Egy egészen kis színház Szegeden

"Szemrevaló és ízléses. A város minden részletében végiggondolt középülettel lett gazdagabb" Generál építész tervező: Rantal János. Építészek: Csépe László, Széll Attila, Németh Sándor, Virágné Márta Nóra

Részlet Borvendég Béla: Egészen kis színház című írásából

„Aki a két oldal rizalit felett búslakodó és valaha volt jellegzetes helyi iparokat jelképező műkő szobrokat meg akarja pillantani, a Szeged belvárosában található szűk Horváth Mihály utcában, igencsak az ég felé kell fordítsa a tekintetét. A provinciálisra lehűtött későszecessziós bérház eredetileg a tehetős ipartestület tulajdona volt. Itt volt a tágas közgyűlési terme, az irodái és persze voltak benne bérlakások is (okos befektetés). A székházat a kommunista diktatúra hatalom legott államosította. Csakúgy, mint a mellette álló, de jóval később és már Art deco ízlés szerint formált épületet is, amit a testület termékbemutatók céljára épített. Már Trianon után. Hanem ebül jött jószág ebül megy. Ez az épület megyei tulajdonba került, és a Múzeumból kiszorult városi képtár költözött be. Ámde három éve a megyei közgyűlés és rá hagyományosan vicsorgó város nem tudván egyességre jutni a bérleti díjban, négy éve a tulajdonos a bérlő feje fölött vigyorogva eladta egy belemenő vállalkozónak. Aki – nota bene – azóta sem tud mit kezdeni vele, s tán még a vételárral is lóg. Így a megvakított ablakú jobb sorsra érdemes ház ráadásul immár a helyi védettség púpjával a hátán mit tehetne mást, mint csendben pusztulgat tovább.

Még a hetvenes években, a Nagyszínház fénykorában a Város az egykori testület székházában némi megalkuvások árán kamara színházat alakított ki. Ami felett azonban elég hamar eljárt az idő. Öt éve, amikor város zsebében több pályázati csatornán keresztül is némi pénz csordogált, úgy döntött, hogy főként szerkezeti és épületgépészeti okokból faltól falig korszerűsítteti a kis teátrumot, amelyik akkor már odaszokott nézőkörrel büszkélkedhetett. Az építkezés azonban csak napokban fejeződött be. A öt év jórészt azzal telt el, hogy a tervező a fatökű bürokrácia rendre kirakott bójáit kerülgette. És szerencsére persze jutott ideje arra is, hogy a tervét érlelgesse. A gyümölcsöt már bárki megízlelheti. Szemrevaló és ízléses. A város minden részletében végiggondolt középülettel lett gazdagabb."

Borvendég Béla

Rövid történeti áttekintés:

Az Ottovay István tervezte épületet 1928-29 –ben építették a szegedi iparosok székházuknak. A pince + földszint + két emeletes utcai szárnyhoz, udvari nagyterem is csatlakozott. Természetesen az ’50 –es évek elején államosították. Lakások, irodák kaptak benne helyet. 1956 után itt a nagyteremben kezdte meg működését a Szegedi Nemzeti Színház Kamaraszínháza. Középiskolás diák lévén – szemben a Horváth Mihály utcában, a Vedres István Építőipari Technikumban - magam is láttam Földi Terit, Mécs Károlyt, Koltai Janót ’62 körül különböző darabokban. 1964 –ben az udvari szárnyhoz öltözőt, kiszolgáló helyiségeket építettek, de csak nagyon ideiglenes jelleggel. Míg aztán 1970 –ben Farkas József építész és Réday Ferenc belsőépítész tervezésében elkezdődött a teljes átépítés, és 1975 –re el is készült. Ez a rekonstrukció az egész épületre kiterjedt. Új öltöző traktus épült és új színpad forgóval, zsinórral. A rossz konstrukciójú forgót csak néhányszor tudták üzemeltetni az eltelt 25 év alatt. Közben egy hiábavaló tetőfelújítást is meg kellett érni, de a beázást nem tudták kiküszöbölni.

2000 –ben aztán Korognai Károly, az akkori színigazgató – a Gyalog galoppal – mely országos hírű siker volt – bezárta a Kisszínházat, ugyanis a működés biztonságáért nem lehetett felelősséget vállalni. Előtte, még 2000. januárjában - lesz, ami lesz alapon - megkért a remélt felújításhoz vázlattervek készítésére. Csépe László építész barátommal javában dolgoztunk a terveken mikor váratlanul 2000. áprilisában megvalósíthatósági tanulmány készítésével bízott meg bennünket Szeged M.J. Város Önkormányzata, tehát az előzetes vázlattervek kapóra jöttek. Ezzel a szakmai koncepcióval pályázta meg aztán a város a 2001. évi címzett támogatást, majd a 2002. évit is, miután az előzőt elutasították.
A másodikat 1.025.000.-eFt összeggel és pályázati tartalommal, illetve 3 414 m² nettó területtel elfogadták. A szakmai koncepció nemcsak a Kisszínház épületének tervezésével foglalkozott, hanem megoldást adott a mögöttes Arany János utcai foghíjtelek beépítésére is. Ebben az épülettömegben lehetett csak elhelyezni Arany János utcai bejárattal a színházhoz tartozó díszlettárolót, oldalszínpadot és a műszak mellékhelységeit, valamint a 28 db önkormányzati lakást és a gépkocsitárolókat. A 28 lakás 2 212 m² nettó területtel is megkapta a szociális lakástámogatást, és így 450.000.-eFt –al már 1.475.000.-eFt állt rendelkezésre a projekt céljainak megvalósítására.

2001. év második felében elkészült az építési engedély 2001. december 15 –én jogerőre is emelkedett. 2002 a kiviteli tervek készítésének éve volt. Majd ugyanebben az évben adminisztratív okok miatt a színpadtechnika, a hangosítás, az elektroakusztika, és világítás munkálatainak közbeszerzési pályáztatása is megtörtét. 2002. decemberében, a színpadtechnika bontásával építési naplót lehetett nyitni. 2003 –ban szintén közbeszerzési pályázattal kiválasztották a generálkivitelezőt is.

2003. novemberében elkezdődött a tényleges érdemi munka és másfél évig tartott. 2005. május 21 –én Botka László polgármester átadta a létesítményt Székhelyi Józsefnek a Szegedi Nemzeti Színház igazgatójának. A 2005. október 15 –én az építőknek adott ajándék gálán a Borvendég Béla által említett mesterembereket már nem kellett ég felé fordított tekintettel nézni, mert leköltöztek a színpadra Shakespeare: Szentivánéji álom című örök érvényű darabjából, és jelképesen a művészek átvették az építőktől a házat.

Rövid építészeti leírás:

Az 1970-75 –ig átépített, felújított Kisszínház épületének tömege az akkor tervezett bővítéssel átnyúlt a Horváth Mihály utcából a mögötte húzódó Arany János utcába, és elég szerencsétlen módon éktelenkedett a magasba törő zsinórpadlás az üresen hagyott, beépítetlen Arany János utcai foghíjban. A jelenlegi felújítás során arra törekedtünk, hogy a meglévő adottságok átértékelésével, és célszerű bővítéssel próbáljunk új minőséget létrehozni a foghíj beépítésével, a célnak megfelelő vegyes rendeltetésű épülettel.

A tervezési programban meghatározottak szerint a színházépület oldalszínpaddal és díszlettárolóval bővült horizontálisan, melyek a 28 lakásos lakóépület tömegében kaptak helyet, Arany János utcai bejárattal. Továbbá a beázó nyeregtető és a nézőtér fölötti zárófödém lecserélésével bővült vertikálisan úgy, hogy a nézőtér fölött, az új donga alatt próbaterem, öltözők, szellőzőgépház és kazánház nyert elhelyezést. Míg korábban minden színpadi forgalom – színész, díszlet, kellék stb. - a nézőtéri baloldalról történt, most az új oldalszínpaddal és díszlettárolóval a személyi és tárgyi forgalom szétvált: baloldalról csak a személyi forgalom, míg jobbról a műszak a díszlettel egymás zavarása nélkül érheti el a színpadot.
Az Arany János utcai beépítéssel a zsinórpadlás tömegét is sikerült eltüntetni, ugyanis a tömbbelsőbe kerülvén az új lakóépület tömege eltakarja.

Sági József belsőépítész barátommal a belsőépítészeti tervezéssel kezdettől fogva az volt a szándékunk, hogy a terek adottságaiknak, méreteiknek, arányaiknak és funkciójuknak megfelelő kiképzést kapjanak. Az előcsarnok vörös hézagmentes faburkolata oldalfalon és mennyezeten egyaránt a „kevesebb többet mond" elvén tágasság érzetét kelti. A gránit utánzatú oszlop burkolatok a kék lámpákkal és a könnyed fejezeti gyűrűkkel játékosan próbálják díszíteni a teret. A közönség büfé és a ruhatár hosszú pultjai a gyors kiszolgálást biztosítják.

Az előcsarnokból a két oldallépcső és a faburkolat vöröse vezet a nézőtérre, ahol kb. 300 néző foglalhat helyet. A korábbihoz képest jóval kényelmesebb lett az ülés, ugyanis 3 sor elhagyásával a sortávolság a felcsapható székek között használhatóvá növekedett. Az előcsarnok vörös faburkolata itt a székek háttámláján, az oldalerkély, a világosítófülke és a lépcsőfeljáró mellvéd burkolatán köszön vissza.

Az oldalfalakat kék és szürke színű sávozott akusztikus burkolat borítja a román templomok vízszintes, sávos díszítéséhez hasonlatosan, ott az oltár felé, itt a színpadnyílás csodái felé vezetve a tekintetet. A szabályozható fényerősségű, apró fénypontokkal világított mennyezet, mélykék színű csillagos éghez hasonlóan borul a nézők fölé.

A színpad-technológia is lecserélődött. A forgó, a süllyeszthető előszínpad, az oldalszínpad, a zsinórpadlás minden berendezése, a világosító hidak és tornyok mind-mind megújultak a legkorszerűbb követelményeknek megfelelően. Ugyanez mondható el a hangosításról és a világosításról is. Az öltözők kényelme, a színészbüfé és a próbaterem egyaránt a művészi munka zavartalanságát segítik.

A Délépítő Rt. hozzáértő kivitelezésében megépült épületegyüttes tervezői és építői – néhány speciális színháztechnikai szakma kivételével – szegediek.

Rantal János