Barcelona, ahol a piac a város lelke

A szokások és elvárások változásával a korszerű piac ma egyszerre építészeti látványosság és optimálisan működő kereskedelmi létesítmény, fogyasztói és közösségi élménytér, az egészséges és fenntartható életmód nélkülözhetetlen része, de szerepe ennél jóval többre terjedhet ki. Az európai gyakorlat azt mutatja, hogy gazdaságélénkítő hatásával, foglalkoztatói minőségében és kulturális értékteremtő erejével a komplex városregeneráció katalizátora és egyik leghatékonyabb eszköze lehet.

Spanyolországban a piac nemcsak a friss termelői áruk beszerzési forrását jelenti, hanem kultikus szerepet tölt be a mindennapokban. Szükséglet, találkahely és műintézmény, nélküle elképzelhetetlen az élet. A színek és illatok kavalkádján, a természetes élelmiszerek és a kulináris örömök tárházán túl olyan fontos művelődési és nevelési terepet kínál, ahol a vásárlók elsajátítják a társasági érintkezés finomságait, a pénzkezelés képességét és az alkukötés művészetét, sőt a közéleti-politikai témák megvitatásához szükséges érvelési tudást is. 

A bevásárlóközpontok és szupermarketek megjelenése itt is alaposan megtépázta a piacok népszerűségét és életképességét, de a hagyományokat átértelmező, mai kontextusban megújító törekvések nyomán ma ismét reneszánszukat élik a városszövetbe szervesen illeszkedő, élettől lüktető és felkapott piacok, amelyeknek jórészt történelmi épületek adnak otthont. Madridban a közelmúltban több neves vásárcsarnok újult meg, azonban a klasszikus piacok revitalizációjában Barcelona viszi a prímet. 

Kutatásalapú úttörő modell, közös érdekeltséggel 

A katalán főváros nyüzsgő helyi piacai a 18-19. században alakultak ki, ám a Franco-rezsim végére forgalmuk drasztikusan visszaesett, és zömük hanyatlásnak indult. A Spanyolországon belül is perifériára szorult Barcelona vezetése 1979-ben vágott bele integrált városfejlesztési stratégiájának megvalósításába, következetes tervezéssel és bámulatos eredményekkel. A közterek megújítását a szociálisan problémás negyedek megújítására is kiterjedő város- és épületrehabilitáció követte. Az elmúlt két évtizedben egyedülálló urbanisztikai programmal korszerűsítettek 19-et a 39 egységet számláló piaci hálózatból – 5 újabb átalakítása pedig folyamatban van –, amelyek versenyképessége, szervezettsége, esztétikai minősége és értékteremtő jellege ma az egész világon mintaként szolgál. A város páratlan választékú és hangulatú piacai évi 63 millió látogatót vonzanak, 950 millió eurót forgalmaznak, és 7.500 munkavállalójukkal az egyik legnagyobb foglalkoztatónak számítanak. Barcelona többszáz millió eurót költött az újjáépítésre és a fejlesztésre, ami lényegesen hozzájárult az elszegényedett körzetek fellendüléséhez. Az utánpótlásra is gondoltak, ugyanis a jövő fogyasztói, a mai iskolások speciális oktatási programban ismerkednek meg a piaci vásárlás kultúrájával és a hozzá kapcsolódó egészség- és környezettudatos életformával.  

Az IMMB, a Barcelonai Piacok Városi Intézete 1991-ben jött létre az önkormányzati tulajdonú piacok működtetésére. Az intézmény a helyi kereskedők bevonásával és érdekeltté tételével dolgozta ki azt a 21. századi modernizációs modellt, amely a vonzáskörzet gazdasági és társadalmi kutatásainak eredményeiből kiindulva igazítja a kereslethez a kereskedelmi infrastruktúrát és szolgáltatásokat. A fejlesztésekben éppúgy fontos szerepet kap a hosszú távon fenntartható üzletek és standok kínálatának újratervezése, a logisztika és a parkolás föld alatti megoldása, mint a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő szelektív szemétgyűjtés, a városi és kerületi promóciós programok szervezése. Ehhez társul a méltó vizuális környezet kialakítása, a piacokat befogadó épületek értékeinek helyreállítása és a környék egyidejű rendezése különböző beruházások révén. 

Új ikon és eleven folytonosság: a Santa Caterina vásárcsarnok 

Az így megújított barcelonai piac egyszerre a helyiek büszkesége és idegenforgalmi látványosság, fogyasztói és közösségi élménytér, emellett nyereséges vállalkozói nagyhatalom. A gyakorlat bebizonyította, hogy színvonalas kínálatával, munkahelyteremtésével és kultúrájával valódi katalizátort jelent az elmaradottabb negyedek revitalizációjában. A sikeres regeneráció talán legszebb példája a megsemmisült középkori templom és kolostor helyén emelt Santa Caterina, amely a 19. század közepén Barcelona első fedett vásárcsarnoka volt, mára pedig új építészeti ikon lett a környék fölött varázsszőnyegként lebegni látszó, 325.000 darab különböző formájú és 67 színben játszó mázas kerámiacseréppel fedett hullámos tetejével. A 2005-ben átadott vásárcsarnokot az időközben fiatalon elhunyt vizionárius katalán építész, Enric Miralles és társa, Benedetta Tagliabue tervei alapján építették újjá.  A világszerte emblematikus, gazdag szimbolikájú épületeket, köztük a skót parlamentet és a 2010-es sanghaji világkiállítás spanyol nemzeti pavilonját jegyző EMBT iroda közismerten kitüntetett figyelmet szentel a köztér és az építészet érzékeny kapcsolatának, az emberléptékűségnek és a fenntarthatóságnak. 

Megbízásuk ezúttal is roppant összetett volt, mert a forgalmas Francesc Cambó sugárúton fekvő Santa Caterina vásárcsarnok 1997-re teljesen elavult és lepusztult. A piac épülete ráadásul a patinás múltú, kanyargós szűk utcákból álló, évszázadokon át rendkívül tehetős és élénk La Ribera (El Born) negyed szívében helyezkedik el, amely központi fekvése és a tengerhez való közelsége, bohém atmoszférája és remek adottságai dacára tartósan leszálló ágba került.  Az egykori óvárosi rész lenyűgöző történelmi, építészeti és kulturális örökséggel bír – itt található többek közt a gótikus Santa María del Mar templom, a román stílusú Marcús kápolna, a szecessziós Katalán Zene Palotája és az impozáns palotaegyüttesben kialakított Picasso Múzeum. A környék azonban a folyamatosan romló városkép és lakásviszonyok, a kereskedelmi centrumok áttevődésével járó gazdasági pangás és a kedvezőtlen irányban megváltozott demográfiai összetétel miatt hosszú ideig leginkább kétes közbiztonságáról híresült el. Az építészeknek úgy kellett megújítaniuk a valaha jobb napokat látott piacot, hogy a komplex revitalizációs program részeként helyet kapjon benne egy hatalmas földalatti parkolóház, rakodótér és egy pneumatikus üzemű hulladékfeldolgozó rendszer, legyen kapacitás a szupermarketekkel és gasztronómiai egységekkel való bővülésre, valamint létrejöjjön a környék rehabilitációját támogató környezeti viszonyrendszer új közterekkel és az időseknek tervezett két szociális bérlakástömbbel. 

A közelben lakó, így a piachoz személyesen is kötődő építészek felfogása szerint értelmetlen különbséget tenni múlt és jelen között, hiszen ami túlélte az idő viszontagságait, az kortársnak és hasznosnak tekintendő. A régi vásárcsarnok helyszínén zajló építkezés azonban még Barcelona legavatottabb ismerőit is meglepte, mivel az alapozási munkálatok során felszínre kerültek az egymásra rétegződött késő ókori római temető, gótikus templom és dominikánus kolostor romjai. A többszöri tervmódosítást követően Miralles és Tagliabue a leleteket feltáró régészeti emlékhely kialakításával, a középkori oltárfülke maradványainak megtartásával és három oldalon az eredeti, ma üzleteket és vendéglátóhelyeket rejtő árkádokkal tagolt csarnokhomlokzat megőrzésével szervesítette a történeti örökséget. Innovatív megoldásokkal szervezték át a belső tér funkcióit és az elárusítóhelyeket, az épület negyedik oldalát pedig megnyitották a két újonnan létesített köztér felé, amelyek közül az egyik a piacot kapcsolja össze a negyeddel, a másikat pedig a szociális bérlakások lakói használják.

Az önkormányzat és a helyi kereskedők társfinanszírozásával újjászületett Santa Caterina piac csupa mozgalmasság, maga az eleven folytonosság. Bravúrosan egyesíti a régi és az új anyagokat, technológiákat és formákat, bővelkedik a reflexív elemekben és a játékos részletekben, míg a zöldségek és gyümölcsök tengerét megidéző tetőszerkezete egyszerre díjnyertes mérnöki csúcsteljesítmény és a Gaudí mozaiktechnikája előtt tisztelgő pompás műalkotás. 

A változás motorja az önmagára találó negyedben 

A legkorszerűbb követelményeknek megfelelő, ismerősen otthonos vásárcsarnokot nemcsak a kereskedők szerették meg, hanem hamar birtokba vette a lakosság is. A hét évig húzódó projekt befejeztével az ablakokban újra feltűntek a bevásárlólistát és pénzt rejtő kosarak, amelyeket  a katalánok régi szokás szerint füttyszó kíséretében, spárgán lógatnak le az utcára, hogy borravaló fejében az ott csavargó gyerekekre bízzák a piaci beszerzést. A híres La Boqueria piacra főleg a turisták özönlenek, azonban a Santa Caterina változatlanul a helyiek kedvence és Barcelona egyik legjobb tapasbárjának otthona.

Jelentősége messze túlmutat egy vásárcsarnokén: az urbanisztikai szemléletű tervezés iskolapéldája, a fenntartható minőségi életforma megtestesítője és az átgondolt szociokulturális-gazdasági rehabilitáció motorja. Az elmúlt húsz év alatt a negyedben nagy horderejű infrastrukturális és intézményi beruházások, üzleti és ingatlanpiaci fejlesztések valósultak meg, a renoválásokkal és gyalogos övezetekkel megújult az utcakép, sok helyen zöldterületeket alakítottak ki. Itt épült meg a Richard Meier jegyezte izgalmas, a katalán szecessziós örökségre több motívumában utaló Kortárs Művészetek Múzeuma (MACBA). A Picasso Múzeum szomszédságában nyílt meg az ugyancsak Jordi Garcés tervei alapján mesterien újjáépített Gomis-palotában a Modern Művészetek Európai Múzeuma (MEAM), amely a 20. századi modern szobrászati gyűjteménye mellett a kortárs figuratív művészet sokszínűségének bemutatására szakosodott. Barcelona első öntöttvas szerkezetű vásárcsarnoka, az El Born piac átépítését követően egy különleges kulturális központnak és történeti emlékhelynek ad otthont, hogy különböző tárlatokkal és a 18. századi régészeti maradványok kézzel fogható-bejárható rétegeivel elevenítse meg a város utolsó 300 évének drámai fordulatokat hozó eseményeit.

Számos lakóházat emeltek és állítottak helyre, de a régi és az új sehol nem különül el, hanem összeépül, együtt lélegzik, feltételezi és kiegészíti egymást – minden kő és homlokzat Barcelona közös emlékezetét és egyéni identitását hordozza. Az általános felértékelődést eredményező változások hatására intenzív dzsentrifikációs folyamat zajlott le: sok fiatal, művész és értelmiségi költözött ide, és a katalán fővárosban élő külföldi közösség is felfedezte magának a negyedet. A La Ribera (El Born) újra megtalálta önmagát, toprongyossága és kétes híre rég a múlté, varázsa pedig erősebb, mint valaha. Már-már túlságosan is, ugyanis lebilincselő látnivalói, vagány szórakozóhelyei, stílusos éttermei, boltjai és galériái olyan számban vonzzák a turistákat, ami növekvő aggodalommal tölti el a helyi lakosokat. Ahogy a Santa Caterina piac építészei, ők sem cserélnék fel semmi mással a kifinomultságában is természetes, dinamikus fejlődésében autentikusnak megmaradt környéket.

Rénes Judit