Dinasztiák: Handlerek – Sopron romantikája

Építészdinasztiákról szóló cikksorozatunkban Gottdank Tibor építészeti kutató mutat be építészgenerációkat, építőiparban sikeres családokat. Ezúttal a Handler-dinasztia következik.

A Handler család működésének 85 éve alatt Sopron jelentős fejlődésen ment keresztül a 19. században. E fejlődés áttörte a bástyafalakat, új városrészek emelkedtek. A Handlerek építettek klasszicista majd romantikus stílusban, amit a korszellem és a világ haladása hozott magával. Az ő munkáikon jelent meg soproni viszonylatban elsőnek a fürdőszoba, az öntöttvas oszlop, majd a hengerelt tartó. Épületeik homlokzata pedig általában a jóízlés mellett józan mértéktartásról tanúskodik, így méltán írta Gerő László, hogy Sopronban „A klasszicizmus idejét Hild Vencel, a romantikát a Handler család magas művészi fokon képviselték."[1] Másik nagy érdemük, hogy a művészi szempontból fontosabb régi épületek átalakítása vagy lebontása előtt, azok alaprajzát és homlokzatát felvették és így megőrizték az utókor számára.

1888-ig – a Handler család kihalásáig – Sopron lakossága kb. 28 000-re, lakóházainak száma pedig 1472-re szaporodott. A lakóházak szaporulata 662, ebből a Handler család bizonyíthatóan 104-et, tehát 15,7 %-ot épített[2]. Emellett fontos az a szerep, amelyet a város főbb tereinek és utcáinak – tehát a mai soproni városképnek – művészi értékű kialakításában játszottak.

Ismerkedjünk meg alaposabban a családdal!

A Handlerek mindig is építettek. Handler János kismartoni kőművesmester volt (1739-1803). Fia, Handler Jakab (1765-?) édesapja elhunyta után érkezett Sopronba a 19. század legelején. Handlert barátja, a szintén kőműves-építőmester Ringer József ajánlotta a városnak, miután elbocsátását kérte Sopronból, lemondva állásáról. Ringer Kismartonba költözött, tehát éppen oda, ahonnan Handler érkezett. Ringer kapcsolata jól jött Handlernek, nagy lehetőségek nyíltak meg előtte Sopronban, 1803-tól bekerült a helyi céhbe és polgárjogot is szerzett.

Klasszicista modorban kezdett építeni. 1804-ben már saját magának épített házat a Színház utcában. 1805-ben a kópházi belső templom javítására készített tervet. Az 1809-1818-as időszakban építette fel az ún. kis megyeházát a Magyar-kapu előtt.

1814-ben Tíbolth Mihály számára alkotott házat a soproni Várkerületen. Ez a 131. szám volt, ahol később a Schleiffer-vaskereskedés működött. Barázdált félpillérek fogják össze az emeleteket. Az 1816-ban épült Richter-, később Megyesi-Schwartz-házat is hasonló félpillérek jellemzik, de ennek a kiképzésénél jelentős szerep jut a szobrászati dísznek is.

Ezekben az években Handler igencsak aktív volt. A Hasenauer-házat építette a Várkerületben. Sopron új kaszinójának tervezését is rá bízták, ezért Badenbe ment tanulmányútra. El is készítette a terveket, de kivitelre nem került a sor. Handler az Újteleki-kapu környékének rendezése céljából megkapta a várostól az akkor beépítetlen területet. Itt építette új lakóházát is. Az új egyemeletes ház a klasszicizmus egyik fontos emléke Sopronban. 1819-ben a városi lovarda építője lett.

1824-ben Handler Győrbe települt át (vállalkozása csődbe jutott). A győri káptalan szolgálatába állt. 1829-ben Handler Győrből tanúsítványt kért acélból, hogy bizonyítsa: soproni működése ellen nem merült fel panasz. Üzemét fia, József nagy nehézségek után vette át Sopronban. Handler Jakab további sorsáról nem tudunk.

Tudunk azonban fiáról, Handler Józsefről. 1796-ban született Lichtenwörth-ben, Alsó-Ausztriában. Édesapjánál tanult, majd a vándorévek letöltése után, 1829-ben felvették a céhbe. A soproni polgárok közé azonban csak 1835-ben került be.

Handler József építészi tevékenysége is ebből az időből eredeztethető. 1837-ben a soproni Bau und Verschönerungs Commission megalakítása előtt bevonták az új pesti építési szabályrendeletet Sopronra adoptáló bizottságba. A Bau und Verschönerungs Commission-nak különben haláláig tagja maradt.

Épületein a klasszicista és a romantikus stílust alkalmazta. A stílusokat azonban nem használta mereven, így a legkorábbi épületén, a Benczúr Márton részére épített Templom u. 40. (ma 16.) számon már gótizáló vaskaput is találunk. Nagyobb épületein, édesapjához hasonlóan, szívesen alkalmazott középrizalitot, melyet két emeleten átmenő félpillérekkel fogott össze. Ilyen pl. a Hátsó-kapu 8. A klasszicista stílusból Handler szinte észrevétlenül ment át a romantikusba, úgy hogy a homlokzatok arányainak megtartása mellett a romantizáló elemek (szegmensíves ablak és kapu lezárás, gipszből öntött vagy égetett agyagból előállított ornamentikus díszek alkalmazása stb.) egyre szaporodtak. Határozottan romantikus vonású már a Brandl Ferenc Halpiac 12. szám (ma Színház u. 20.) alatti házának terve, ahol nem az épület középső tengelyét, hanem a sarkait hangsúlyozta ki rizalitokkal, itt részletképzésben a román stílusra támaszkodott. Ez csupán az evangélikus árvaháznál ismétlődik még meg (ma: Handler Szakközépiskola, Halász u. 9.), egyébként a gótikus stílus építészeti elemeinek felhasználásával tervezi meg homlokzatait. A gótikus elemek felhasználását nem viszi túlzásba, és éppen ezért a városkép harmóniáját épületei nem bontják meg.

Jellegzetes példája ezeknek az épületeknek a Rátz György kereskedő részére épített (ma Színház u. 8.), mely három utcára néző homlokzatával jelentősen befolyásolja a városképet. Középső homlokzatának karakterét az első emelet zárt erkélye adja meg.

Másik fontos műve a Várkerület 10. alatti kétemeletes alkotása, melyet alkalmazottainak elszállásolására épített.

Handler József családjával véglegesen a mai Domonkos u. 18. alatti házban telepedett meg. Felesége Fuchs Katalin volt, aki hét gyermekkel ajándékozta meg. Jozefa Borbála 1830, Katalin 1832, Anna és Terézia (ikrek) 1833, Sándor 1835, Ferdinánd 1836, József fia pedig 1838-ban született.

Handler József szép kort élt meg, 85 évesen halt meg. Olajfestésű képét és a soproni Kugler Pál Ferenc szobrásztól származó mellszobrát a Soproni Múzeum őrzi.

Handler József egyik fiából, Ferdinándból (aki később a magyarosabb Nándor utónevet is használta) lett építész, bár nem tudjuk hol képezte magát. Fennmaradt vázlatkönyve és tervei alapján valószínűleg valahol Dél-Ausztriában, illetve Kelet- és Észak-Németországban sajátította el korszerű szakismeretét. Műveiből látható, hogy különösen nagy biztonsággal használta a gótikus formákat. A családi cégtulajdonos – egészen haláláig – Handler József volt, és mint ilyen, általában ő írta alá az építési engedély iránti kérelmekhez csatolt rajzokat. Csak a későbbi időkben fordult elő, hogy fia – mint tervező – külön is aláírta azt. (Így a kezdeti időszakban nehéz szétválasztani a két tervező munkáját, bár rajzainak technikája alapján Nándor szerzősége több helyen észrevehető, az általa tervezett épületek sajátos, egyéni stílust mutatnak.)

Handler Nándor szakmai fellépésének időpontja egybeesik Sopron gazdasági-társadalmi fellendülésével, a romantikus építészet igényével és lelkes elfogadásával. Sopron ekkor – mint a Bach-korszak egyik közigazgatási székhelye – virágzásnak indult, ennek hatására elkezdődött a lendületes bérházépítés, a gyors városiasodás. Handler alkotásaiban meghatározta a soproni romantika jellegzetes formanyelvét, amely szerves belső fejlődés során sajátosan eklektikus formát öltött.

Handler önálló építészeti tevékenységének fontosabb alkotásai egyházi épületei és lakóházai egyaránt. Főműve, az Orsolya téri templom első terveit alig 26 évesen készítette el, majd rövidesen megépíttette az iskolából, templomból, zárdából álló komplexumot. Handler két tervsorozatot is készített, az elsőt 1859-ben, a másikat 1862-ben. Az épület külseje 1859-es terve alapján valósult meg: a nagyhatású épület harmonikusan illeszkedik az őt körülvevő tér és a soproni belváros arculatába. Az alaprajzi elrendezéshez és a belső tér kialakításához a második tervsorozatot használta.

E munkával párhuzamosan megbízást kapott az evangélikus templom tornyának megépítésére is, de az végül nem az ő tervei alapján készült el, és rajzai valószínűleg elvesztek. Úgyszintén elveszett az a zsinagóga terv, melyet 1873-ban a helyi neológ hitközség részére készített.

1866-ban az irgalmas nővérek neoromán kápolnájának tervezését vállalta a Táncsics utcába. A mű egy olaszosan egyszerű épület lett, homlokzatát rózsaablakos motívummal díszítve. 20 év múlva az irgalmas nővérek elhatározták, hogy a kápolnát templommá alakítják, ennek tervezésével szintén Handlert bízták meg.

Handler legtöbbször kőből épített, és az általa tervezett homlokzatoknak érezhetően mélysége, hangsúlyos plaszticitása van. Lakóházainak romantikus-neogótikus stílusát az 1860-as évek végén a neoreneszánsz-romantikus irányzat váltotta fel.

Handler 1858 és 1888 között megannyi igényes házat tervezett Sopronban, továbbfejlesztve romantikus formakincsét, amelybe később a barokk formákat is bevonta. Művészetének tetőfokát – a profán építészet terén – tán a Széchenyi tér 19. számú épület homlokzatánál érte el, amelynek egyéni karaktere az egész tér arculatát meghatározza. Fontos lakóházai és középületei még a Szent György utca 24. (1858), a Várkerület 77., a Halász utcai evangélikus árvaház (1858, ennek első terveit még édesapja jegyezte, ez ma a Handler Nándor Szakképző Iskola), a Templom utca 3. (1873), Russ János villája (ma: zeneiskola, 1880), a Külvárosi Katolikus Iskola, Deák tér 25. (1880) és a Jégverem u. 1. (1885).

Handler neve Sopron határain túl is ismert lett. A bécsi parlament terveinek kidolgozásával kapcsolatban, 1864-ben felterjesztett magyar építészek névsorában Ybl, Gerster, Feszl, Frey, Máltás és Szkanitzky mellett Handler neve is ott szerepelt.

Győr-Moson-Sopron megyében az ő tervei alapján készült a röjtöki katolikus templom és a nagylózsi Solymossy-kastély átépítése (1881). Élete utolsó szakaszában a szecesszió irányába mutató épületeket is tervezett, ilyen volt a konventépület a Balfi út 1-3. szám alatt (1883). Gyakran foglalkozott belsőépítészeti feladatok megoldásával is.

Handler magánéletéről nem sokat tudunk. „Személyes tragédiáiról, nem túlságosan kiegyensúlyozott magánéletéről a családban megőrzött szóhagyományok tudósítanak" – írta róla Winkler Gábor[3].

1870-től már inkább fiatalabb, de kevésbé kvalitásos kollégái kapták a fontos megbízásokat. Handler Nándor Sopronhoz mégis haláláig hű maradt. Hosszú betegség után, 1888. szeptember 12-én, 52 évesen hunyt el. Emlékét utca és iskola őrzi szülővárosában. No, és a 19. századi hangulatot adó, romantikus soproni Belváros.

Gottdank Tibor

[1] Gerő László: Dunántúli városok építészeti jellege. Budapest, 1952. 54. old.
[2] Tompos Ernő: Handler Ferdinánd építész és családjának többi építész tagjai, Soproni Szemle, 1962/1.
[3] Winkler Gábor: Handler Nándor soproni építész vázlatkönyve, Művészettörténeti Értesítő, 1994/1-2.

Források:

Csatkai Endre: Három klasszicista építész, Soproni Szemle, 1942/2.
FamilySearch.com, online
Sopronmedia.hu: 185 éve született Handler Nándor, 2021. online
Tompos Ernő: Handler Ferdinánd építész és családjának többi építész tagjai, Soproni Szemle, 1962/1.
Tompos Ernő: Handler Ferdinánd vázlatkönyve, Soproni Szemle, 1966/3.
Winkler Gábor: Handler Nándor soproni építész vázlatkönyve, Művészettörténeti Értesítő, 1994/1-2.
Winkler Gábor: Sopron építészete a 19. században, Akadémiai Kiadó, 1988.
Winkler Gábor: Újkori építészeti emlékek Sopronban, Soproni Szemle, 1976/2.

Folyóiratok: Ars Hungarica, Budapest, Építés-Építészettudomány, Építő Ipar, Magyar Építőművészet, Magyar Művészet, Műemlékvédelem, Művészettörténeti Értesítő, Soproni Szemle

Szerk.: Winkler Márk