lemaradva. Csak más ma a képzés".

A diploma megszerzése után több lehetőség is van a szakmai továbbképzésre, intézményes és nem intézményes keretek között egyaránt. Az intézményes keretek közé sorolhatók a posztgraduális képzések, a különböző másoddiplomás képzések, valamint a Ph.D. programokon, külföldi továbbképzéseken, ösztöndíjakon való részvétel.

A megkérdezettek szerint két komoly posztgraduális képzés létezik. Az egyik interjúból idézve: „az egyik a Mesteriskola, ami már 30 éve képzi így a gyerekeket, ez egy kétéves tanfolyam. Előtte három évig kell dolgozni, és utána lehet ide jelentkezni. Két év alatt nagyon jó képzést ad, nagyon speciálisat. Ez budapesti székhelyű. A másik a Vándoriskola, ami abból áll, hogy különböző mesterekhez egy bizonyos ideig lehet csatlakozni, és lehet, hogy csak egy terv elkészítéséig van ott valaki, aztán megy tovább és kap egy ajánlólevelet a következőhöz. De ez is intézményesített forma, a fiatalt kézről-kézre adják".

Egy jellemző vélemény szerint az építészek számára „a legkézenfekvőbb továbbképzési forma, hogy belépjen különböző szakmai szervezetekbe, és ha szerencséje van, akkor a munkáin keresztül tud tovább fejlődni". Az intézményes keretek mellett a szakmai továbbképzésnek egy lehetséges módja a külföldi munkavállalás és a szakmai gyakorlatszerzés.

A képzéssel kapcsolatos problémák megoldására számos javaslat született, így: a hallgatók létszámának csökkentése, képzésen belüli átstrukturálása, a szakközép­iskolai képzés megerősítése, a technikusi szint visszaállítása, a gyakorlati ismeretek bővítése, a felsőoktatási intézmények átjárhatóbbá tétele, a differenciált, közte szociológiai képzés lehetősége, valamint az infra­strukturális feltételek javítása.

Szirmai Viktória - Baráth Gabriella - Bognár Judit

A teljes írás nyomtatásban megjelenik a TÁRSADALOMKUTATÁS 2003. évfolyamának 3. füzetében (Akadémiai Kiadó, Budapest, XXI. kötet).