dr. Benkhard Dénes: Felmentem Szent Gellért mellé, hogy az ő szemével nézzek szét világvárosunk eltűnő szépségein.

Úgy érzem, a Látványörökség olyan, mint negyvennyolcas honvédnek a trafik.

Nem volt véletlen, hogy városalkotó őseink épp ide emelték a püspök szobrát - helyezhették volna magasabbra, ahonnan már kevesebbet lát, vagy tehették volna egy laposra, mögé tán egy kordét, hogy alkalomadtán útját adják. Épp innen nézve számlálhatta végig a várost vigyázó és a hiteket égbe segítő tornyokat.

A háztetők egységes - mert emberi léptékű - magasából az Országház és a Bazilika kupolája bukkant elő, és a várost alkotók többféle hitű és korú templomának tornya. Szépen számba vehető volt a hívők serege, látható volt, hol a kálvinisták tere, Teréz-, József-, Erzsébetváros plébániája, a görögkeletiek és a görög katolikusok, a szerbek hol emelkedhetnek a hétköznapoknál magasabb régiókba. Nem tudom, az évszázadok alatt épült templomok süllyedtek-e lassan egyre mélyebbre, vagy egy új kor áradatának hordaléka emelkedik egyre magasabbra, de ez már nem az a városkép, amihez illett ide szobrot állítani.

Át kéne tán helyezni Szent Gellértet? A templomtornyokat már úgy sem látná -óráikra már senki sem figyel- , haranghangjuk belevész a forgalom zajába, csúcsukon lévő jeleik már nem soknak jeleznek, az utazók se toronyiránt mennek. Más szerint tájékozódunk. A leendő utazó csak azt nem érti majd, miért emelték oda azt a szobrot, ahonnan (már) csak reklámokra lát. Van-e értelme a világörökségnek, ha a világ megváltozott, az örökséget már csak néhány megszállott értékeli. A telkek értékesebbek. A szenny áradása nem most kezdődött.

Évtizedekkel ezelőtt már megjelent a tetőantennák, tetőtér-beépítések, liftgépházak, szellőzők serege. Nem valamiféle koncepció, csak a technikai korszerűsítés és a m2 igény szülte, a nemtörodöm, hozzá nem értő, figyelmetlen hatóság meg tán észre sem vette a lassú kórt, "nagy harmincad volt a város ebek számára". Az a homogén együttes (életmód-építési technika-adópolitika-szabályozás), amely annakidején megadta az emeletszám-tetőmagasság egységes és Budapesten széppé váló képet, minden elemében megváltozott és új nem "jött" helyébe.

Úgy érzem, a Látványörökség olyan, mint negyvennyolcas honvédnek a trafik. A rendszerváltás korlátozatlan privatizálása óta egyre tudatosabb, hogy a megszerzett telekre több m2 kerüljön ill. átlássak a másik feje fölött. Pesten (!) értéknövelőnek tüntetik fel a szép kilátást és a szakma részéről egy sikoly se hallik . Hogy a másik "lejjebb" kerül, hát istenem, az is lehet cél. Lehetséges lenne, hogy a tervezők egy részéből és a szabályzókat alkotó hatóságból hiányzik az, ami az építész legfontosabb kelléke: a totális empátia? A beépítési magasság néha lehet látványos harc tárgya, de az ilyen ütközetek általában eleve eldöntöttek. Kultúráltsággal meg ritkán nyernek háborút.

Hallottam, egyik vidéki templomunkat megvette és Hollandiába szállítja egy vállalkozó. Az ottani műemlékeiket hithű téglákkal restaurálják. Itt lenne az ideje áruba bocsátani toronyóráinkat (ha valaki már el nem adta láncainkkal együtt), a harangokat, (ha jól emlékszem, Nándorfehérvár után idegen kézre került az ország), a toronysisakokat, amíg föld-föld távközlésre el nem veszik ingyé´. Szent Gellért meg maradhat.