Demas Nwoko kapja idén a Velencei Biennálé életműdíját, az Arany Oroszlánt

A nigériai születésű művész, formatervező és építész a 18. Velencei Építészeti Biennálé megnyitóján veheti át a díjat, melyet a főkurátor Lesley Lokko javaslatára ítéltek oda neki. Nwoko munkássága során kritikával illette a nyugatról importált kultúrát és árut, helyette a helyi erőforrásokra támaszkodva alkotott, az afrikai és univerzális gondolatok különös szintézisét létrehozva.

Demas Nwoko a nigériai modern művészeti mozgalom egyik élharcosa, sokoldalú munkái olyan médiumokat és tudományágakat ölelnek fel, mint az építészet, a szobrászat, a formatervezés, az irodalom, a kritika, a díszlettervezés és a történelem.

Demas Nwoko 1935-ben született a nigériai Idumuje Ugbokóban, II. Obi Nwoko király fiaként. Nwokót a városban újonnan épült lakóházak és a nagyapja által tervezett palotaépület inspirálták. 1957 és 1961 között a zariai Nigériai Művészeti, Tudományos és Műszaki Főiskolán tanult, ahol alapító tagja lett a Zaria Art Society-nek. A "Zaria Rebels" néven is ismert csoport a “természetes szintézis" gondolatát népszerűsítette, amelyet Uche Okeke művész dolgozott ki. A koncepció célja az volt, hogy kibékítse a nyugatról importált kultúrát az afrikai hátterű hagyományos témákkal és elbeszélésekkel. A Zaria Rebels tagjai a posztkoloniális modernista avantgárd mozgalom jeles alakjai voltak Nigériában az 1960-as évek elején.

Később Nwoko Ibadanban megalapította a New Culture Studios-t, egy előadóművészet és a design oktatást magábafoglaló képzési központot. Műveinek hatása abban rejlik, hogy a nyugati hatásokat autentikus és hagyományos afrikai gyakorlatokkal kívánja szintetizálni, épületei hiteles kulturális kifejezési formákat nyújtanak a helyieknek.

1977-ben Noel Moffett építészkritikus így írt Nwoko első megbízásáról, az ibadani Dominikai Intézet komplexumának megépítéséről: "Itt, a trópusi nap alatt az építészet és a szobrászat olyan módon ötvöződik, amire az építészek közül talán csak Gaudí volt képes ilyen meggyőzően."

A 18. Nemzetközi Építészeti Kiállítás egyik központi témája az építészetnek mint egy "kiterjesztett" – az anyagi és az anyagtalan világot egyaránt magában foglaló – területnek a vizsgálata lesz. A biennálé célja egy olyan tér elképzelése, ahol a jövő szolgálatában álló ötletek ugyanolyan fontosak, mint maguk a műtárgyak. A jövőre helyezett hangsúlyt figyelembe véve nem meglepő, hogy az Arany Oroszlán életműdíjat olyasvalakinek ítélik oda, akinek alkotásai az elmúlt 70 évet ölelik fel, de szemléletmódja, ötletei, ethosza még mindig az értékelés, megértés és ünneplés folyamatában van.

Forrás: La Biennale di Venezia

Ford. & szerk.: Borenich Levente