építészet : környezet : innováció

Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, volt "Sóház" épület

Építészeti tervek: Mányi István Építész Stúdió Kft.
Vezető tervező: Mányi István

Történeti áttekintés
Az építési terület a volt Malom tó feltöltött medre. A Fővám tér 13-14-15. sz. alatti épület Budapest európai nagyvárossá fejlődésének időszakában épült a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank részére, Ulrich Keresztély tervei szerint. A terveket Budapest Főváros Tanácsa 1886 október 21-i ülésén hagyta jóvá. Ekkorra rohamos tempóban épült a Rudolf rakpart, állt már a Fővámház és készültek az új híd tervei.

Az épület rendeltetése
Lónyai Menyhért pénzügyi, majd kancelláriaminiszter kezdeményezésére épült a közraktárak forgalmát ellenőrző és finanszírozó pénzügyi intézmény, északi és déli pavilonjában tisztviselői lakásokkal, középső egységében öntöttvas-oszlopos, nagy forgalmú pénztári csarnokkal, homlokzati jegyeit tekintve gazdag részletképzésű eklektikus téglaarchitektúrával.

Az épület három funkcionális egységből állt. A középső, banki alaprendeltetésű egységhez kapcsolódva két oldalról - az északi és déli pavilonban - szolgálati lakásokat helyeztek el. Az épület véghomlokzatai felől nyílnak a lakórészek lépcsőházai. A két, lakásokat tartalmazó egység eredeti belső elrendezése és tömegfelépítése teljesen szimmetrikus volt. Mindkét lakóegységben a dunai oldalon egy nagyobb, reprezentatív, ötszobás lakás volt, a Csarnok tér felől pedig kettő kisebb. A belső traktus csak folyosó szélességnyi, innen nyílt a két kisebb lakás.

Az északra, illetve délre eső szélső traktusok mögött, hátsó íves falával az egykori belső udvarba is benyúlva helyezkedik el a lépcsőház. A lépcső húzott karú, félköríves, pontosan a bejárattal szemben található. A lépcsőházat széles orsótere, kovácsoltvas korlátja teszi nagyvonalúvá. A középső, alápincézetlen egységben lévő csarnoktérben volt a főfunkciót kiszolgáló banki terület. A Dunára megnyitott középső rész négy öntöttvas oszlopával reprezentatív belső teret alkotott. A négy oszlop stukkószegélyezésű, kiemelt felülvilágítót hordozott.



 

Átépítések
A déli pavilon súlyos háborús károkat szenvedett. A teljes déli szerkezeti traktus ezt követően épült újjá kisméretű téglaszerkezetekkel, a helyreállítás körülményeihez viszonyítva gondos munkával. Tulajdonképpen ez a beavatkozás mentette meg az épületet a lebontástól. A romeltakarítás után sajtolt téglaelemek nem álltak rendelkezésre, de a tagozatok újraképezésének igyekezete tisztességesnek mondható. Ekkor épült a sík felületű műkőlábazat is.

A lakások alaprajzai az aprózódás következtében teljesen átalakultak. Részleges - önkéntes - tetőtérbeépítés történt az északi pavilonban, függőfolyosó létesült a déli pavilon belső udvarában. A több funkcióváltáson átesett pénztárcsarnok sorsa az 1970-es években történt szerkezeti átépítéssel pecsételődött meg. Ebből a munkából teljes mértékben hiányzott az eredeti struktúra és értékrend iránti érzékenység. A vasbeton szerkezetű galériát - amelynek teherbírását nem ismertük - vasbeton pillérek és gerendák tartották. A hevenyészett álmennyezet is ekkor készült. A vasoszlopokat megőrizték, de látszólag ezeknek megszűnt eredeti funkciójuk. Bár az eredeti helyükön, de pontatlanul álltak.

A galéria beépítésekor új tetőszerkezet készült a középső épületrész fölött. A tető hajlásszögét kissé megemelték, ami a faltő csatlakozásnál bizonyítható volt. Mivel a felülvilágító az átalakítások miatt értelmét vesztette, a tetőfelépítményt is leegyszerűsítve, arányait tévesztve állították helyre. A teljes épület igen leromlott állapotban volt. A pincei falazatok nedvesedtek, a homlokzatok az elmaradt felújítás miatt erősen elhanyagolt képet mutattak. Az épületek környezetében ma is kaotikus környezeti viszonyok uralkodnak. Megoldatlan a forgalmi kapcsolatok rendszere és a gépkocsiparkolás. A helyreállítás előtt leromlott állapotú épület építészeti - városképi értékei birtokában és a jobbítás reményében helyi, ferencvárosi védelmet élvez. A Központi Vársárcsarnok, a Fővámház, a Közraktárak és a volt Sóhivatal építészeti együttese egymásba kapaszkodva őrzi egy városteremtő korszak emlékét.



 

A rekonstrukciós terv
1999-ben a teljes rekonstrukcióval végrehajtandó funkcióváltás tervezésére a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem tervpályázatot hirdetett. Jelen terv az első díjat nyert pályamű alapján készült, néhány részletkérdést érintő módosítással.

A hányatott sorsú épület eredeti funkciójától különböző, ugyanakkor építészeti értékeivel adekvát, új funkciót kapott, a helyi védelem törekvéseivel teljes összhangban. A belső megújítás a többszöri funkcióváltás következtében nem az eredeti állapot visszaállítására irányult, hanem érték és érdekegyeztetésre törekedtünk az adottságok és az egyetemi funkció követelményeinek egyeztetésével, az eredeti építészeti értékek szellemiségének életre hívásával.

A tervezési program realizálásánál az ajánlott csoportosítástól csak azokban az esetekben tértünk el, amelynél az általunk javasolt megoldás kedvezőbb kapcsolatrendszert eredményezett. Ennek megfelelően az északi és déli pavilonba telepítettük a cellás térigényű, zárt vagy nyitott, de csillapított forgalmú helyiségcsoportokat, a hallgatói-közönségforgalmi funkciókat pedig a középső épületegységbe. E csoportosítás azért volt kézenfekvő, mert így egyensúly teremtődött a hagyományos struktúrában elhelyezhető és az új tartalmat hordozó programelemek között, ugyanis a hallgatói-közönségforgalmi-számítástechnikai terek strukturális, közlekedési, épületgépészeti, informatikai szerelési feltételrendszere a pavilonok hagyományos rendszerében nem lett volna teljesíthető.

Az előadótermek igényelt méretrendje a déli pavilonban csak a meglévő struktúra erőszakos megváltoztatásával lett volna megvalósítható. Ilyen erőszakból ez az épület már bőven kivette a részét, ezért ezt mellőzendőnek ítéltük. Az előadótermeket az épület centrumában, egy újonnan kiépített pinceszinten helyeztük el, a telepítés valamennyi feltételének maradéktalan biztosítása mellett. A legdurvább, az eredeti értékrendet megsemmisítő beavatkozással a középső épületegységben találkoztunk. Ha a rehabilitációnak a belső tereket illetően lehet kiemelt feladata, akkor az az általános belső megújítás mellett az épület egyediséget, egyéniséget adó csarnok-térszerkezet visszaállítása volt. A bontások és átépítések következtében hiteltelen lett volna az eredeti állapot újraképzése, de a csarnok-térszerkezet újrafogalmazásával a tervezett módon itt is egyeztethetőek voltak az adottságok és követelmények szempontjai. Ezek a munkálatok az épület rekonstrukciójának lényegét érintik.

A tanszéki irodaegységek alapterületét szintén igyekeztünk összhangba hozni az épület adottságaival. A tervezési program itt hiánytalanul teljesíthető volt. Az épület akadálymentes átjárhatóságát a mozgásukban korlátozottak részére is biztosítottuk. Akadálytalan bejáratot a csengőgombbal üzemeltethető, küszöb nélküli északi kapunál terveztünk, a szintek közötti akadálymentes közlekedést pedig a biztonsági felvonók teszik lehetővé, melyek gépileg szellőztetett, tűzgátló előtérrel rendelkeznek.

Az épület homlokzatát teljeskörű, műemléki karakterű rekonstrukciónak kellett alávetni (homlokzati burkolatok, párkányok, nyílászárók, rácsok, ereszek, tetőfedés stb.) Ennek minden eleme és eszköze rendelkezésre állt. A déli szerkezeti traktus homlokzatának újjáépítése önmagában is két szakaszra tagolódott. A lábazat és a főpárkány alatti pirogránit burkolat helyreállítása megtörtént. A középső épületegység szerkezeteinek építésénél a Duna-parti ballusztrád koronaszintjét vettük mértékadónak, és ezt a magasságot vetítettük át a Csarnok tér felőli kialakításra.

A rendezési terv kizárólag a középső rész északkeleti tetőfelületén engedélyezett tetőablak elhelyezést. Ennek lehetőségével a tervezés során éltünk is, de a kivitelezés folyamatában a tetősík ablakokat mégsem építették be. A pavilonok tetőterében csak zártterű, klimatizált funkciók voltak elhelyezhetők. A tervben előirányzott funkcióalternatívák: szeminárium helyiség, számítógépes gyakorló, tárgyaló, klub, közművelődés stb. A lepusztult, rossz térarányú belső udvart az ereszmagasságig beépítettük, itt nyertünk teret a kiszolgáló funkciók számára. Ezzel a megoldással elkerülhetővé vált a főtraktusok aprózása és a homlokzati helyiségek az eredeti struktúrájukban voltak visszaállíthatók.

Az egyetem belső kialakításánál a korszerű, modern igényeknek megfelelő de gazdaságos és egyszerűen üzemeltethető kialakításra törekedtünk. Az anyagok kiválasztása a rendelkezésre álló anyagi eszközökhöz igazodott, de nagy igénybevételnek is megfelelő, időtállóságot is figyelembe vevő szempontok szerint történt. Tervünk elkészítésénél a környezeti kultúrára való nevelést fontos szempontnak tekintettük, mely egy meglévő, értékes épület keretén belül valósul meg a színek és formák egységén keresztül.

Budapest, 2002. március

Mányi István felelős építésztervező
Mányi Dániel építész munkatárs

Földszinti alaprajz (pdf, 113kB)
Első emeleti alaprajz (pdf, 113kB)
A-A metszet (pdf, 148kB)
Délnyugati homlokzat (pdf, 115kB)


Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem,
volt "Sóház" épület

Budapest, IX., Fővám tér 13-15.

Építészeti tervek: Mányi István Építész Stúdió Kft.
Vezető tervező: Mányi István
Építész munkatársak:

  • Mányi Dániel
  • Bánszky Szabolcs
  • Fazekas Csaba
  • Ifj. Müller Ferenc
  • Szesztay Domokos

Szerkesztő: Lányiné Kőváry Éva
Statikai tervek: DU-PLAN Kft.

  • Szabó Lajos,
  • Szórádi Mónika

Épületgépészeti tervek: Cse-Ko Kft.

  • Kordé S. Csaba,
  • Borza György,
  • Regner Ákos

Elektromos tervek: VILLes Kft.

  • Villányi László,
  • Németi Ferenc

Közmű tervek: Macro-plan Bt. - Szalkai Béláné
Tűzvédelmi konzulens: TŰZ-ÉRT-Ő Bt. - Venczel Sándor

Fotó: Mányi Dániel

vélemény írásához jelentkezzen be »