Dinoszaurusztól a csipkeágyneműig

Improvizált építészet és a szobrászat határterületén értelmezhetőek Szőke Gábor Miklós örvénylő faléc installációi, amelyek káosz és rend kettősségét dolgozzák fel.

Végy egy kilométernyi, 4x4 cm keresztmetszetű falécet, fűrészeld változó hosszúságú elemekre, majd az így nyert deszkákból csavarozz össze egy négy és fél méter magasra ágaskodó, kedves, bárgyú őshüllőt. Ez a budapesti Design Hét idei totemállatának, a Dínónak a receptje, melyet négy építészhallgató segítségével Szőke Gábor Miklós, friss diplomás képzőművész aprított a programsorozatba. A kiírásra adott válasz eredetije a nyári Wood Fesztiválon mutatkozott be, melyet a MOME line - design műhely hozott el hazánkba. Az Erzsébet téri Gödörhöz kiterelt jószág azonban nem az egyedüli farakás, amellyel a gyanútlan városiak ezen a héten összeakadhattak. SZGM ugyanis két másik munkával is jelentkezett a rendezvény alatt: egy ágykerettel, melyet a hivatalos program részét képező, Stylist névjegyek című kiállításon mutattak be, illetve egy homlokzati installációval.

 

 

SZGM hozzávetőlegesen 5 éve alkalmazza szobrai alapegységeként a fűrészelt fát, melynek olyan alkotásokat köszönhetünk, mint a Közraktáraknál a felújításhoz „trailerként“ felállított CET, vagy a Nemzeti Vágta jelképévé váló Fekete ló. A szálkás testű plasztikákhoz nem pusztán anyaghasználatuknál, hanem méretüknél fogva is erős építészeti gesztus tapad. A robbantott deszkakompozíciók az első lovas széria esetén még az egzaltált figurák erővonalai, ám később ezek helyébe jóval békésebb és monumentálisabb lények lépnek. Ez az eltolódás több szempontból építészeti megközelítést kíván. Egyfelől a több tíz méter magasra eszkábált testek megmutatják a csupasz szerkezetet, tehát az egymás hegyén-hátán egyensúlyozó falécek lekövethetővé teszik az építési struktúrát. Másfelől a CET gyomrában, a Dínó esetén pedig az „alváz“ által, egy bejárható, zegzugos ficak alakul ki, ami megmutatja az anyag szerveződését a művek belsejéből is, illetve egy sajátos térélményt kínál.

 

 

Természetesen az is egy fontos szempont, hogy a mázsás farakás ne szakadjon a gyanútlan Dínó-látogatók nyakába, ezért ha előzetes statikai számításokat nem is igényel, de ilyen méretek mellett mindenképp elkél pár tapasztalt építő kéz. A Dínó ehhez mérten, a nyári Wood Fesztivál szervezésében kelt életre, ahol SZGM vezényletével három MOME-s és egy BME-s hallgató csavarozta össze a néhol improvizatívan épülő szerkezetet.

SZGM munkásságának képzőművészeti, és építészeti vonatkozásai is arról tanúskodnak, hogy a falécből tákolt strukturák új érzékenységgel közelítenek mind az építészet formanyelvéhez, mind a képzőművészet léptékváltásához. Alkotásaival könnyen rokonítható Arne Quinze életműve is. A belga szobrász a fésületlen faszerkezetek városi potenciálját a művek organikus, ráépülő, kifolyó, átcsapó, közéékelődő voltában látja. Ahol egy belvárosi homlokzat megkopott, ott vibráló falécek törnek felszínre, ahol egy foghíjtelek elkanászodott, vagy egy híd már nem a régi fényében tündököl, ott zabolatlán farakások kapnak átkötő szerepet.

 

 

Ez az elgondolás foglalkoztatta a Zichy Jenő utcában üzemeltetett Most szórakozóhely vezetőségét is, így egy pedáns homlokzati festés helyett Szőke Gábor Miklós installációja került a bejárat feletti falfelületre. A gigantikus marokkó játékot idéző faszerkezet kiváló figyelemfelkető a sötét házfalak rengetegében, az élénk színű, rendezetlen lécek azt bizonyítják, hogy nem pusztán murális megoldásokkal lehet új életet lehelni egy megfáradt építészeti struktúrába.

 

 

Mindezektől eltérő léptékű, ám annál izgalmasabb munka, a Code Decode bemutatóteremben kiállított ágykeret, mely Matisz Aliz stylist névjegyét viseli magán. A torzonborz fészek falécei között csipkés ágytakaró feszül, mely Sármán Nóra textiltervező munkája. Mint Gábortól megtudtuk, a szürke lazúros, áttört szerkezet egy enteriőr sorozat első eleme, melyet más színállások, és egyéb bútorok követnek majd, így könnyen feloldható az a nézeteltérés lakókörnyezetünkkel, hogy a kertbe egy brontoszauruszt emeljünk. Aki még ennél is apróbb méretben szeretné SZGM munkáit konzerválni, az tavasszal magáévá teheti a Je Suis Belle ruhakollekcióját, melyen az ismert lovasszobrok mintázata vibrál.

Ezeregy fadarab - fantázia nevű ágy
Textíliák:Sármán Nóra
Ágy: Szőke Gábor Miklós
Koncepció:Matisz Aliz
Fotó: Vikman András

Mihály Kamilla