Globalizáció és városfejlődés Budapesten - A városépítészet, az építészet szerepe

"bátor kezdeményezések kellenének, ami egyébként mondjuk kulturális téren, zenében, irodalomban megvan, az építészetben azonban kevésbé"

 A rendszerváltás során felerősödött globalizáció, közte az építészeti globalizáció kedvező és kedvezőtlen hatásai talán Budapest esetében érzékelhetőek leginkább. Ezért is merült fel az a kérdés, hogy a mai budapesti városépítészet és tervezés milyen szerepet játszik a globalizáció hatásainak közvetítésében, a globális várossá alakulásban, illetve a helyi kulturális értékek védelmében? A budapesti építészeknek és a várostervezőknek milyen a viszonyuk a korszak egyik fontos kihívásához, támogatják, vagy akadályozzák azt, s mindez milyen következményekkel jár? Mitől függ a vizsgált szakmacsoportok mai globális építészeti hatásokhoz és a kultúrához való viszonya?

A feltett kérdések vizsgálatára egy nemzetközi kutatás keretében került sor.  A városi építészeti kultúra: a múlt és a jövő  című összehasonlító vizsgálat keretében három város, így Milánó, Prága és Budapest építészeit és urbanistáit kérdeztük a városi építészeti kultúra társadalmi összefüggéseiről a globális és a lokális építészeti kultúra hatásairól. (...)

A mai globális városok társadalmi és környezeti feszültségei nyilvánvalóan megkívánják a szakszerűség növekedését a tervezésben, a társadalmi részvétel alapján is. Ma már egyre többen állítják, hogy nem folytatható a mai globális városnövekedés. A társadalmi, környezeti és építészeti problémák megoldásai az adott szakma csoportok valóságos részvételét is igényelni fogják. A lakosság változó igényei, a fejlett világban érzékelhető vonatkozó trendek is újfajta várostervezést és fejlesztést, a társadalom igényeire is figyelő, a környezetet megóvni képes szaktudást is feltételeznek. S ez nem realizálható a mai módon, ahol (főként) a társadalmat képviselni képes és akaró építészek kívül rekednek a városfejlesztési döntéseken.

Ennek a kihívásnak a megvalósítása nem lesz könnyű az építészek számára. Az építészek átmenetben való részvétele sem volt könnyű. De megoldották, mert megteremtették a tervezés és az építészet modern, mai kornak megfelelő színvonalát, épp úgy, mint történetileg mindig. Mert hozzájárultak, hogy Budapest része legyen a globális gazdaságnak és az európai városhálózatnak. Tették ezt kelet-közép-európai feltételek, és sokkal erősebb függések, és mai nehézségek között, mint ahogy az Európában szokásos. Összességében tehát pozitív szerepet töltöttek be, hiszen tudomásul vették a mai globális kiivásokat, segítették a fováros fejlődését, a negatív következmények enyhítésére (közte a lokális kultúra valóságos védelmére) azonban nem vállalkoztak. Ehhez sokkal erősebb társadalmi kapcsolatokra és erősebb szakmai kooperációra, a társadalom, a politika és az urbanisztika egyenrangú és kölcsönös valamint intézményesített párbeszédére lett volna szükség.

Az írás nyomtatásban megjelenik a TÁRSADALOMKUTATÁS a 2003. évfolyamának 3. füzetében (Akadémiai Kiadó, Budapest, XXI. kötet); rövidített változata *.pdf formátumban olvasható.

A cikk szerzői: Szirmai Viktória, szociológus, MTA Szociológiai Kutatóintézet. A városi kultúrára és az oktatásra vonatkozó interjúk összegzésében Baráth Gabriella (geográfus, MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet Közép-dunántúli Kutatócsoport) is részt vett. Az interjúkat Baráth Gabriella és Bognár Judit (kutatásszervező, MTA Szociológiai Kutatóintézet) készítették. Ezt ezúton is köszönöm. Külön köszönet illeti az interjúkért a budapesti építészeket és várostervezőket, akik felelősségteljes véleménye nélkül ez a kutatás nem jött volna létre.