10+1 – Kovács Zoltán

Az Építészfórum egyik legújabb sorozatában, a 10+1 keretében a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Kovács Zoltánnal, a kollektív műterem Pro Architectura díjas vezető tervezőjével készítettünk interjút. 

Kovács Zoltán az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán szerezte építészmérnök és tervező szakmérnök képesítését. Dolgozott a Veszprémi Építész Műhelyben, a Dóm Építészműteremben Kapy Jenő mellett, a Kör Építész Stúdióban, majd saját vállalkozásba kezdett és közös munkákban, pályázatokban vett részt Pethő Lászlóval, Kalmár Lászlóval és Zsuffa Zsolttal, Dévényi Tamással. Az ÉME Mesteriskola XVIII. Ciklusának elvégzését követően, 2006-ban megalapította irodáját Szojka Mariann Tündével és Mészáros Erzsébettel kollektív műterem néven, gyakori partnerük Golda János. Munkájukat elismerték már Építőipari Nívódíjjal, Pro Architectura Díjjal, valamint a Fény Mestere Díj Provim Mesterdíjával, de szerepeltek a Philippe Rotthier Díj és a Budapesti Építész Kamara Nívódíj jelöltjei között is. A hazai tervpályázatok rendszeres résztvevői, nevükhöz olyan megvalósult munkák kapcsolódnak, mint a zsámbéki Keresztelő Szent János Iskolaközpont, a kecskeméti Piarista Kollégium rekonstrukciója, a zsámbéki Catherineum épületének átalakítása, a váci Piarista Gimnázium és Rendház rekonstrukciója vagy a budapesti Piarista Központ.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Sejtfal, dzsungel, univerzum.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? Miért?

A Somló hegy nekem mindig referencia. Ott több helyszín és pince is van, amire gyakran gondolok, de különleges atmoszférája a lényeg. A Kisalföldből kiemelkedő vulkanikus hegynek sajátos mediterrán klímája van, a flóra is eltér a környezetétől. Igazán kevés hely van a világban, ami saját dimenzióval rendelkezik, ha ott vagy, kiragad a hétköznapokból, és a külön valóságába helyez. A hely varázsa sok embert megragad, én a hegyen nőttem fel, és a legtöbb ösztönös ismeretem az anyagokról, a formákról, a művészetekről ide köthető. Várom a hegy szegletében, a Medgyaszay tervezte kilátó, források, bazalt támfalak, autentikus pincék. Több különleges remetének adott otthont a hegy, köztük Dr. Koperniczky István, akire mint anakronisztikus és makacs plein air festőre csodálkozhattam rá kisgyerekként a szőlők között, vagy Nagy György építész barátom akinek köszönhetően ezt a hivatást választottam. 

Ha csak kettőt lehetne választani, mi mellett döntenél az ember, funkció, esztétika hármasa közül? Miért?

Számomra az esztétika és a funkció között egyenlőség van, azok harmóniája egymást erősíti. Egy építészeti tett szerintem nem esztétikai, hanem etikai kérdés, ahol a szépség is egy megközelítés. Egyetértek a designnak azzal a modernista szemléletével, hogy a jól működő rendszernek grafikailag is szépnek kell lennie. Ezen elvekre épül Jony Ive munkássága, az általa tervezett termékek szétszerelése után azt látjuk, hogy az áramkörök és az alkatrészek festményszerű harmóniában vannak. Szerintem a jó építészet is ilyen.
De igazán csak az ember számít, az ad értelmet az előző kettőnek.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? Miért?

Nagyon nehezen tudok a munkák között sorrendet felállítani, más-más helyzetek adódtak, és mind fontos valamiért. A folyamatokra visszatekintve nem igazán büszkeséget érzek, egy kivitelezés drámájának a végén először a hibákat látjuk, aztán eltávolodva próbálom újra fókuszálni az egészet, a maradéktalan elégedettség álma mindig az aktuális feladat körül kering. Vannak persze szituációk, amikre nagyon szívesen emlékszik az ember. Jó volt együtt dolgozni a zsámbéki Zichy-kastély átalakításán, ahol művészeti iskola tereit alakítottuk ki, közben megpróbáltuk kihámozni az építési korok rejtett kincseit a falakból. Nagyon örültem, hogy tavaly nyáron már igazi, jelentős művészeti találkozók otthonaként tudott működni az iskolaudvar. Nagy kihívás volt a Váci Ferences Kolostor felújítása és átalakítása, ahol a tervezett funkció erős pozitív kisugárzása segített át a nehézségeken. Ez nemrég lett kész, és a barokk terekbe sérült fiatalokat segítő, mentoráló központot kellett integrálni, úgy, hogy a ferencesek építészetének eredeti karaktere is megmaradjon, mert részben továbbra is rendházként működik az épület. De a piaristákat is mondhatom: több, nagyon izgalmas közös munkánk volt és van folyamatban, amikre jó gondolni, és szeretek igazi mesterekkel együtt dolgozni.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Amikor lelkesen tudok reggel nekiállni a munkának, leginkább ebben nyilvánul meg, ha sikeresnek érzem magam. Ennek az input oldala sokféle lehet, attól, hogy konkrétan megdicsérik a munkánkat, vagy a megbízó további feladatokkal lát el, mert nagyon jól érzi magát az épületben, vagy egy építész barátom azt mondja egy megoldásra, hogy ez jó lett. A sikerhez kell, hogy a csapatban meglegyen az összhang, a kollégák jól érezzék magukat és motiváltak legyenek. Fontos, hogy az ember higgyen abban, hogy számítanak a céljai, a társadalom számára hasznos, amit csinál, amiért küzd. Egy épület létrejötte igazán hosszútávfutás, sokszor 4-5 év is kell mire véget ér a folyamat, és ezer buktató van közben. A hétköznapokon a társadalmi megbecsülés szerintem nem érzékelhető, ezért nagyon fontos, hogy mi építészek tiszteljük egymás erőfeszítéseit, még ha sok kérdésben eltérőek is a véleményeink. Támogassuk egymást, így tudunk egymásnak segíteni. 

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? Miért? 

Most leginkább az elemi érzékekre ható építészet foglalkoztat, olyan konceptuális megközelítése a tereknek és az anyagoknak, ami a gondolati konstrukcióknál mélyebb rétegeket szólítanak meg az emberben. Fontos persze, hogy legyen narratíva a projektekben, de nem igazán a jelentése a lényeg, hanem a létezése, lehetőleg több is személyes olvasatokkal. Az emberek életében egyre nagyobb teret hódít a digitális világ, egyre több időt töltenek fiktív terekben, és ott sok élményt kapnak. Az építészet célja most szerintem ennek az ellenpontozása, kiegészítése, a valódi terek és érzékek új élménye, ami virtuálisan nem kapható meg, és jobbá tudja tenni a hétköznapokat. Ilyen az expresszív anyaghasználat, a tökéletlenség, a kézművesség, és a természet beengedése az élettérbe. 

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Az építészet egy folyamatos tanulási folyamat, ahol a technológiai fejlődés mellett a folyamatosan változó társadalmi igényeket, problémákat is meg kell ismerni, reflektálni kell rájuk. Ha lehetőségeink engedik, jó lenne a projekteket minél szélesebb szakértői és művészeti csapattal felépíteni, az építész sok szempontból szűk optikáját kitágítani, erre remélem a megbízók is befogadók lesznek. Szeretnék még minél több tervpályázaton is részt venni, ahol szabadon lehet kísérletezni, de jelenleg a csapatból öten járnak az ÉME mesteriskolába, így eléggé le van terhelve a társaság pályázatokkal.

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

A legfontosabb, hogy higgyenek egymásban az emberek, és nyitott szellemmel forduljanak az új helyzetek felé. Sikeres történetek akkor tudnak létrejönni, ha az építtető és a tervező kölcsönösen megbíznak egymásban. Az építészek szeretik azt hinni, hogy értik a körülöttük lévő világ működését, és hogy mire van szükség a jobbá tételéhez, de kritikus szemmel kell a saját ideológiákat is vizsgálni. Azt gondolom, hogy a kreatív és intuitív megközelítése a problémáknak mindenki előnyére válik, de megvalósult eredményt elérni csak az építtetővel közös akarat mentén lehet, ezért a projektek legfontosabb eleme a feladat igazi megértése kell legyen minden résztvevő számára.

Hova utaznál el legközelebb? Miért?

A feleségemmel olyan helyekre szeretünk ellátogatni leginkább, ahol jó építészetet tudunk látni (főleg kortársat) és kerékpározhatunk. Szívesen bejárnánk így Londont, Rotterdamot, és még számtalan másikat. Mostanában a magyar városok vannak soron, legközelebb talán Pécs jön.

Mi a kedvenc könyved, filmed, sorozatod, zenéd? Miért?

Nagyon inspirálnak Philip K. Dick regényei, elképesztően gazdagon ír és felszabadítja a fantáziát, szerintem az építészeknek időnként kellene sci-fit olvasni. A hazai írók közül Esterházy Péter volt rám a legnagyobb hatással, minden alkotó álma lehet, hogy úgy tudjon bánni az eszközeivel, mint ő a mondatokkal. A kedvenc filmrendezőm Jim Jarmusch, mindent szeretek tőle, egyik kedvencem a Ghost Dog, mely a kultúrák közötti hatások erejéről szól. Jarmuschnál a kép, a zene és a cselekmény együttállása nekem olyan, mintha egy folyamatos festményt néznék. Zene tekintetében sokrétű az érdeklődésem, de sajnos a hallásom elromlott, és nem minden szól tisztán. Mostanában főként vokális jazzt hallgatok, zongorát és barokk zenét. Szeretem a magyar alternatív zenéket, ajkaiként több szálon kötődök a 30Y dolgaihoz, bár akkor még Körök néven zenéltek, mikor koncertre is jártam. 

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Lévai Tamással.

Szerk.: Sütöri Laura