Buda vára: egy elméleti rekonstrukció a két világháború között

A budai várhegy királyi palotája mindig is disputák középpontjában állt: különböző korok különböző megjelenését több kutató próbálta elképzelni és közvetíteni a közönség felé. Napjainkban az elméleti rekonstrukciók műfaja egyre látványosabb rétegekben tud megjelenni, elég a szakemberek segítségével megszületett Pazirik kisfilmekre vagy 3D nyomtatott makettekre gondolni. Nade mi volt a helyzet mondjuk 100 évvel ezelőtt ebben a műfajban?

„Esemény a magyar könyvpiacon, a szakirodalomban, s a legkényesebb bibliophileknek egyaránt dr. Lux Kálmán könyve. Mennyi szeretet, rajongás, abszolút tudományos vértezet a tárgyával szemben, s emellett mennyi művészi készség reprodukcióiban, s lüktető hazafiság minden sorában!"¹

Lux Kálmánnal foglalkozó sorozatunk következő részében egy elméleti rekonstrukciós törekvést veszünk górcső alá. Luxot a Tanácsköztársaság alatt történt kinevezése okán (amely tisztséget egyébként be sem töltötte lényegében) menesztették a műemlékvédelmi szerv építészi pozíciójából. Új magán megbízások után kellett néznie, ám műemlék-kutatói identitása nem nyugodott és szakmai hírnevét sem engedte csorbulni egy tőle kívül álló lépés miatt. 1920-ban saját költségén 100 számozott példánnyal kiadta tanulmányát, mely a saját maga által készített, művészi rekonstrukciós festményei révén albumnak is volt tekinthető, és amely egy kidolgozottabb formája volt 1917-ben már napvilágot látott kutatásának. Ez volt A budai várpalota Mátyás király korában című díszes kötet, mely a laikusok számára élvezetes és esztétikus módon tárta fel a 15.századi palota képét, amelynek kulturális jelentősége sem volt csekély 1920-ban, egy megtépázott ország közegében.

Buda 1686-os visszavétele alapjában pecsételte meg a középkori palota maradványainak sorsát, de a barokk együttes építésével pusztulása be is végeztetett, a dunai látképben már teljesen más sziluett magasodott ezentúl. Mátyás valójában a Zsigmond-kori palotaegyüttest modernizálta, bővítette, ékesítette tovább, melynek megvalósult és még tervezett lépéseiről Bonfini leírásai azért tájékoztatnak.

Képet kaphatunk szavaiból arról az épületkomplexumról, melyben már ott magasodott a Zsigmond által elkezdett, monumentális „Csonka-torony", vagy a szintén Zsigmond idején épült, a szárazárok mentén húzódó gyönyörű gótikus palotatömb.

Bonfini szerint Mátyáshoz köthető a Duna felöli pompás kápolna (inkább átalakítása, modernizálása), nem messze tőle pedig híres könyvtárát építtette meg. A Lux-féle albumban még így olvashatunk minderről: „A könyvtár elé apszisszerű kerek szobát építtetett, melynek boltozatára ráfesttette a csillagos eget. Fényes termeket, szalonokat, háló, nappali és szórakozó szobákat, verőfényes verandákat, erkélyeket építtetett. A termek belsejét rendkívüli módon kidíszíttette. A kandallók tetejére remek antik szobrokat helyezett, a falakat szép festményekkel és táblázatos, domborműves faborításokkal díszítette. Gyönyörű famennyezeteket készíttetett, melyeket aranytól csillogó planétákkal és egyéb igen költséges díszítésekkel ékesített. A földszinten különböző kamrákat, gyűjteménytárakat és kincsesházakat helyezett el. Napkelet felé az emeleten a különféle ebédlők és lakószobák, téli és nyári helyiségek, meleg és hűvös fürdőszobák, rejtett helyiségek, hálószobák nagy változatosságával találkozunk. A helyiségek padozata tarka mozaikokkal, néhol zománcozott csempékkel volt kirakva. Az ebédlőkben a legművésziesebb, színesen zománcozott és állatalakokkal gazdagon díszített cserépkályhák szolgáltatták a meleget."²

Zsigmond északi palotájának környékén, Mátyás egy reneszász palotarész építését is elkezdte (valószínűleg ez is az egyik régi épület/rész átalakításával történt). Ez Bonfini leírása szerint befejezetlen maradt, és stílusát tekintve ókori szellemben született, azaz reneszánsz stílusban, túlnyomórészt vörösmárvány burkolatokkal. Ennek a palotarésznek a kapuján tűnhetett fel Bonfini ismeretes verse „Bronzból öntött szobrokkal teli csarnokok, ajtók |Jelzik Corvinus nagyszerű lelkületét. | Virtus, márvány, bronz meg az írás tartja örökké | Életben Mátyást, nemcsak a sok diadal."³

Az albumban Lux nem csupán a humanista történetíró leírásait veszi sorra. Feleleveníti a Mátyás-kori palota legtöbb akkor ismert írott és képi forrását, de felül is vizsgálja azokat. Például szelektál, hogy mi lehet valóban hiteles dokumentum egy elméleti rekonstrukcióhoz. Megállapítja például a Schedel-krónikáról, hogy nagy valószínűséggel nem a helyszínen készítették el az ábrázolást, hanem több pontból felvett vázlatok egyesítéséből született, alapjául szolgáló rajzait pedig Nürnbergbe vitték. Maga a mű tehát ott is készült, nem Budán.⁴

Érdekesség, hogy néhol részleteket nagyít ki és hasonlítja azt össze fennmaradt analógiákkal a hitelesebb konklúziókhoz. Ilyen például a Schedel-krónika kürtőinek kinagyítása, amelyet a somlói vár hasonló architekturális részletével egyeztet össze.

Lux Kálmán munkája persze több mint 100 évvel ezelőtt született, amit ma már a tudományos közélet meghaladott. Számos új kutatás és izgalmas publikáció született azóta a középkori és a reneszánsz palota maradványainak vizsgálatáról, ráadásul a munka a háborút követő nagyszabású ásatás (többek között alaprajzi) felfedezései előtt készült. A könyv napjainkban nem lehet érvényes, azonban az elméleti rekonstrukció műfajának egyik kifejezetten érdekes és tanulmányozható példájának mondható.

Lux ilyen jellegű rajzai nem a megépítés vágyával keletkeztek: „Nem állítom, hogy ez a kísérletem Mátyás király budai palotájának hű képét nyújtaná, de kísérlet arra, hogy a leírások és rajzok közti számos ellentétet, a középkori építészet főbb alapelvei figyelembevételével, meglehetősen gondos mérlegelés után kiküszöbölni lehessen és ezen a mérlegeléseken alapuló, valóban testet alkotó — mondjuk felépíthető — térben elképzelt épületeket mutasson be."

A korabeli sajtóban, megmosolyogtató módon még azt is kiemelték, hogy milyen mértékben hiteles a kísérlet: „Helyreállítási kísérletei a részletekben 10%, főtömegben 80% valószínűséggel közelíthetik meg a tényleges állapotot. Rekonstrukcionálási rajzai nagy gonddal, művészi készséggel készültek, az egész vár látképét három oldalról bemutató aquareljei pedig, melyeknek eredetijét legutóbb téli tárlaton élvezhettük, a mű tökéletes reprodukcióban hozza. Érdekesen s szemléltetően hasonlítja össze a mai s régi siluettet, távlati hatást, a mai egyoldali monumentalizmust az akkori könnyed festői hatással, különösen a Vámház tér felőli nézetben."⁵

Lux Kálmán a várnegyedben ellentmondásos módon főként purista hangnemben tervezett helyreállításokat, holott már az 1910-es években publikált a historizáló helyreállítások ellen szóló érveket. 1925-ben restaurálta például a Szent Miklós-torony nyugati homlokzatát. A barokk szintek egyszerű ablakainak elbontásával ekkor került vissza a homlokzatra a két, meisseni függönyíves, mérműves ablak, melyek közül az alsó, a kiszabadított eredeti kövek felhasználással, analógiák alapján készült rekonstrukció volt. 1930-ban itt helyezték el a földszinti toronyfelületre Mátyás király bautzeni emlékművének másolatát; amelynek elpusztult szárnyait szintén Lux Kálmán rajzolta meg egy 1715-i rézmetszet alapján.⁶ Jóval később, 1946-ban a Magdolna-toronyra is készített merőben stilizáló terveket.⁷

14/14
A budai várkápolna helyreállítása során a hiányzó részeket az esztergomi helyreállításhoz hasonlóan műemlékes téglával különböztették meg, Képek forrása: mek.oszk.hu; Nagy Emese esztergomi ásatásait feldolgozó disszertációja

A Mátyás korabeli palota ábrázolásaival egyetemben azonban maradt még egy nyom, ami Luxot megidézi a várban. A sorozat legutóbbi részében az esztergomi palotakápolna modern szellemben készült helyreállítását mutattuk be, ahol műemlékes téglával jelezték a már elpusztult részek kiegészítését. Ennek a megközelítésnek lett utóda a Gerő László által tervezett, 1950-es évekre elkészült budavári kápolna helyreállítása is. A kegyhely alsó szintjét rekonstruálták, a hiányzó boltmezőket pedig a Luxtól is tanult Gerő négy cm vastagságú, külön erre a célra gyártott téglával különböztette szintén meg. Így történt hát, hogy egy építészhez két eltérő attitűd emléke is köthető Buda palotájának témájában.

Pleskovics Viola

1 A budai várpalota Mátyás király korában, Dr. Lux Kálmán könyvének ismertetése, In: Építő Ipar- Építő Művészet, 1921/15-16.sz., 1.p.

2 Lux Kálmán: A budai királyi vár képe I. Mátyás korában, In: Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1917/.sz., 274.p.

3  „Atria cum statuis ductis ex aere, foresque, Corvini referunt Principis ingenium. Matthiam Partos tot post ex hoste Triumphos, Virtus, Aes, Marmor, Scripta, perire vetant", Kulcsár Péter 1995-ös fordítása nyomán

4 Lux Kálmán: A budai királyi vár képe I. Mátyás korában, In: Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1917/.sz., 278.p.

5 A budai várpalota Mátyás király korában, Dr. Lux Kálmán könyvének ismertetése, In: Építő Ipar- Építő Művészet, 1921/15-16.sz., 1.p.

6 Budai Aurél: A budavári Szent Miklós-torony helyreállítása és helyszíni kutatása, In: Műemlékvédelem, 1967/2.sz., 99.p.

7 Szebeni Andrea, Végh András: A budavári volt helyőrségi templom, In: Budapest Régiségei, XXXV., 2002, 427-457.p.

Lux Kálmán építészetének és műemlékvédelmi tevékenységének kutatása az Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jöhetett létre.