Csűrfogadó Székelyberén – Komáromi Zsófia diplomaterve

A regionalizmus eszközkészletével, számtlan új közösségi és kulturális funkcióval kelti új életre Komáromi Zsófia diplomamunkájában a nyárádmenti Székelybere egyik telkét. A munka mély és személyes helyismeretre épít, célja a helyi kulturális örökség megőrzése és megújítása.

„A jó gasztronómia a parasztnak az alkuja a tájjal" (Köllő Miklós)

A diplomatervem helyszínéül Dédnagymamám kertjét választottam, amely Erdélyben, Székelybere kis községében található. Székelybere Székelyföldön, Nyárádmente térségében fekszik, Marosvásárhelytől délkeletre. A régió központja Nyárádszereda, egy 3500 fős település, ahol a lakosság 90 százaléka magyar.

Sok gyerekkori emlék köt ehhez a birtokhoz, abból az időből, amikor Dédnagymamám még élt. Emlékszem a csirkék rohangálására, a kertben termett friss finom gyümölcsökre, zöldségekre, az azóta lebontott gémeskúra, amely mindig lázba hozott. Dédnagymamám halála óta, 15 éve ez a csodaszép ház és a telek kihasználatlanul áll, jelenleg nagybátyám tulajdonában van. A célom a tervezés alatt az volt, hogy kiaknázzam a benne rejlő lehetőségeket, szépséget és új célt adjak ennek az értékes örökségnek.

Fontosnak tartom örökségeink megóvását és újrahasznosítását, azaz a revitalizációt. Számos üresen álló, népi építészeti hagyományokat hordozó ház található mind Erdélyben, mind Magyarországon. Ezen épületek revitalizációja nemcsak a kulturális értékeink megőrzésében játszik kulcsszerepet, hanem hozzájárul a fenntartható fejlődéshez is. Az újrahasznosítás lehetőséget ad arra is, hogy az építészeti örökséget megmentsük a pusztulástól, miközben modern funkciókkal látjuk el őket.

Az új épültek tervezésekor a regionalista építészet elvét követtem. A regionalizmus arra törekszik, hogy a helyi építészeti hagyományokat és anyagokat ötvözze modern igényekkel, ezáltal új, autentikus, mégis korszerű épületeket hozzon létre. Ez a megközelítés segít megőrizni a helyi kultúrát és identitást, miközben fenntartható és modern környezetet teremt. A regionalista építészet célja, hogy az épületek harmóniában legyenek a környezetükkel, tiszteletben tartva a helyi építészeti stílusokat és anyaghasználatot, ugyanakkor megfeleljenek a kortárs elvárásoknak.

Nagy hatással volt rám egy tavaly nyári építőtábor, amelyet Székelyberétől két falura, Kisadorjánban töltöttem. A tábor során a Mumush fesztiválra építettünk egy spirál alakú padot és asztalokat. Rengeteget tanultunk a helyi közösségtől az alapanyagokhoz való viszonyukról, gyakorlatias gondolkodásmódjukról és az organikus esztétikáról.

A tervezési terület Marosvásárhelyet Szovátával összekötő főút mentén fekszik. Észak-Nyugat Dél-Kelet fekvésű hosszúkás telek, Észak-Nyugatról a Kis-Nyárád, Dél-Keletről a főút határolja. A telek hagyományos keresztcsűrös elrendezésű. Áll rajta egy felújításra szoruló, de jó állapotban lévő háromszobás, oldaltornácos parasztház és egy veszélyesen romos állapotban lévő bontásra ítélt csűr és istálló. A kapun belépve a kocsiszínbe érkezünk. A lakóház a telekhatárra merőlegesen helyezkedik el, ehhez csatlakozik szervesen a nyárikonyha. A ház - nyárikonyha tengelyre merőlegesen helyezkedik el a csűr és az istálló. Az előkertben található egy elhanyagolt veteményeskert és egy üres tyúkól. A csűr mögötti kertszakasz enyhén lejtős, gyümölcsösként és veteményeskertként funkcionált. Jelenleg itt néhány gyümölcsfa van elültetve és a patakpartot sás nőtte be.

A kert mellett, a főúton nap mint nap rengetegen haladnak ál autóval, biciklivel vagy lovaskocsival. A környék dombjai közkedvelt úticélok a kirándulók és hegyi terepbiciklisek számára.
A funkció kiválasztásakor szerettem volna megfogni a falun átáramló turistaforgalmat, miközben a helyiek igényeit is szem előtt tartottam.

A terv végül összetett funkciót kapott. A telken közösségi udvart alakítottam ki, ahová betévedhetnek átutazók és helyiek egyaránt. Az előkertben biciklitárolót és szervízt, játszóteret, pihenőhelyeket és a szomszédos patikával közös parkolót alakítottam ki. A hátsó kert intimebb, csendesebb. Itt egy kempingező helyet, valamint egy patakparti pavilont és sütögetőt terveztem.

A meglévő csűr helyén, a keresztcsűrös elrendezést megőrizve egy új „csűr" -épület terveztem közösségi funckióval, melyben bisztró és kávézó üzemel egész évben. Ez a helyszín népszerűsíti a székely gasztronómiát, az étterem kizárólag a helyi gazdáktól szerzi be az ételek elkészítéséhez szükséges alapanyagokat. Az épületben a helyiek táncos mulatságokat tarthatnak, és egyéb rendezvényekre is kibérelhető.

A parasztháznak visszaadtam lakófunkcióját, két szobában emeleteságyakkal működő hostelt rendeztem be. A tetőtérben matracos bivakszállást alakítottam ki. Ezt a funkciót egészíti ki a hátsó kert kempingezésre alkalmas terepe. A meglévő nyárikonyhát lebontottam, helyette egy új, hosszú épületet terveztem, amely összeköti a lakóházat a csűrrel és kijelöli a szállóvendégek számára ajánlott útvonalat. Ebben a sávban kap helyet a területet kiszolgáló vizesblokk, valamint egy kültéri sütögető. Az udvar szállásai a nyári szezonban üzemelnek, vagyis a hostel és a kemping is csak ebben az időszakban fogad vendégeket.

A csűrt, a nyárikonyhát és a pavilonokat egy jellegzetes x motívum köti össze, amely a régi csűr szalmatárolójának merevítő elemeire utal vissza. Ez az egységes motívum nemcsak esztétikailag kapcsolja össze az épületeket, hanem emléket is állít a régi építészeti megoldásoknak, melyek így az új struktúrákban is visszaköszönnek.