10+1 – Soltész Noémi

Az Építészfórum egyik legújabb sorozatában, a 10+1 keretében a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük. Ezen a héten Soltész Noémivel, a Nanavízió tervezőjével készítettünk interjút. 

Soltész Noémi 2004-ben a dániai Vitus Bering UC-n, majd 2008-ban a BME Építészkarán szerzett építészmérnöki diplomát, majd 2011-ben megalapította a Nanavízió építészirodát Pajer Nórával. A tervezőpáros kiállítások és előadások rendszeres szereplője, épületeik számos díj jelöltjei között feltűntek már, nevükhöz olyan munkák kapcsolódnak, mint a budaligeti családi ház, a Corvinus Egyetem közösségi tereinek megújítása, a pécselyi présház, a Szeglet közösségi tér és a madárhegyi családi ház. Az építésziroda emellett a hazai tervpályázatok rendszeresen díjazott résztvevője, többek között a budapesti mintabölcsőde, a Juta utcai irodaépület, a Bogyó utcai társasház és a Budapest Diákváros – Nagyvásártelep és környezete tervezésére kiírt pályázatokon értek el eredményeket. A vezető építész szabadidejében a KÉK – Kortárs Építészeti Központ és a Budapesti Építészeti Filmnapok kurátora.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Minden, semmi, és a kettő közti dolgok. 

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? Miért?

Varanasi, India. Nem jártam még egy ilyen sűrű helyen, ahol minden túl sok, túl színes, büdös és illatos, mozog, zenél, zajt kelt, lüktet és mélyre húz. 

Ha csak kettőt lehetne választani, mi mellett döntenél az ember, funkció, esztétika hármasa közül? Miért?

Ember és esztétika. Imádom a feleslegesen szép dolgokat, helyeket, az öncélú esztétikát, és a hozzájuk való viszonyulásunkat, a természet például tele van ilyenekkel. Viszont tele van a környezetünk hasznos rondaságokkal is, amik nagy mennyiségben erősen elszomorítanak.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? Miért?

A Minusplus-szal készített Budapest Diákváros – Nagyvásártelep pályázatunkra, ami különdíjas megvételt nyert. Nagyon izgalmas volt együtt dolgozni velük egy ekkora léptékű feladaton, egy hosszú flow volt az egész folyamat. Mi nagyon jól éreztük magunkat közben: ez szerintem látszik is a házakon. 

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Azt, hogy olyan dolgokat csinálunk, amiről azt hallom vissza, hogy „nanás" – bármit is jelentsen ez. Azt, hogy nagyon jó emberek keresik meg a Nanavíziót, hogy velünk szeretnének dolgozni vagy terveztetni. 

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? Miért? 

Mindig az, amivel épp foglalkozom, amiben van lehetőségem kicsit elmélyülni. Az épületek földszintjei, kapcsolatuk a környezetükkel. 

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Pályázatozunk épp, most csak erre tudok gondolni. 

Mit üzennél a megbízóknak, építészeknek?

Kedves megbízók, legyetek bátrak és bízzatok az építészetekben, akkor is, ha az építész nem egy őszülő férfi.

Kedves építészek, hiányoztok, jó lenne újra többet találkozni... 

Hova utaznál el legközelebb? Miért?

Nagyon szeretném, ha a közeljövőben lenne megint néhány hónapom Indiára. Összesen majdnem fél évet voltam már ott, de még mindig alig láttam belőle valamit. És visszamennék kicsit Dániába is, „felnőtt fejjel".  

Mi a kedvenc könyved, filmed, zenéd? Miért?

A legutóbbi két letehetetlen könyv F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye és Bereményi Géza Magyar Copperfield című önéletrajzi regénye voltak. Nagyon sok dokumentumfilmet nézek – a Budapesti Építészeti Filmnapok miatt is, – de ha konkrétabb film kell, akkor a Megáll az idő és Kovásznai Habfürdője, amiket bárhányszor meg tudok nézni. Zenéket a Spotify playlistjeimen gyűjtök „Mimike" néven, az aktuális dallamtapadás pl. Kiko King & creativemaze, Kollektiv Turmstrasse, Apparat, Nicolas Jaar. 

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Tarr Ivettel.

Szerk.: Sütöri Laura