Dinasztiák: az üveges Róthok – Miksán innen és túl
Építészdinasztiákról szóló cikksorozatunkban Gottdank Tibor építészeti kutató mutat be építészgenerációkat, építőiparban sikeres családokat. Ezúttal az üvegmester Róth-dinasztia következik.
Roth Sámuel a borsodi Szendrőn élt, a Csáky grófok birtokán üvegeskedett. A zsidók szabad letelepedését, kereskedelmi és gyáralapítási jogát biztosító 1840. évi XXIX. törvény hatálybalépése után Pestre költözött, hogy ott folytassa mesterségét. A Pesti Üvegescéh nem fogadta tárt karokkal, „kontárnak" állították be a konkurenst, vegzálták. Roth elszánt volt, maradt Pesten. Szabad üvegmester akart lenni, de ez csak fiának adatott meg, 19 év küzdelem után. Roth Zsigmond (1830-1885) még Szendrőn született.
A család Pestre települése után idővel ő lett a pesti egyesült üvegescéh utolsó céhmestere. Roth sikeres vállalkozó lett: a régi Műcsarnokba készített színes üvegablakaiért Ferenc Józseftől részesült elismerésben. A Vasudvarnak, a régi Nemzeti Színháznak, a Duna-parti Vámháznak vagy éppen a Nyugati pályaudvarnak volt üvegszállítója, közben pedig a Sugár úti palotákba, iparkiállításokra festett üvegablakokat. Dúsgazdag lett, Ybl Miklóssal építtette házait, nagy összegekkel támogatta az evangélikus és a zsidó fiú árvaházát.
Az 1873-as „nagy krach" azonban csődbe vitte a családi céget. A zsidó árvaház két szobát biztosított a családnak a Hold utca 4-ben. Dull Máriának, Roth Zsigmond feleségének „a kilátástalan helyzetben elméje megbomlott", a család széthullott. A hét gyerek közül Helén Amerikába ment, Kálmán elszökött otthonról és vándorszínésznek állt, Miksa tanévenként 100–200 napot is hiányzott az iskolából. Idővel a Róth-fiúkból mind művész vált, a Róth-lányok gyermekeiből úgyszintén, itthon vagy Amerikában.
A három Róth-fivér közül kettő, Miksa és Manó folytatta a családi hivatást. Róth Miksa vitte európai rangra a családi céget és tette naggyá a magyar ólomüvegfestészetet és üvegmozaik-művészetet. Ugyanakkor Manó üvegművészete is kivételes, kissé alulértékelt. Róla is szó lesz.
Mindenekelőtt jöjjön Róth Miksa, aki 1865-ben született Pesten. 12 évesen, édesapja mellett részt vett a régi Műcsarnok építési munkálataiban (alátétrajzokat készített az ólomüveg ablakokhoz). Ahogy írta:
„atyámnak szerény kis műhelyében szerettem meg a színes üvegeket. Nemcsak megszerettem, de meg is tanultam becsülni ezt a szubtilisan finom, törékeny, nemes anyagot, amelyben a legcsodálatosabb hatások végtelen lehetőségei rejtőznek, csak rátermett ember kell, aki előcsalogassa őket. Ebben a légkörben nevelkedtem és így csak természetes, hogy üvegfestő lettem.[1]"
Az otthoni tanulást követően Róth tanulmányutakat tett. A leghosszabb időt Németországban töltötte, ahol akkor fejezték be a kölni Dóm 1560-ban félbehagyott építését, „rehabilitálták" az addig barbárnak tartott gótikát. Így a gótika bűvöletében tért haza. Édesapja gazdasági helyzete lassan konszolidálódott, így vele tudott együtt dolgozni. Üvegfestést és edzést készített a Bobula-palotának, az 1885-ös Országos kiállításon pedig Roth Zsigmond és Miksa műterme is kiállított.
Pár héttel később a reményteli újrakezdés után Roth Zsigmond elhunyt, s a 19 éves fiúnak döntenie kellett: Márta nővérével viszi-e tovább a biztonságot ígérő üvegkereskedést, vagy vállalva a bizonytalanságot, marad az üvegfestészetnél? Utóbbit választotta.
1880-as évek közepén, megnyitotta a „Róth Miksa üvegfestész" műtermet (Cége apja Dohány utca 10.-ben lévő műhelyéből a Német utca 3.-ba, majd a Kender utca 11. és 13.-ba, végül a Nefelejcs utca 26.-ba költözött).
Nehezen indult a munka, sok csalódással. (A nagyon várt megbízást, a Mátyás-templom ablakainak festését sem ő kapta.) Kárpótolta azonban, hogy Steindl Imre, a gótika nagy híve, Máriafalva felújított neogót templomába tőle rendelt ablakokat. Steindl később szintén Róthtot bízta meg Vajdahunyad királyi vadászkastély ablakainak elkészítésére. Később segítette, hogy ő kapja meg a kassai dóm üvegrestaurálási munkáit és ő festhessen ablakokat a szomszédos Szent Mihály kápolnába. Vele dolgoztatott a Belvárosi plébániatemplom restaurálásakor, az erzsébetvárosi Szent Erzsébet templom építésekor, végül a Parlamentben is.
1897-ben családot alapított. Walla Josefint (Finit), egy budapesti cementárugyáros leányát vettel el. (Róth Miksa ablaküvege díszíti a törökbálinti alsó Walla-villát, amelyet Róth apósa építtetett 1895-ben.)
Szakmai életében akkor állt be nagy fordulat, amikor megismerkedett Louis Comfort Tiffany „favrile" üvegeivel. Kapcsolatot keresett Karl Engelbrecht hamburgi üvegfestővel, aki Amerikából egy Tiffany-kollekcióval tért vissza hazájába. Róth 1897-ben Hamburgba utazott, hogy megismerje az üvegeket és azok feldolgozási technikáját.
Egy évvel később sor került Tiffany első hivatalos magyarországi bemutatkozására is. 1898 áprilisában rendezték a Budapesti Iparművészeti Múzeumban a Modern művészet című kiállítást, amelyen az art nouveau nemzetközileg legkiemelkedőbb mesterei mutatkoztak be. A legnagyobb kollekcióval Charpentier, Rigót, Sámuel Bing, a rörstrandi porcelángyár, a scherrebecki Webschuhle, Walter Crane és mások mellett Tiffany szerepelt. Hatása leginkább Róth Miksa művészetében fogant meg, aki az év karácsonyán a Múzeumban állította ki első alkalommal a Tiffany-üvegek alapján kikísérletezett opalescens üvegablakait. E technikával készült üvegablakai az elkövetkezendő évtizedekben számos budapesti középület díszei lettek.
Róth üvegablakainak terveit rendszerint jeles képzőművészek készítették. Rippl-Rónai József tervezte számára a volt Japán kávéház 1910 körül készült, gazdag vegetációjú színes üvegablakait. Rajta kívül tervezett számára Horti Pál is, e művek a belga art nouveau szelleméhez állnak közel. A legtöbb műve azonban a gödöllői mesterekkel való együttműködésének szülötte. Körösfői-Kriesch Aladár rajzolta a Velencei Biennálé magyar pavilonjának kartonját, a temesvári püspöki szeminárium üvegablakainak a tervét, míg a Nagy Sándor tervezte művek közül kiemelkedik az 1914-ben a Lipótmezei Elmegyógyintézet kápolnájába készített üvegablak-sorozat. Ugyancsak nagyszabású mű volt a mexikói Palacio de Bellas Artes nagy mennyezeti üvegfestménye, ahova Maróti Géza terveit készítette el. Emellett számos jelentős műve található Bostonban, Hágában, Milánóban, Oslóban és Torinóban.
Róth elsősorban a kortárs szecessziós művészek terveit kivitelezte elsőrangú technikai megoldásban, de voltak önálló tervei is.
A Róth-műhely munkái számos magyarországi és nemzetközi díjat nyertek, az 1900-as párizsi világkiállításon ezüst-, a torinóin aranyérmet, a St. Louis-in pedig Grand Prix-t. Igen jelentős volt a történelmi műemlékek üvegfestményeinek restaurálása során végzett tevékenysége is.
Róth 1897-től üvegmozaik készítésével is foglalkozott. (A római kori márvány mozaiktöredékek óta magyar földön Róth Miksáig senki nem készít mozaikokat.) Speciális vakolatalapot szabadalmaztatott, kikísérletezte a Zsolnay-féle eozinmázas elemek és az Tiffany által gyártott – már említett – opalescens üvegmozaikként való felhasználását, kidolgozta a fénytelenített üvegmozaik készítésének módszerét, és új technikát fejlesztett ki a Hold utcai Postatakarékpénztár (1902) építéséhez, hogy képes legyen Lechner Ödön igényeinek megfelelően „szabad kontúrú" mozaikvirágokkal díszíteni az épületet. (Ráadásul mozaiktechnikával számos olyan helyen is alkotni lehetett, ahol az üveg- vagy a falfestészet nem bizonyult tartósnak.)
Számos könyvet írt. Megírta az Üvegfestészetek mintakönyvét (1896), az Üvegedzések mintakönyvét (1896) és az Egy üvegfestőművész az üvegfestészetről (1942) című kötetet. Egy másik könyv a műhelyét mutatja be: Róth Miksa császári és királyi udvari üvegfestő műintézete (1908). Visszaemlékezéseit az Egy üvegfestőművész emlékeiben foglalja össze (1943).
Műhelye egészen 1939-ig, a második zsidótörvények meghozataláig létezett. Róth akkor bezárta műhelyét és leadta iparigazolványát. A korábban kikeresztelkedett Róth Miksa 1944-ben, természetes halállal halt meg.
Felesége családi sírboltjában, a Walla-sírboltban nyugszik Törökbálinton, a régi temető kegyeleti parkjában.
Róth Miksa nemzetközileg elismert üvegművész lett, öcséről, Róth Manóról alig tudunk valamit. Ráadásul több olyan forrás is van, amely szerint nem is létezett ilyen üvegművész, hanem valójában Róth Miksa nevét írták így helytelenül. (Nem tett jót munkássága kutatásának, hogy Rákosi Mátyás antiszemita-hangulatú gúnyneve – illetve tévesen hitt eredeti neve – Róth Manó volt.)
Róth Manó azonban nagyon is létezett. Egyike volt Róth Miksa két fiútestvérének. (A másikból Pesti Kálmán néven színész vált.)
Róth Manó 1868. március 2-án született a fővárosban. 1895-ben, 27 évesen még Róth Miksa műhelye 32 fős „személyzetének" tagjaként írta alá bátyja névnapi felköszöntőlapját. Nősülése idején, 1898-ban is még üvegfestő segédként szerepelt a házassági anyakönyvben. Felesége az erzsébetvárosi Kohn Fáni (1875-?) volt.
Saját műtermét 1900 körül a Víg utca 6-ban rendezte be. 1899-ben az Iparművészeti Múzeum kiállításán ezüstérmet szerzett. (Bátyja kapta az aranyérmet.)
Róth Manó fontos önálló munkái között találjuk a szegedi Új zsinagóga (1903), a pozsonyi Kék templom (1913) és a budapesti Gellért Gyógyfürdő (1918) nagycsarnokának színes ablakait. Róth Manó-művek a Kecskeméti Református Gimnázium (1912) dísztermének vagy éppen az Ernst Múzeum (1912) lépcsőházának üvegablakai. A második világháborúban elpusztult, Buda halála címet viselő üvegablakát sokáig Miksa életművéhez sorolták.
Róth Manó és Miksa több közös munkát is vállalt, így a Kecskeméti Iparos Otthon külső üvegmozaikjait Miksa, míg a belső üvegmozaikokat öcse készítette.
Magyar Építő- és Iparművészeti Rajzolók Országos Egyesületének iparművészeti szakosztályát vezette, rendszeresen írt a Magyar Üveg- és Agyagújságba.
1915-ben az Iparművészeti Múzeum lépcsőháza számára két üvegablakot rendeltek, az egyik egy Nagy Sándor-, a másik egy Rippl-Rónai- terv megvalósítása volt. Előbbi Róth Miksa, utóbbi Róth Manó műhelyének terméke.
A 60 fölött járó Róth az 1930-as években Kőbányára, a Szörény utca 5-7-be költözött, ahol Kálmán fivére is lakott. 1935-ben halt meg, a Kozma utcában nyugszik.
2021. áprilisában fiatal szegedi képzőművészek állítottak számára emléket a szegedi Hajnóczy utca egyik tűzfalán, közel ahhoz a zsinagógához, amelyet Róth Manó ablakai díszítenek.
Gottdank Tibor
[1] Róth Miksa címeres üvegablakai a levéltárban, Magyar Nemzeti Levéltár, 2018. http://mnl.gov.hu/a_het_dokumentuma/roth_miksa_cimeres_uvegablakai_a_leveltarban.html
Források:
Éber László (szerk.): Művészeti Lexikon, Győző Andor Kiadója, 1935.
FamilySearch, online
Fényi Tibor: A színek varázslója, Budapest, 2015/12., 5-8.
Fényi Tibor: Róth Miksa üvegfestményei a historizmustól a szecesszióig, Róth Miksa Emlékház, 2016.
Fürdős Zsanett: Akik nélkül Budapest biztosan másként festene – Róth Miksa, We Love Budapest, 2021. online
Gottdank Tibor: A magyar zsidó építőművészek öröksége – Lajtán innen és Lajtán túl, KUK Kiadó, 2018.
Németh Lajos (szerk.): Magyar művészet 1890-1919. I-II., Akadémiai Kiadó, 1981.
Magyarszéky Gábor közlése
Közlönyök, szaklapok: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, Ars Hungarica, Budapest, Budapesti Közlöny, Építés - Építészet, Építészeti Szemle, Építő Ipar, Magyar Építőművészet, Magyar Iparművészet, Magyar kiállítási, művészeti katalógusok a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből, Magyar Múzeumok, Magyar Művészet, Magyar Pályázatok, Magyar Szemle, Magyar Üveg- és Agyagipar, Műemlékvédelem, Műtárgyvédelem, Művészet, Művészettörténeti Értesítő, MúzeumCafé, Turul, Új Idők
Szerk.: Winkler Márk