építészet : környezet : innováció

Az Üllői úti „kilenc ház” - az 1956 utáni újjáépítés városképe

Az 1956-os forradalom során kb. 11000 lakás sérült meg Budapesten, melyre a Kádár János vezette berendezkedésnek gyorsan reagálnia kellett, nem beszélve arról, hogy látványos eredményeket kellett felmutatniuk ahhoz, hogy hatalmukat elfogadtassák. Minderre megoldást adott Perényi Imre, aki '57-től nagyszabású városszépítési akcióba kezdett. Tamáska Máté írása.

Épülő Budapest - ezzel a címmel kívánt folyóiratot indítani 1957-ben Perényi Imre, a második világháború utáni évtizedek urbanisztikájának meghatározó figurája. Mintaként a varsói Stolica folyóiratot tekintette, amely 1946-ban indult útjára és a háborúban elpusztult lengyel főváros újjáéledését volt hivatott bemutatni. Hasonló tematikával egyébként nem csak a lengyelek indítottak lapot, de a sokkal jobb állapotban megmaradt osztrák főváros is, Aufbau címmel. 

Noha a fényképek alapján úgy tűnhet, hogy Budapest 1956-ban a második világháborúhoz hasonló harcok színtere volt, a tényleges károk nem mérhetőek össze azokkal, amik 1944-45-ben történtek. Csupán egy beszédes szám: 1956-ban körülbelül 11000 lakás sérült meg, ezek nagy része viszonylag egyszerűen kijavítható belövések révén. 1945-ben ezzel szemben mintegy 13500 lakás semmisült meg, míg mellette kb. 70000 lakás vált részben vagy teljesen használhatatlanná. A relatíve kisebb károkra, azonban aligha hivatkozhatott a Kádár János vezette új berendezkedés, melynek égetően szüksége volt valami kézzelfogható és látványos eredményre, hogy hatalmát a közemberek szemében elfogadtassa.


A Corvin arculatváltozásai: harctér - fotó: Fortepan



Perényi Imre - aki korábban a tervezőintézetek államosítását vezényelte le - most is jó érzékkel lépett a hatalom közelébe. 1957-től a Budapest Városi Bizottság Építészeti és Városrendezési Osztályának frissen kinevezett vezetőjeként nem csupán a helyreállítást koordinálta, hanem - felismerve az egyedülálló pillanatot - nagyszabású városszépítési akcióba kezdett. Ennek részeként foghíjak épültek be, a főútvonalakon új üzletportálok készültek, folytak a sortatarozások, megtiltották az utcai árusítást, illetve építészek tervezte pavilonokat állítottak fel, a Rákóczi út menti házakat árkádosították. Perényi lapot ugyan nem kapott, de a Magyar Építőművészet 1959/5-6 számában prezentálhatta az elért eredményeket. A tematikus szám bevezetőjében maga írta: "A felszabadulás 15. évébe lépő Budapest az elmúlt két és fél év alatt begyógyította az ellenforradalom által okozott sebeket, sőt ezen túlmenően a főútvonalak épületeinek rendbehozatalával (…) korszerűsítési munkák is kezdődtek."
 
A "sebek" kétségkívül az Üllői úton és a Corvin közben voltak a legsúlyosabbak. Olyannyira, hogy - az orvosi metaforánál maradva - itt komolyabb műtéti beavatkozásra is szükség volt. A mai Corvin és a Klinikák metróállomás között összesen kilenc új házat húztak fel, amelyek alapvetően átrajzolták az Üllői út történeti arculatát. Nem utolsó sorban persze éppen ez volt a cél. Perényi kortársaihoz hasonlóan nem rajongott a századforduló "gipsz-architektúrájáért", különösen nem a két világháború közti idők neobarokk stílusáért, így az arculatváltást nem csak ő, az építész szakma is pozitívan értékelte. A modern Budapest megteremtése legalább annyira fontos üzenet volt befelé, mint kifelé, a külföld felé. Az Üllői út fejlesztése a Kádár rendszernek "minden pénzt megért", hiszen a ferihegyi reptérről érkező keleti és nyugati vendégek itt találkozhattak először a kádári világ "nyugati nyitásával". Tágas kirakatokat, neonreklámokat, eszpresszókat, a Corvin moziban amerikai filmek plakátjait láthatta az, aki a hatvanas években újrajárta a forradalom legtöbbet fotózott Üllői úti helyszínét.


A Corvin arculatváltozásai: reprezentációs tér (Gagarin fogadása) - fotó: Fortepan



A főútvonal mentén elkészült kilenc új épület közül a nagykörút kereszteződésében felépített sarokházak a legismertebbek. Perényi előterjesztéseként már márciusban kiírták a kereszteződés rendezésére a pályázatot, melyben külön kiemelték a két műemléki épület, az Iparművészeti Múzeum és a Kilián laktanya megőrzését, illetve hangsúlyosabb városképi megjelenítését. A lakóházakat tervező Csics Miklós a múzeum esetében ezt úgy oldotta meg, hogy az eredeti utcavonal visszaléptetésével a Lechner-féle épület látványát megnyitotta a körút felé (Üllői út 39-43). Máskülönben mindenfajta történeti utalást igyekezett elkerülni. A foghíj beépítésével a korabeli műemléki elveknek megfelelő erős kontraszt jött létre múlt és jelen között. A múlt történelemként - jelen esetben történeti műemlékként való elfogadása - és vele szemben a szocializmus modernségének hangsúlyozása, tökéletesen megfelelt a kádári konszolidáció önképének. Még akkor is, ha elfogadjuk, nem a politikai üzenetek térbeli megfogalmazása, hanem a nemzetközi áramlatba illeszthető építészeti és várostervezési megfontolások irányították a tervező kezét.

A Kilián laktanya bemutatása problematikusabb feladatnak bizonyult, többek között azért is, mert a laktanya a forradalomban emblematikus szerepet töltött be. Emellett hely sem igen kínálkozott. A szintén Csics Miklós tervezte saroképület (József krt. 86.) ugyan visszalép az eredeti utcavonaltól, ám az itt lévő bérház együttes kötöttségei (tervezte: Bauer Emil, 1922) miatt messze nem olyan látványosan, mint a vele szemben álló párja. A kényszerből lett adottságként Csics a Kilián laktanya masszív tömbszerűségét ismételte meg. Ily módon a két saroképület (az új lakóház és a régi laktanya) kapuként nyitotta meg a nyílegyenesen kifutó Üllői utat, egyben megelőlegezte annak vegyes, frissen beépült foghíjakkal teli utcaképét.


A Corvin arculatváltozásai: ma, mint forgalmas csomópont


A hatvanas-hetvenes években még értelmezhető volt a kapu motívum, de a metró aluljáró kialakításával a felszín elvesztette kapcsolatát a városi élettel. Nem véletlen, hogy 2010-ben már nem itt, hanem a Corvin mozi előtt nyitották meg az újjáépülő Corvin-negyed kapuját. De ez már egy másik éra rehabilitációja. Annyi azonban mindkettőben közös, hogy akárcsak a Kádár korszak fejlesztései, úgy a mai beruházás is a fogyasztás felfuttatását tekinti kiemelt céljának.

Tamáska Máté


A cikk megírását az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatta. 

Az Üllői úti „kilenc ház” és tervezőik:
Üllő út 54-56. - Halászy Jenő (IPARTERV)
Üllő út 60-62. - Schall József (IPARTERV)
Üllő út 65. - Martonné Jutas Ágnes (BUVÁTI)
Üllői út 71. - Édes Imre (BUVÁTI)
Üllői út 73. - Tőkés György (BUVÁTI)
Üllői út 79. - Gáspár Tibor (BUVÁTI)
Üllői út 81. - Boross Zoltán (BUVÁTI)
József krt. 86. - Csics Miklós
Üllői út 39-43. - Csics Miklós

 

vélemény írásához jelentkezzen be »