Az ideiglenesség művészete

Ha itt a nyár, eljön a zenei vagy összművészeti szabadtéri fesztiválok ideje. Minden rendezvény igyekszik egyedi arculattal és kampánnyal előrukkolni, amelynek sokszor részét képezik az ideiglenes építmények, installációk is. Bán Dávid írása.

Magyarország és Európa fesztiváldömpingje szinte már követhetetlen mennyiségű eseménnyel telíti be a rajongók naptárjának nyári hónapjait. Egyre nehezebb egyedi élményt kínálni, ugyanakkor ebből a tömegből csak egyre erőteljesebb egyedi arculattal tudnak a fesztiválok kiemelkedni, vonzóvá válni. Ma már nem elég a „kell egy lét együttlét" vagy a Woodstockból megmaradt hippi romantika, be kell látni, hogy a fesztiválok is olyan árucikkekké, utazási desztinációkká váltak, amiket valamivel el kell tudni adni. Ugyan nyaranként millió számra kelnek útra a főleg hátizsákos, sátrazós ifjak, de a piac telített, az egyre húzósabb árak mellett pedig a fesztiválozók meggondolják, melyik mega buliban költenek el 200-500 eurót.

Minden fesztivál igyekszik arculatot találni magának, ami a zenei, fellépői tematika mellett lehet a társművészetek tudatos bevonása, de ugyanúgy az építészetben, dizájnban megjelenő attrakció is, ami kiemeli társai közül. A fesztiválhelyszínek általában ideiglenes konstrukciók, amelyek amellett, hogy műfajából adódóan lényegesen múlandóbbak, de egyben lehetőséget is adnak a kísérletezésre. Így nem egy fesztivál próbál túllépni a sörsátor, mobilvécé, standard pavilon kombinációján és minden évben egyedi dizájnnal, építészeti megoldásokkal előrukkolni. Ezt jól felismerték az Európa egyik legnagyobb szabású eseményének, a Szigetnek szervezői is, de az ambient, elektronikus zenei hangulathoz jól illő „goa" hangulatú, patchwork jellegű ideiglenes fedéseivel szintén egyedi hangulatot teremtenek az Ozora Fesztivál építményeinek tervezői is. Negatív példának láthattuk 2016-ban a Balaton Sound 56-os tematikáját, azon belül is a félresiklott Pesti Srácok Emlékfalat, ahol az alaphangulat és az abba erőltetett, rosszul megcélzott üzenet szétcsúszott, elbeszélt egymás mellett.

Fények és színpadképek

A leginkább kézenfekvő eszköz a fesztivál nagyszínpadának látványos keretezése, általában különleges fényjátékokkal, hatalmas és jól megtervezett kivetítésekkel, esetleg a fesztivál logójának megjelenítésével, hiszen általában ez a helyszín az esemény egyik legfontosabb reklámarca, legtöbbet fotózott, filmezett pontja. Éppen ezért ma már majdhogynem közhelyszámba mennek a különleges színpadképek, de egyes fesztiválok, így például a holland Mysteryland, vagy a belga Tommorowland nagyszínpadának fényfestései ikonikus, jól megkülönböztethető és felismerhető arcot adnak az eseménynek. Talán a műfaj ősének számíthat a dániai Roskilde Fesztivál jellegzetes narancssárga borítású színpada, amelynek ikonikus képe egybenőtt a fesztivállal, noha eredetileg nem is ide szánták. 1978-ban, hét évvel a fesztivál elindítása után a szervezők megvásárolták a Rolling Stones akkori európai turnészínpadát, amely így az ideiglenességből kilépve jó három évtizede kultikus eleme lett az eseménynek.

Szobrok és installációk

Roskilde igyekszik megtartani az úttörő szerepét abban, hogy minden alkalommal más-más egyedi arculatot adjon az eseménynek, amelyben a társadalmi problémák felkarolásának ugyanúgy kiemelkedő szerepe van, mint a tudatos ideiglenesség konstruálásának, egy-egy funkcionálisan is indokolt építészeti elem megalkotásának. 2012-ben a szervezők a szegények és a menedékkérők kiszolgáltatott helyzetére szerették volna felhívni a résztvevők figyelmét a fesztiválvárosban megépített Poor City (Szegény Város) elnevezésű építészeti koncepcióval, amely egy nyitott, nem csak az építészeket bevonásával zajlott pályázat eredményeként született meg. A dán fesztiválnak a zenei szórakoztatás mellett egyik fő célkitűzése, hogy a közösségek számára egy fenntartható életmódot, környezettudatos lakhatást, építészeti modellt mutasson be. Ennek szellemében, szintén 2012-ben Kristoffer Tejlgaard és Benny Jepsen egy olyan, a természet formáit rekonstruáló geológiai dómot épített, amely alacsony anyaghasználattal nagy hatásfokot és stabilitást ér el. A molekuláris struktúrájú építményhez az ihletet az 1950-60-as évek amerikai alternatív építészeti mozgalma, különösen pedig Ricard Buckmister Fuller geológiai dómjai adták, amely az akkori hippi mozgalmak számára egy ikonikus építészeti formává vált. Ezt ragadta meg és élesztette újjá a Roskilde Fesztivál installációja, amelyet a szerkezet modulárissága és stabilitása miatt akár évről évre könnyen lebonthatnak, majd a rendezvények idejére újra felállíthatnak.

Szintén a mobilitás és könnyű felállítás jellemzi a fesztivál szervezői által 2016-ban felkért BIG iroda installációját. A hatalmas, egymással kapcsolatban álló, de jól variálható buborékok belülről színes LED világítást kapnak, így napnyugta után könnyen változtathatják vizuális hatásukat. A BIG egy időben több szabadtéri rendezvény megkeresésre fejlesztette ki ezt a könnyen szállítható és felállítható installációt, amely a Roskilde Fesztiválon a Tuborg sörgyár VIP részlegét fogadta magába.

Az installációk túllépve praktikumon, szoborként jelennek meg az 1999 óta megrendezett, ma már az Egyesült Államok, de a világ egyik legjelentősebb zenei és művészeti fesztiváljának számító, kaliforniai Coachella Fesztiválon. Minden évben különböző kortárs művészeket hívnak meg, hogy a rendezvényre installációkat készítsenek, így például 2014-ben el Phillip K. Smith III. olyan oszlopokat, szabályos álló hasábokat épített, amelyek nappal tükröződnek, éjszaka pedig hatalmas, különböző színben világító neontömbökké alakultak át. Nappal jól visszaadják a környező növényzet, a fák és a távolabbi természeti formák kontúrjait, valamelyest a táj részévé válnak, éjszaka pedig külön életet kezdenek élni. Idén is több művész készített rendhagyó installációkat a sivatagba, így például az olasz Edoardo Tresoldi három barokk és neogótikus katedrális nagyméretű modelljét állította fel úgy, hogy azoknak csak a körvonalai épültek meg. A lényegében szerkezetként álló pavilonok szellősek, könnyedek és – akárcsak K. Smith munkái –, átengedik magukon a sivatag és az ég világát.

Fenntarthatóság

Az ideiglenes építmények felállítása és bontása, az adott területek koncentrált igénybevétele, a hatalmas embertömegek mozgatása, valamint a megnövekedett mennyiségű hulladéktermelés miatt a fesztiválok jelentős terhet rónak a környezetre. Ennek enyhítésére már több szervező és kreatív cég igyekezett megoldást találni a hulladék visszafogás és szelektálás alapvető gondolatán túl. Az 1999-ben elindult amerikai Pickathon Music Festival lett az első, teljes mértékben hulladékmentesen megvalósult kültéri esemény, ahol a vendégek nem kaptak és használtak műanyag flakonokat, a színpadokra és a technikai installációkra pedig kreatív vállalkozások nyújtottak újrahasznosított anyagokból készülő megoldásokat. 2014-ben a Portland State University építészhallgatói például raklapokból építettek színpadképet, két évvel később pedig ipari papírcsöveknek adtak új szerepet a fesztivál installációiban.

Egy holland start up cég tapasztalata szerint a fesztiválozók egynegyede hagyja maga mögött sátrát, amelyet ugyan sokszor igyekeznek karitatív célokra átadni és újrahasználni, de mindez sokszor problémát jelent a szervezők számára. Éppen ezért fejlesztették ki a KarTent, a 100%-ban újrahasznosított kartonból készült, könnyen felállítható, de még könnyebben újrahasznosítható sátrakat. Ezek stabilitása, időtállósága éppen elég egy pár napos fesztivál idejére, hogy abban egy pár biztonságosan meghúzódjon, a kartonlap külsőre pedig mindenki kedve szerint nyomtathat vagy rajzolhat üzenetet, információt vagy akár reklámot is.

A fesztiválokon máig a zene és az együttlét a legfontosabb, de annak csomagolása már egyre komolyabb feladatot ad a szervezők számára. Ez pedig egy újabb területet, az ideiglenes installációk megtervezőit hozza minden évben lázba úgy, hogy nem egy esetben a legnagyobb építészeti tervező irodák is szívesen vágnak bele egy-egy igencsak tiszavirág életű konstrukció megalkotásába.

Bán Dávid