építészet : környezet : innováció

Bölcsőde a határon

A pilisi bölcsőde egy komplex óvoda-bölcsőde központ első ütemeként épült fel 2012-ben. Az épületet 2013 augusztusában vették birtokba a gyerekek. Az Ilyés Marianna és Pölös István építészek által tervezett épületről írta le gondolatait Álmosdi Árpád építész.

Emlék

Az ezredforduló környékén a feledés homályából bukkant elő Ivánka András győri orvosi klubháza. Az egész szakma rácsodálkozott a 60-as évek eme szinte teljes épségben megmaradt reliktumára. Élmény volt kószálni az épületben, megfigyelni a tereket, az anyagokat, a részleteket, olvasni az építészeti gondolatokat, felismerni a találmányokat, elmerülni a korszak atmoszférájában. Hasonló érzés kerített hatalmába, amikor hirtelen ötlettől vezérelve megálltam Pilisen és megkerestem a nemrég elkészült bölcsődét. Nem értettem a déjá vu okát, hiszen a két háznak nem sok köze van egymáshoz, más korban, más funkcióval, más közegben épültek, formai hasonlóságok sincsenek, a hangulat is merőben elütő. A kapcsolat aligha fogható pusztán a téglaburkolatra, vagy a talált tárgy jelenségre, súlyosabb indokot sejtettem mögötte, amit megpróbáltam megfejteni. 

helyszíni hangulat

A hely

Pilis 12 ezres kisváros Budapest vonzáskörzetében növekvő lakosságszámmal és túlterhelt infrastruktúrával. A rövid és hosszútávú igények felmérése után a város vezetése egy 7+4 csoportos óvoda-bölcsőde komplexum építésére határozta el magát. Az ehhez szükséges, hatalmas telket merészen egy feltáratlan, közművesítetlen, a lakóházak hátsó kertjei mögött húzódó területen jelölték ki. A telek különlegessége, hogy amellett, hogy közel van a városközponthoz, közvetlenül határos a Gerje-patak forrásvidékének tájvédelmi körzetével. Másrészt a terület egyelőre nem kapcsolódik szervesen a város utcarendszeréhez, a ház egy mellékútról nyíló, a beruházás részeként épített zsákutca végén áll. Furcsa, de hatásos. Nem lehet csak úgy futtában bedobni a gyereket reggelente, a bölcsődébe járás felér egy mindennapos zarándoklattal a természet peremvidékére. 

Határhelyzet

A ház a faluvégi hangulatra apellál. A gyerekek helyiségei a Gerje felé néznek, a csoportszobák előtti udvar természetes folytatása az ősfás, zsombékos pagonynak. A kerítés épp csak lerekeszt egy kis darabot a természetből, hogy a kültéri játékok ne széledjenek szét. Az épület előtt  tágas előkert, kényelmes járdákkal, visszapótolt fásítással. Itt nyoma sincs városiasságnak, már látszanak a házat pár év múlva körbevevő liget csírái. A léckerítéssel takart gazdasági udvar a porták hátsókertjeihez tapad. Itt is, ott is jóleső rendezettség. Kutyaugatás, kakaskukorékolás. A túloldalon béka-, és tücsökzene. Mindez a továbbépítés után is megmarad. Az óvodai csoportok önálló udvarok köré rendezve fűződnek majd föl egymás mögé, a közönségforgalom az előttük húzódó sétányon, a gazdasági feltöltés a mögöttük futó úton zajlik majd.

Bölcsőde, Pilis, fotó: Szabó Sándor

Boldog észak

Az épületben járkálva mintha egy észak-európai ország felségterületére tévedtem volna. A legelső benyomás a tágasság. Itt nyilván nem a szabványban meghatározott tervezési program iskolás felmondásáról van szó, hanem arról, hogy minden helyiség pont akkora, amekkora a normális használathoz szükséges. Nincsenek felesleges területek, a működést az elrendezés apró finomságai segítik. Ilyen például, hogy a játszóudvart a főhelyiségek zavarása nélkül, semleges közlekedőkről is meg lehet közelíteni, vagy hogy az ételszállítás a csoportszobák közötti ajtókon keresztül egyenes és küszöbmentes útvonalon történik. Öröm látni a tervezői gondosság jeleit: a kerékpárokat fedetten jó tárolni, a babakocsikat fűtött helyen, minden résztevékenységhez tartozik egy jól diszponált raktár, az udvarhoz egy közvetlen WC és játéktároló, az udvar gépkocsival is járható, a csoportszobák gépi úton is szellőztethetők, a világítás indirekt megoldású, a déli naphoz motoros vászonárnyékoló, a nyugatihoz függőleges, fix falamella dukál, és még sorolhatnám. 

A belső terek is skandináv atmoszférát idéznek. Mértéktartó anyag-, és színhasználat, természetes, nyers felületek, a funkcióhoz illő hangulatváltások, és sok kedves figyelmesség a nagyméretű tükröktől kezdve a falburkolatokat lezáró mágneses "graffitisávon" keresztül az üvegfelületek gyerekrajz mintázatú pöttyözéséig. És minden világos. A szó összes értelmében. 

Bölcsőde, Pilis, fotó: NÁNA

Tégla

A ház kérge olyan szép, hogy alighanem Bernt Nyberg is kalapot emelne, ha tehetné. Hazai gyártású, 10 cm-es téglából készült, átszellőztetett légréssel, telifúgázva. A fal életteli hatásában a téglával egyenrangú szerepet játszik a betonszerűen sprőd habarcs, mely a szokásostól eltérően a felület közel felét tölti ki. A falazatban úszó téglák a klasszikus római, vagy bizánci falak kötésképére emlékeztetnek, de az északi hatás itt is erősebb. A burkolat ugyanis nincs túlformálva. Mindössze az áthidalók álló sorai, egy bravúros, áttört szakasz és néhány, csak közvetlen közelről érzékelhető, vidám felirat szelídíti a fal méltóságát. (Utóbbiak a tervezők saját kezű munkái.)

Techné

Az épület minden részlete gondosságról és fegyelemről árulkodik, továbbá a szakma mély ismeretéről. Magabiztosságról kis és nagy léptékben egyaránt. És ezen a ponton véltem megtalálni a győri klubház és a pilisi bölcsi közötti párhuzamot. Mindkét épületben kézzelfoghatóan van jelen a MESTERSÉG. Ami végülis lubickolás egy többezer éves tudáshalmazban. Csöndes cselekvés a felelősség teljes tudatában. Vagy másként fogalmazva: a gondolat földre tétele.

Itthon

Hazafelé autózva azon morfondíroztam, hogy miként születhet meg ma Magyarországon egy ilyen különleges épület, mint ez a pilisi. Egy olyan országban, ahol a közeget évszázados társadalmi komplexusok és környezeti érzéketlenség nyűgözi, ahol az együttműködés szisztémái felbomlottak, vagy működésképtelenek, ahol a közösségelvű, altruista viselkedés rendre negatív visszacsatolásban részesül, ahol a szépség fogalma illegalitásba kényszerült, és a lé meghatározza a tudatot. 

Bölcsőde, Pilis, fotó: Szabó Sándor

Ivánka András egy kései interjújában mesélt az orvosi klub tervezéséről, és a győri éveit kivételes időszaknak nevezte. Röviden úgy fogalmazott, hogy hagyták dolgozni. Lehet, hogy csak ennyi kell! 
Kérem, hagyjanak bennünket dolgozni!

Álmosdi Árpád
Szolnok, 2014. 07. 22.

 

2 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »