Betakarítani a gyümölcsöt

Hogyan ne zsigereljük ki a Földet, hogyan ne akarjunk többet, mint betakarítani a Föld gyümölcseit? A kortárs építészet, építés olyan súlyos, a Föld jövőjét meghatározó etikai problémákkal kénytelen szembenézni, aminek megoldását az ízlés, a stílus, az ideológiák kérdésének előtérbe helyezése csak hátráltatja – írja Kubinyi György véleménycikkében.

Az egyik legnépszerűbb online építészeti magazin, az angol Dezeen 30 részes cikksorozattal járta körül a fa szerkezetépítési felhasználásának kérdéseit, Timber Revolution összefoglaló címmel. Az írások szerzői, riportalanyai fa tartószerkezetű házakat tervező építészek, kutatók, tanácsadók, építőanyag szakértők, erdőgazdálkodási szakemberek, építészeti újságírók. A különböző hátterű szerzők sokféleképpen látják a beton és az acél tömeges kiváltásának lehetőségét, faszerkezetet használva, a karbonlábnyom radikális csökkentésének érdekében.

A fa tartószerkezetű, (rekord) magas házak tervezői lelkesülten hisznek a beton és az acél kiválthatóságában. Azonban azok az építészek, akik már régóta terveznek fából, és az alacsony, néhány szintes házakban hisznek, arra figyelmeztetnek, hogy a fát nem hatékonyan, nem célszerűen használják fel az építészek, ha a fa sajátosságait nem veszik figyelembe. Például a magas házak fa szerkezeteinek könnyűsége miatt betont kell a magasan lévő szintekbe építeni, hogy a szél ne tudja veszélyesen megmozgatni az épületet.

Az építőanyag szakértők, kutató-tanácsadó építészek szkeptikusabbak, így vélekednek: egyrészt, ha fa tartószerkezetű házakat kezdenénk tömegével építeni szerte a Földön, hamar kifogynánk az erdőkből. Másrészt, a széndioxid lábnyom kiszámításánál fontos körülmény, hogy a lebontott faépület anyagának mi lesz a sorsa. Ha elégetésre kerül, azzal a nagy mennyiségű széndioxid felszabadul, amit a fa még élő szervezetként megkötött a légkörből. Tehát a cél a faszerkezetek többszöri felhasználása, így hosszú ideig tudja tárolni az építőfa a megkötött széndioxidot. Harmadrészt, Ausztriában, Norvégiában, Svédországban és a többi, kiterjedt erdőkkel rendelkező országban esetleg lehetne nagyobb mértékű a faszerkezetű házak építése, de az nem járható út, hogy nagy távolságokra szállítják a fát környezetvédelem címén.

Az erdőgazdálkodók alapvető meglátása, hogy a faépítészet a jó erdőgazdálkodásnál kezdődik. A fa ésszerű kitermelésére, újraültetésére hívják fel a figyelmet, mert a helytelen erdőgazdálkodás már maga is nagy mennyiségű szén-dioxidot tud termelni.

A Dezeen cikksorozata arra hívja fel a figyelmet az én értelmezésemben, hogy a karbonsemleges vagy az erre törekvő – például a fa tartószerkezetű – építés lehetősége, jövője ellentmondásos. Viszont, ami egyértelműen környezetbarátnak tekinthető, az a szétszerelhető és újra beépíthető tartószerkezeti elemek alkalmazása, akár fáról beszélünk, akár más építőanyagról. 

Magyarországon is egyre inkább elérhetők információk a környezetkímélő, karbonsemlegességre törekvő építészetről. A Magyar Építőművészetben időről időre felbukkan a téma, a 2023/4. tematikus lapszám e tárgykörbe tartozó épületeket mutat be. Az egyetemi oktatásban-kutatásban is egyre inkább helyet kap a környezettudatos tervezés kérdése.

Az Építészfórumon 2021. márciusában indult el a Fenntarthatóság rovat, amely szakértői tanulmányok, ismeretterjesztő és véleménycikkek mellett rendszeresen helyet ad a HuGBC (Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete) tevékenységéről szóló híreknek, például a HuGBC által szervezett, a Német Nagykövetség és számos hazai gyártó által támogatott "Green Future Conference 2023: Válaszút előtt- Úton a karbonmentes építés felé" eseménynek. Kár, hogy a teljes árú jegy 40.000,- Ft volt. A tájékoztatás, információáramlás elősegítése érdekében előre mutató lenne, ha egy-egy ilyen konferencia szabadon elérhetővé válna, ahogy sok online előadás is a HuGBC oldalán.

A Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete szervezte a Nemzetközti Zöld Építés Hete eseményét, aminek része volt a Green Walk, egy olyan séta, ahol "egyedülálló építészeti megoldásokkal, energiahatékonysággal, kiemelkedő minősítésekkel rendelkező környezettudatos irodaházakat, középületeket, passzív társasházat, iskolaépületet nézhettek meg az érdeklődők." A séta részét képezte a "MOL Campus (BREEAM Excellent, LEED Platinum minősítés)" meglátogatása is, de az épület tartószerkezetéhez felhasznált 63.000 m³ beton és 8.000 tonna acél nem éppen környezetbarát. Hogy mégis meg tudta szerezni a MOL Torony a BREEAM kiváló minősítését, annak oka, hogy a BREEAM-ben az épülethez felhasznált anyagok súlyozása 18% a teljes rendszerben, így "a 900 m² napelem, a geotermikus energiát használó hűtési és fűtési rendszer, valamint a szürkevíz újrahasznosítás" – ahogy azt az épület weboldalán írják – legyőzte a 63.000 m3 betont és 8.000 tonna acélt.  Az érvényes magyar BREEAM rendszer súlyozási arányrendszere Plájer Dóra HuGBC szervezésében megtartott online előadásának alapján:

Kicsit más szemszögből, és részletesebben írt a MOL Campus környezetbarát minősítéséről Hulesch Máté az Építészfórumon.

Újra nemzetközi példához nyúlva, a Happy and Creative Frugality (boldog és kreatív mértékletesség) mozgalom (Philippe Madec francia építész az egyik alapító) kiáltványa így fogalmaz az építészet és az építés szerepéről környezetünk alakulásában:

Egy riport kapcsán Madec úgy definiálja az "ecoresponsible" (ökofelelős) tervezést, hogy az respektálja a Földet és az embereket. Ez egy egészséges építészet, mondja Madec, ami természetes forrásokat használ, és mértékletesen teszi azt, nem indít meg (környezet)szennyező folyamatokat a tervezéssel. Különös figyelmet szentel a Földnek és az embereknek, azzal a vággyal, hogy megóvja azokat. A boldog és kreatív mértékletesség ebben az összefüggésben tehát azt jelenti, hogy a Földet nem zsigereljük ki, nem akarunk többet a Földtől, mint amit az kínál.

Napjainkban különösen aktuális kérdés ez Magyarországon. December 12-én fogadta el a parlament az új építészeti törvényt, aminek bevezetőjében többek között ez olvasható:

Az építészek elé tehát olyan múltbeli alkotókat állít követendő példaként a jogszabály, mint Lechner Ödön, Koós Károly, Makovecz Imre. Előbb sorolt építészek ízlésbeli, ideológiai, stiláris kiválóságához nem fér(het) kétség. Azonban a kortárs építészet, építés olyan súlyos, a Föld jövőjét meghatározó etikai problémákkal kénytelen szembenézni, aminek megoldását az ízlés, a stílus, az ideológiák kérdésének előtérbe helyezése csak hátráltatja. Egyrészt, ezek a múltidéző formai kérdések elviszik a fókuszt a Föld jövőjét meghatározó lényegi kérdésekről, másrészt, a korszerű, környezetkímélő építőanyagok és technológiák lényegükből fakadóan új megjelenést, új esztétikát kell hozzanak magukkal. 

Egyébként, az építészeti stílus, formálás kérdését olyan nyitottan, elfogulatlanul is lehet közelíteni, ahogy azt Peter Zumthor, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes professzora teszi:

De túl Zumthoron is, újra Madec gondolatát megidézve, a megkerülhetetlen, újra és újra körül járandó fő kérdés az, hogyan ne zsigereljük ki a Földet, hogyan ne akarjunk többet, mint betakarítani a Föld gyümölcseit.

Kubinyi György

[1]Peter Zumthor 1991. december 1-én Piránban elhangzott német nyelvű előadása, megjelent: Du, DieZeitschriftderKultur 615, Heft Nr. 5, Mai 1992, 68-69. oldal, M. Gyöngy Katalin fordítása. Magyarul megjelent: Arc, 1, 1998, pp.:30-35.