építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Borvendég Béla: Heavy stex

avagy: A szupertitkos szegedi cirka 70000 m2 alapterületű bevásárló központ. „...a város egyik - talán legnagyobb és megújíthatatlan - erőforrása a saját területe.”

Nem csak Újszeged, de az egész város csúszik még hátrább a városvezetés minden sumákságra nyitott bátorsága miatt. Ugyanis a város egyik - talán legnagyobb és megújíthatatlan - erőforrása a saját területe, tehát a vezetés színvonalának buherálhatatlan mérlege, hogy ezzel miként gazdálkodik?
 

Előzmények
1879-ben a Tisza rátört Szeged városára. A várost jószerint órák alatt a szennyes árba rogyott. Ferenc József - az apostoli király és császár - szinte azonnal a helyszínre érkezett és látható megrendüléssel szemlélte a vasúti töltés magasából a még mindig dereglyékben kuporgó szerencsétleneket.

„Szeged szebb lesz, mint volt” - jelentette ki állítólag, és komolyan is gondolta. Abban a időben még nem volt divatban a dübörgő, ámde fedezet nélküli, üres ígérgetés.

Hamarosan megérkezett Szegedre Lechner Lajos kormánybiztos, aki meglepően rövid idő alatt - köz-megegyezéssel - átszabta a várost. A legfrissebb nyugati minták szerint. Az átépítés kiállta az idők próbáját. Túlélte az első világháborút, túl a trianoni amputációt, és túl a kommunista félrefejlesztés nekirugaszkodásait is. Még az egyetemépítő, utolsó magyar nemzetben gondolkodó kultúrpolitikus, gróf Klebelsberg is hozzá tudta tenni saját városformáló elgondolásait.

Lechner hibája, vagy sem - ma már mindegy! - Újszegeddel nem sokat foglalkozott.

Az egykori hajóhíd helyén persze épült állandó híd. Rajta csilingelő villamos csattogott ki egészen az újszegedi állomásig, ahonnan Makóra, Aradra, Temesvárra vitte a gőzös vontatta szerelvény azokat, akik csak itt, Szegeden és az innenső parton váltották meg a jegyüket. 1944-ben azonban ezt a hidat is, meg a vasútit is felrobbantották. A közúti helyett új épült, a vasúti emlékét azonban ma is csak pillércsonkok őrzik, és persze megszűnt a határon túli vasúti kapcsolat is.

Paradox módon Újszeged a kommunista rendszerben lett valódi városrész. Ámde a szigorú tervgazdálkodás nagyobb dicsőségére lényegében komoly, átfogó fejlesztési terv nélkül lett azzá. Az átmenő forgalom keresztül préseli magát rajta, de ma sincsen alközpontja, s odaveszett egykori zöld jellege. Még a Ligetből is kiharapták szinte a felét. Mindamellett nélkülözi mind a városi közintézmények értelmes hálózatát, mind a nyilvános és urbánus közösségi tereket.

 
És ma?
Eddig a helyzet ilyen felemás volt. De hamarosan minden meg fog változni. Nem csak Újszeged, de az egész város csúszik még hátrább a városvezetés minden sumákságra nyitott bátorsága miatt. Ugyanis a város egyik - talán legnagyobb és megújíthatatlan - erőforrása a saját területe, tehát a vezetés színvonalának buherálhatatlan mérlege, hogy ezzel miként gazdálkodik?

1879-ben a várost a Tisza támadta meg. Kivédhetetlenül, hátulról, de korántsem váratlanul. Az előrelátók már évekkel korábban is számítottak erre. A rövidlátó többség mégis inkább a derűlátó ígéreteknek hitt. Bár napjainkban ismét a folyó fenyegeti, ismét nem váratlanul, legalább nem felkészületlenül. Amire azonban nincs felkészülve, az a nálunk boldogabb sorsú országokból hovatovább kiszorított bevásárló központok áradata. Az amúgy is már megsuvasztott gát zsilipjeit a Nagy Pénzek őrzik. Azaz nyitják vagy zárják, saját rövid távú érdekeik szerint. A Lechner idejében még igencsak figyelmes köznép pedig közben szunyókál. A fondorlatos gátőrök már fél évszázada kábítják, ha néha horkant egyet, bölcsődallal altatgatják.

 
Heavytex, meg a híd
Valaha az Újszegedi Kendergyár tekintélyes területet foglalt el a vasútvonaltól délre. Nem csak szépen megépített vöröstéglás ipari épületek álltak itt, hanem itt terpeszkedtek a kenderáztató tavak is. Az üzemet a kommunisták államosították, aztán bővítették, majd Heavytex néven privatizálták, és úgy fejlesztették vissza, hogy a hatalmas területet a jogutódok pénzzé tehessék, a pénzt pedig végül zsebre vághassák. Aminek most jött el az ideje.

A Dél-Alföldi Területi Tervtanács a közelmúltban tárgyalt két tervet, ami a régóta szükséges harmadik - déli - híd hídfőinek tervezett rendezésére készült. A tanács a két terv megvitatását összevonta. Egyrészt azért, mert bármilyen hídnak két hídfője van, s ezek egymással összefüggnek. Másrészt azért, mert a feladatot két tervező kapta ugyan, de a megbízó, a polgármesteri hivatal nem azonos tartalmú megbízást adott nekik. Az egyiket ugyanis határozottan arra utasította, hogy a Heavytex ingatlanfejlesztési tervét rajzolja be a tervébe. Amivel lényegében azt jelezte, hogy a városnak magának nincsenek naprakész fejlesztési tervei, és fenntartás nélkül alárendeli magát - azaz a város közösségét - a Heavytex önös érdekeinek. Azaz minden kritikát mellőzve azonosítja magát a volt üzem területét birtokló jelenlegi tulajdonosok érdekeivel.

A bírálat során ki is bújt a szög a zsákból. Egyrészt tisztázódott, hogy a Heavytex a területén egy cirka 70000 m2 alapterületű bevásárló központot kíván megvalósítani. Ami az egész városszerkezetet érintő nagysága, látogatói és kiszolgálói forgalma miatt is megköveteli az érvényes szabályozási terv újragondolását és átdolgozását. Másrészt a tervben szereplő összevont vasúti és közúti híd javasolt helye nem csak városfejlesztési, de vasút-üzemi szempontból is módfelett aggályos és vitatható. Nyilvánvalóvá vált, hogy az Uniós támogatásból itt megvalósítani szándékolt híd tényleges célja nem más, mint a Heavytex-telek piaci értékének feltornászása. Magyarán zaftos telekspekuláció a város kárára. Az már csak hab a tortán, hogy a Heavytex javaslata szerinti bevásárló gólem nem csak gátlástalanul pocsékolná a belvárosivá avanzsáló területet, a hatalmas térszíni parkoló nem csak építészeti szempontból elfogadhatatlan, de a környezetet negligáló primitív és építészetinek nem nevezhető tömegalakítás egyszer s mindenkorra tönkresilányítaná Szeged idegenforgalmi szempontból kulcsfontosságú déli folyami kapuját.

 
Világos és egyértelmű tervtanácsi állásfoglalás
A tervtanács döntése tehát az volt, hogy mindenekelőtt a szabályozási terveket kell tartalmilag - és jogszerűen is - hozzáigazítani az új helyzethez, majd a feladat nagyságához és jelentőségéhez képest egy- vagy két-lépcsős - akár nemzetközi építészeti-urbanisztikai tervpályázatot ajánlatos kiírni a legjobb megoldás megtalálása érdekében. Ahogy ezt hasonló helyzetben minden demokratikus és értékelvű európai államban tennék. Hiszen itt már egyrészt az eredeti Lechner-terv módosításáról - illetve építészeti szempontból a Dóm tér kulturális értékéhez közel álló művészi vállalkozásról lenne szó.

Ezt az összefoglaló véleményt a jegyzőkönyv világosan és egyértelműen fogalmazta meg, megszívlelve az ombudsmannak a hírhedt kecskeméti Malom Centerrel kapcsolatos vizsgálati jelentését és ajánlásait. Ami ugyan a megvalósítás során elkövetett törvénysértések hosszú listáját rögzítette, de kifogásolta azt is, hogy ugyanaz a Dél-Alföldi Területi Építészeti Tervtanács a tervvel kapcsolatos elutasító véleményét nem fogalmazta meg az elvárható egyértelműséggel.

Többet ez a rangos testület nem tehetett. A Délmagyaroszág című lap mindazonáltal 2006. április 29-én a következőkről tudósított: „Jövőre kezdődhet az újszegedi bevásárlóközpont építése. Több tervváltozatot is bemutatott a városházán az újszegedi bevásárlóközpontot építő cég. Ezek azonban egyelőre titkosak.”

(forrás: Délmagyaroszág)
 

Titkos tervek
Hogy is van ez? A polgármesteri hivatal tehát nem csak fittyet hány a Tervtanács körültekintően megalapozott véleményére, de tanult is a kecskeméti példából. Abban az esetben ugyanis érvényes szabályozási terv ugyan nem volt, de az engedélyezési terveket azért láthatta a Tervtanács. Nem így Szegeden. Itt ugyanis nem csak a tervek titkosak, hanem a megbízott kivitelező cég által megbízott tervezők neve is az. A plánumokat tehát csak a polgármesteri hivatal vezetői láthatták. (Mintha még mindig a Varsói Egyezmény tagjaiként és annak utasítására terveznének itt egy „balsaja, agromnaja csokoládé gyárat”.) Hozzáértőt, építészt a bemutató közelébe sem engedtek tehát.

Ez az eljárás több oldalról tekintve is pökhendi és orrfacsaróan népi demokratikus. Nem csak azért, mert mellőzte a minőségi kiválasztás kézenfekvő megoldását, az ajánlott tervpályázatot, ami egy ilyen horderejű városfejlesztési építészeti feladat esetében minimumként elvárható lenne. De ráadásul a kulcsfontosságú feladatot azonnal a szintén titokban tartott kivitelező cég üzleti szempontjai alá is rendelte.

Figyelmetlenség? Naivitás? Bizony egyik sem! „ A város szépíteni akar az épületen, információink szerint a beruházás csak jövőre indulhat.” - írja a lap. „ Alaposan megváltoztatja Dél- Újszeged képét az a befektető, amely bevásárlóközpontot épít a Heavytex telkén. Az egykori szövőgyár területére hatalmas kereskedelmi központot, kisebb részben pedig irodákat tervez a Spar csoporthoz tartozó ingatlanfejlesztő kft. Több építésztől kértek előzetes vázlatot az óriás épületre, ezeket mutatták be a napokban a szegedi városházán. A Generál Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója lapunknak nem kívánt nyilatkozni, és azt mondta, a terveket sem hozzák egyelőre nyilvánosságra. Arra hivatkozott, hogy már van tapasztalata hasonló ügyekben, és ezért csak a végleges változatot teszik közzé. Egyelőre az egyetlen nyilvános terv egy előzetes egyeztetési anyag, amely a tervezett déli Tisza-híd újszegedi hídfőjének környékét ábrázolja. Ez megjárta a városi tervtanácsot is.

Csúsztatás No 1.! Tényleg megjárta a Tervtanácsot, amely azonban azt, alapos indoklással, el is utasította.

Ezen Europark néven szerepel egy óriási épület - folytatja a lap -, amelyet a Temesvári körút folytatásában tervezett körút kerít. A bevásárlóközpont egy óriási tömb, amelyhez hatalmas egybefüggő parkoló csatlakozik.

Egyelőre két klasszikus értelemben vett bevásárlóközpont működik Szegeden. A Szeged Nagyáruház nemrég múlt 25 éves, bár a kapcsolódó fedett bevásárló utca, a passzázs csak a nyolcvanas évekre épült ki teljesen. A Szeged Plaza a 90-es évek jellegzetes terméke. Bár nem bevásárlóközpont, a két szegedi hipermarket is sok bérlőnek ad otthont. A városban növekvő vásárlóerő azonban újabb ingatlanfejlesztő céget vonzott Szegedre.

 

Maszatolás és púder
A Tervtanács többek közt ajánlotta, hogy végezzenek részletes vizsgálatot, ami tisztázná: fennáll-e a veszélye annak, hogy egy ilyen nagyságú új bevásárló központ létrehozása tovább csökkenti a történelmi városközpont urbánus vonzását? Hogy mit jelent pontosan a hivatkozott két szegedi hipermarket, azon lehet ugyan vitatkozni de tény, hogy jelenleg Szegeden már működik a Tesco, a Cora, a Metro, a Lidl, a PennyMarket, az említett Szeged Plaza, és több olyan műszaki bevásárló központ is, mint a Praktiker, a MediaMarkt stb. A két meglévő belvárosi Nagyáruházról nem is beszélve. És nem számítva a későbbiekben említett, további két tervezett bevásárló központot. A városi közönség vásárló tényleges vásárlóerejét tekintve egy ilyen méretű új bevásárlóközpont a tisztességes verseny helyett nyilván arra jó, hogy kizárólag olcsó és hitvány minőségű, nagyrészt külföldi árukat zúdítson a városra, sőt a régióra. És hozzá a szellemi moslékot.

A lap imígyen folytatja „Nagy Sándor alpolgármester (SZDSZ) a beruházó cég vezetőjével áttekintette a terveket. Azt mondta: arra kérték az ígéretes elképzeléseket is bemutató céget, hogy tagolt, a folyó, a lakótelep és a tervezett körút felé is megfelelő homlokzatot mutató épületet tervezzenek.

Ehhez az előzmények ismeretében már kommentár sem kell. (Végtére a vízilovat is meg lehet tanítani repülni kellő lendülettel és változtatásra kész elszántsággal. Vagy ha mégsem repül, a szolgálatkész média elhiteti, hogy a közember csak azért nem láthatja , mert már a felhők fölött szárnyal...)

 

Koncepció van?
A megható alpolgármesteri gondosság legalább őszinte vallomás. Bevallása annak, hogy a városnak magának nincsen múltjához méltó és a polgárainak is bemutatható építészeti koncepciója. Elpárolgott az a miniszterelnöki ígéret is, ami a szóban forgó területen létesítendő Biopolisz létesítésről szólt és a szegedi idegenforgalom (azaz a Tiszapartok) fejlesztését kente a madzagra, a vasút lerajzolt fejlesztési igénye pedig köszönő viszonyban sincsen azzal a logisztikai központtal, ami a medencés kikötőre, a repülőtérre, az E5 autópályára és ennek Románia irányában történő folytatására támaszkodna, és amelynek alapkövét látványos külsőségek közt rakta le az előző szocialista miniszterelnök.
No de a feketeleves még hátra van!


Habosan

(….) A város érdekét a szabályozási terven keresztül érvényesítik - áll a cikkben. Azaz előbb a beruházó döntse el, hogy számára mi a legkifizetődőbb, ezt az önkormányzet bizonnyal örömmel fogja elfogadni, ez lesz a szabályozási tervbe visszarajzolva. Azaz a kocsit fogják a lovak elé. Ámde ha pedig ez után netán bárki is kifogásolni valót találna a tervben, a Legfelső Bírósághoz fordulhat. Aztán már szüret! Sine fine da capo. Az önkormányzati határozatot ugyanis az sem űberelheti - a legújabban módosított Építési Törvény szerint.
No és a fekete leveshez hab is dukál. Az újság ugyanis imígyen folytatja: „Információink szerint a bevásárlóközpont építése jövőre kezdődhet el, hiszen addig a beruházónak még számos problémát kell megoldania. Például át kell helyeznie az újszegedi vasútállomást, hogy megnyithassa a vasúti töltést. (...) Ezen a részen lakóházakat is le kell bontani. Dél-Újszeged teljes átalakulása nemcsak a Heavytex telkét megvásárló cégtől függ. A város régi álma a déli Tisza-híd, amelynek megépülésére a város vezetői (épp aktuális polgármesterei) többször ígéretet tettek. Az ezzel kapcsolatos kommunikáció azonban zavaros, hiszen egyelőre nem tudni, hogy a jelenleg már közúti-vasúti hídként tervezett létesítményre hogyan és mikor lehet uniós forrást szerezni. Anélkül pedig a beruházás nem valószínű, hogy megvalósulhat.


Irány?

Szeged viszonylag kis károsodással túlélte a XX. század fordulatait Ámde úgy látszik, hogy azt a szabadrablást, amit napjainkban tapasztalhatunk, és nem egyszer „modern köztársaságként” manapság sűrűn reklámoznak, nehezen fogja megúszni. Nehezen, mert a jelző nélküli valóditól mi még olyan távol vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől. És mint látható Kecskeméten - és most már Szegeden is -, éppen az ellenkező irányban menetelünk.

2006. 05. 02.

Borvendég Béla

vélemény írásához jelentkezzen be »